Gondolom, többeknek feltűnt, hogy utóbbi időben megszaporodtak itt a blogon a régi idők receptjei. Az ok nagyon egyszerű: szeretek kísérletezni. Nem vágyom vissza abba a korba több okból sem, viszont úgy érzem, hogy sokat tanulhatunk az akkori emberektől. A szomorú helyzet az, hogy egyre kevesebben vannak közöttünk azok, akik kamaszként, vagy fiatal felnőttként élték túl a negyvenes éveket és közülük is sokan már nem képesek mesélni róla.
Az egyik legkézenfekvőbb és legegyszerűbb módja a "reenactment"- nek a főzés. Korhű ruhákat szerezni és viselni ugyanis mindenképpen kiadással jár (még akkor is, ha nem eredeti, hanem turkálós, "80s does 40s" ruhákat szerzünk be), de korhű recepteket használni az internet korában nem kerül - a net előfizetésen kívül - semmibe.
A kelt kuglóffal kezdődött 2023 karácsonyán és azóta is tart nálam a kísérlet - vajon belefér-e egy mai dolgozó nő idejébe, hogy a második világháború idejéből származó receptekkel, nagyjából az akkor rendelkezésre álló, szűk forrásokból főzzön és mi változik a korábbiakhoz képest? Elárulom, nagyon sok minden és nem hátrányára.
Egy hónap után a következőket tapasztaltam:
- Az élelmiszerre költött összeg csökkent
Ennek oka az, hogy mivel nagyjából előre meg van tervezve a menü, csak azt veszem meg, ami ahhoz kell és nincs itthon. Mivel előnyben részesítem a regionális és szezonális termékeket, így a nagyon drága, messziről hozott gyümölcsök, és a komfortos készételek teljesen kiestek a kosaramból.
- A kidobott élelmiszer mennyisége csökkent
Az előző pontban leírtak miatt nincs felesleg a hűtőben, így drasztikusan visszaesett a pazarlás
- Növekedett a zöldség és gyümölcs fogyasztásom
Korábban nagyon kevés nyers zöldséget és gyümölcsöt ettem, ami egyáltalán nem jó. Mivel igyekszem visszaszorítani az édesség fogyasztást, a nassok helyét lassan kezdte átvenni a szezonális gyümölcs. A húsfogyasztásom nem változott, mivel egyébként is el vagyok tolódva a hal és a vegán cuccok felé.
- Csökkent, de még mindigi nem eléggé a nassolás
A Naschkatze mivoltomat nem tudom megtagadni, még mindig túl sok itthon a csoki és a keksz. Ezen jelenleg úgy próbálok változtatni, hogy februárban szigorúan veszem az egy hónapra adott 340g-os édesség limitet.
- Minőségi kenyér és péksütemény a bolti felfújt rettenetek helyett
Egy héten egyszer vagy kalácskenyeret, vagy másmilyen kenyeret sütök, így csak nagyon ritkán van szükségem arra, hogy bemenjek a heti nagybevásárláson kívül a boltba.
- Új, eddig nem fogyasztott ételek kerültek kipróbálásra
Lord Woolton Pie, Sajttal sütött karfiol, Grant Loaf, tojásmentes palacsinta, csak hogy néhányat említsek. Az Oslo Meal a jolly joker, ha nincs kedvem főzni. Potato Rarebit (egy szelet kenyér, rajta a maradék krumplipüré, sajttal megszórva és rásütve). Nem negyvenes, inkább ötvenes évekből származó reggeli az egy szelet pirítóson, paradicsommal tálalt tükörtojás. Nyamm. Eszel hozzá egy kis zabpelyhet előételnek, és délig nincs gond. Vagy a zabpelyhes ükmuffin. Teljes értékű, normális ételek az agyoncukrozott, üres szénhidrátbombák helyett.
Összegezve: a kísérlet egyelőre abszolút pozitív eredményeket hozott. Egyfajta szemlélet-, és életmódváltás is zajlik párhuzamosan, ahogy az látható, ez a kísérlet mellékterméke, amit szintén pozitívnak értékelek.
Amire nekem nincs időm, az a folyamatos rendrakás és takarítás, de pár háztartási tippet kipróbáltam abból a korból és mivel beváltak, továbbá beilleszthetőek a hétköznapjaimba, így továbbra is tartom őket.
Apropó, hamarosan ideje elvetni a paradicsom és paprikamagokat, hogy aztán legyen miért aggódni a balkonon. (Balkonparaszt millennial, az.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése