Örzse a pácban - Singer felújítás 2.

Örzsét szépen összeraktam, és már az elején feltűnt, hogy valami akad. Az orsóház időről időre megfogja a mechanizmust, de úgy, hogy nem lehet tovább hajtani. Hmm... Kis játékot hagytam a háznak, hogy elférjen minden, de amikor nem hozta fel az alsó cérnát, egyértelműen látszott, hogy gond van. Az időzítés teljesen off, a tűt majdnem megeszi az orsó. A tűrúd rossz helyen volt rögzítve, ezt könnyű volt orvosolni, csavar kiold, kis ütlegelés a gumikalapáccsal és már szabadon is mozgott a rúd, fel lehetett emelni a megfelelő pozícióba.

Az orsóház nélkül értelmesen átforog a gép. Nem azt mondom, hogy két ujjal meg lehet pörgetni, de oké.  Az orsóháznál viszont valami el van deformálódva, valószínűleg az anyagtovábbító pozíciója sem stimmel és ehhez bizony meg kell bontani a rudakat odalent. Ha pedig bontok, akkor szét is szedem és teljesen megpucolom ezt a részt, mert úgyis be kell állítani. 

A főtengelyről nem bontom le a rudakat, mert iszonyat szívás visszatenni, és ez a rész stimmelni látszik. 

Valakinek ez a korai 15k már korábban feladta a leckét, úgy látom (biztos, hogy nem magától állítódott el ennyire). Innen szép nyerni. 

Singer 15k felújítás - első rész

 Az ebayről vásárolt Singer 15k felújítását már korábban elkezdtem, számtalan alkatrész leszerelésre és tisztításra is került, csak aztán jöttek a tesztutak, meg a különböző, kisebb felújítás projektek és a szegény, öreg masina valahogy magára maradt a csomagolásban. Most azonban, hogy a kávédarálót is befejeztem - apropó, ki is próbáltam ám és most azon agyalok, hova tudnám felszerelni, mivel vétek lenne eltenni -, arra gondoltam, hogy ideje nekiállni újra a varrógépnek. 

Ezek a masinák a maguk egyszerű bonyolultságával lenyűgözőek, és jó érzés látni, amikor az olajos áztatást követően megmozdulnak a kulisszák és lélegezni kezd az addig halottnak tűnő szerkezet. Szerencsére ez a gép nem volt igazán rossz körülmények között, ami nem mondható el sajnos a kézikar donorról, akit ugyan még nem vettem ki a dobozból, de a fényképeken látszott, hogy igen kemény éveken, évtizedeken van túl. 

Örzse, a varrógép 1909-ben született, Skóciában. Ezt a sorozatszám alaján nem nehéz kideríteni egy Singerről. Kivételt képez a C-széria - nagymamám pedálos Singer 15 varrógépe például -, amelyről csak annyi tudható biztosan, hogy Németországban készült és a második világháború előtt. A wittenbergei gyár dokumentációja ugyanis megsemmisült a gyár elfoglalásakor, így ezeknek a gépeknek nem tudjuk megmondani a pontos korát, ha nem áll rendelkezésre egyéb információ. 

Örzse szerencsére leginkább csak koszos, amit a sok évi nemhasználat okozott, de ez egyben azt is jelenti, hogy komolyabb bontásokra is szükség lesz ahhoz, hogy a létfontosságú mechanizmusokat meg lehessen szabadítani a dzsuvától. 

Fontos:

• a bontáskor minden elemcsoportot érdemes külön zacsikba, dobozokba tenni, így nem keverednek össze a csavarok és könnyebb lesz újra összeépíteni a gépet
• egy száz plusszos varrógép fényezése már nem a legmasszívabb, ezért sose használjunk a tisztításhoz vegyszereket. Örzse valószínűleg a részletmintái egy részét úgy veszítette el, hogy valaki nekiment valami aggresszív szarral és lesúrolta róla. 
• a varrógépek legjobb barátja a varrógépolaj, aminek a tisztító hatása sem elhanyagolható. Ez az egész felületen bátran alkalmazható, nem fogja bántani a kényes részleteket. 
• a paraffinolaj remekül oldja a megkövedt olajsarat
• ha nem veszel védőkesztyűt, a csavarhúzó biztosan beleáll a kezedbe...

Rozsda leginkább azokon a gépeken jellemző, akik hosszabb időt töltöttek pincében, esetleg padláson, illetve a sérült krómozás alól szokott felületi formában megjelenni. A legtöbbször a rozsdának látszó dolog egyszerű koszfolt, amit a friss varrógépolaj, illetve a paraffin szépen leold. 

A talpleszorítás és a tűrúd oldalnézetből, mellette a lendkerék

Kivéve az orsóház

Ami engem igazán lenyűgöz ezekben az öreg varrógépekben, hogy a megfelelő varrótalppal és kiegészítőkkel gyakorlatilag mindent tudnak, ami komolyabb varró-projektek megvalósítására is alkalmassá teszi őket. A ritkább talpak azonban igencsak borsos áron cserélnek gazdát, egy fodrozó például postaköltség nélkül is 80-90 euró.     

Rugók, rudak, karok mindenhol, csavarkötések tömkelege. Robosztus, színtiszta mechanika, ami szinte elpusztíthatatlan. Ha valakinek a birtokában van egy ilyen masina, becsülje meg! Kis anyagi ráfordítással és némi olajozással egy igazán hűséges varrógéptársat lelhet benne. 

Folyt.köv., most visszamentem suvickolni.

OFF

Tudom, hogy manapság már nem divat varrni, illetve megjavítani a kis hibás ruházati cikkeket, ami szerintem valahol szomorú. Túlságosan sok cucc végzi a szemétben akkor is, ha még bőségesen lenne benne idő, csak éppen meg kéne foltozni, vagy feljebb kellene varrni a sérült szegést. A nagyi, dédi varrógépe pedig jobb esetben csak dísz, rosszabb esetben szemét lesz, mert a telefont baszkodni, Netflixet bambulni van idő, de megtanulni összefércelni két darab anyagot nincs...  

A fali kávédaráló - elkészült

A projektet ezennel befejezettnek tekintem. 

Küllemét tekintve végül a minimalista, nyers fémszín mellett döntöttem, a tető pedig barna lett, arany talppal. A menetet tényleg fel kellett kicsit vágni, illetve az is segített, hogy leszereltem a fáról a házat, megfogtam a darálófejet és fogóval áthajtottam a menetes alátétet. Mivel üveget nem találtam azóta se (a 30 Euro nagyon sok, nem fogom megvenni) a helyi bolhapiacokon, ezért maradt a pudingos ibrik, ami szerintem nem is annyira feltűnő. Mondjuk, ha nagyon unatkozom, azért fogok csinálni egyet fából, de nagyon unatkozni nem fogok, mivel a Singer már igencsak ordít a buborékfóliában. 

Ilyen volt: 

És ilyen lett:

A fali kávédaráló - célegyenesben

 Minden rozsdamentes, szépen felpolírozva, a kurbli feketítve, felszerelésre vár. Mivel volt némi tökölődés részemről azon, hogy most akkor festeni, vagy nem festeni, ezért nem készült el a mű ezen a hétvégén. A hiányzó alkatrészek problémája azonban megoldódott, néha érdemes közeli lejáratú vegán pudingot venni...

A tető, ahogy terveztem, egyszerű befőttes fedél, levegőn száradó gyurmával bevonva. Ennek azért még hagyok időt, nem szeretném, ha csiszolás közben szétmenne az egész. Feketére lesz festve, úgy döntöttem, ez harmonizál majd a kurblival. A daráló háza pedig fehér és kék színekben pompázik majd, ahogy eredetileg is kinézett, ezen nincs értelme változtatni. A bizonytalanságomat az okozza, hogy szerintem a nyers fém is brutál jól néz ki, lehet, hogy érdemes lenne megtartani így. Nem tudom.  

Ami miatt a leginkább főtt a fejem, az a felfogó edény volt, mivel 30 euró alatt nem nagyon úsztam volna meg. A helyzet jelenlegi állása szerint ez az üvegedényke ritka, mint a fehét holló, ha van is, akkor drága. A pótlásra kétféle lehetőség kínálkozott: vagy fából gyártani egyet,vagy pedig műanyagból. A műanyag prototípus végül türelmetlenség miatt megbukott és már el is készítettem a fa példány terveit, amikor puding kanalazás közben jött a heuréka pillanat. A puding edénye ugyanis kis szabászkodást követően tökéletesen beillett az örlő alá! Méret, forma, minden klappol. 

A daráló tehát pár napon belül elkészül, utána pedig szépen becsomagolva beköltözik egy dobozba, hogy ott várja ki, amíg lesz helyem felszerelni és kipróbálni.  

Régikonyha kísérlet

 Gondolom, többeknek feltűnt, hogy utóbbi időben megszaporodtak itt a blogon a régi idők receptjei. Az ok nagyon egyszerű: szeretek kísérletezni. Nem vágyom vissza abba a korba több okból sem, viszont úgy érzem, hogy sokat tanulhatunk az akkori emberektől. A szomorú helyzet az, hogy egyre kevesebben vannak közöttünk azok, akik kamaszként, vagy fiatal felnőttként élték túl a negyvenes éveket és közülük is sokan már nem képesek mesélni róla. 

Az egyik legkézenfekvőbb és legegyszerűbb módja a "reenactment"- nek a főzés. Korhű ruhákat szerezni és viselni ugyanis mindenképpen kiadással jár (még akkor is, ha nem eredeti, hanem turkálós, "80s does 40s" ruhákat szerzünk be), de korhű recepteket használni az internet korában nem kerül - a net előfizetésen kívül - semmibe. 

A kelt kuglóffal kezdődött 2023 karácsonyán és azóta is tart nálam a kísérlet - vajon belefér-e egy mai dolgozó nő idejébe, hogy a második világháború idejéből származó receptekkel, nagyjából az akkor rendelkezésre álló, szűk forrásokból főzzön és mi változik a korábbiakhoz képest? Elárulom, nagyon sok minden és nem hátrányára. 

Egy hónap után a következőket tapasztaltam:

• Az élelmiszerre költött összeg csökkent

Ennek oka az, hogy mivel nagyjából előre meg van tervezve a menü, csak azt veszem meg, ami ahhoz kell és nincs itthon. Mivel előnyben részesítem a regionális és szezonális termékeket, így a nagyon drága, messziről hozott gyümölcsök, és a komfortos készételek teljesen kiestek a kosaramból. 

• A kidobott élelmiszer mennyisége csökkent

Az előző pontban leírtak miatt nincs felesleg a hűtőben, így drasztikusan visszaesett a pazarlás

• Növekedett a zöldség és gyümölcs fogyasztásom

Korábban nagyon kevés nyers zöldséget és gyümölcsöt ettem, ami egyáltalán nem jó. Mivel igyekszem visszaszorítani az édesség fogyasztást, a nassok helyét lassan kezdte átvenni a szezonális gyümölcs. A húsfogyasztásom nem változott, mivel egyébként is el vagyok tolódva a hal és a vegán cuccok felé. 

• Csökkent, de még mindigi nem eléggé a nassolás

A Naschkatze mivoltomat nem tudom megtagadni, még mindig túl sok itthon a csoki és a keksz. Ezen jelenleg úgy próbálok változtatni, hogy februárban szigorúan veszem az egy hónapra adott 340g-os édesség limitet. 

• Minőségi kenyér és péksütemény a bolti felfújt rettenetek helyett

Egy héten egyszer vagy kalácskenyeret, vagy másmilyen kenyeret sütök, így csak nagyon ritkán van szükségem arra, hogy bemenjek a heti nagybevásárláson kívül a boltba. 

• Új, eddig nem fogyasztott ételek kerültek kipróbálásra

Lord Woolton Pie, Sajttal sütött karfiol, Grant Loaf, tojásmentes palacsinta, csak hogy néhányat említsek. Az Oslo Meal a jolly joker, ha nincs kedvem főzni. Potato Rarebit (egy szelet kenyér, rajta a maradék krumplipüré, sajttal megszórva és rásütve). Nem negyvenes, inkább ötvenes évekből származó reggeli az egy szelet pirítóson, paradicsommal tálalt tükörtojás. Nyamm. Eszel hozzá egy kis zabpelyhet előételnek, és délig nincs gond. Vagy a zabpelyhes ükmuffin. Teljes értékű, normális ételek az agyoncukrozott, üres szénhidrátbombák helyett. 

Összegezve: a kísérlet egyelőre abszolút pozitív eredményeket hozott. Egyfajta szemlélet-, és életmódváltás is zajlik párhuzamosan, ahogy az látható, ez a kísérlet mellékterméke, amit szintén pozitívnak értékelek.   

Amire nekem nincs időm, az a folyamatos rendrakás és takarítás, de pár háztartási tippet kipróbáltam abból a korból és mivel beváltak, továbbá beilleszthetőek a hétköznapjaimba, így továbbra is tartom őket. 

Apropó, hamarosan ideje elvetni a paradicsom és paprikamagokat, hogy aztán legyen miért aggódni a balkonon. (Balkonparaszt millennial, az.)