Még mindig Revival

 

...avagy pár dolog még, ha valaki kedvet kapott volna. 

1. Mennyi a beugró?

Nem fogok hazudni: sok. A szimpla belépő idén 86 fontba, a Rowing Grandstand (Grandstand Package) 190 fontba került, ami nagyon drága.  

Figyelem, jegyet kizárólag a hivatalos weboldalon vegyetek, sehol máshol! 

Goodwood Revival 

Ha Nagy-Britanniában élsz, kiküldetheted a jegyedet, minden más esetben a rendelést megerősítő e-mailben kiküldött számmal tudod felvenni. Ez szerintem baromi praktikus, mert így biztosan nem hagyod otthon és egyébként teljesen komplikációmentes.  

2. Megéri-e a Grandstand Package?

Ez egy érdekes kérdés. Ez a fajta jegy lehetővé teszi, hogy helyet foglalj majd mindegyik nagy tribünön. Ezek a pálya különböző részein találhatók, a távolabbiakhoz traktor vonatka viszi a látogatókat. Mivel a bejárat közvetlen közelében is rengeteg a látnivaló, előfordulhat, hogy úgy jártok, mint én - a tribünök közül kettőre mentem fel végül, a többi esetben lentről fotóztam. 

A csomagban benne van még egy programfüzet, egy tájékoztató és egy rádió is, ez utóbbit be se kapcsoltam. Elvileg jövőre is jó lesz :)

3. Be lehet menni a paddock-ba?

Csak külön belépővel. 

4. Mit érdemes vinni?

Mondhatnám, hogy pontosan ugyan azt, mint amit repülőnapra vinne az ember. 

Piknik takaró, kemping szék (ha nem mész fel tribünre), szendvics, vizesüveg (nagyon fontos, és mindenhol találni ivóvíz kutakat, ahol után lehet tölteni), napkrém, esernyő, fényképezőgép, kalap, költőpénz, füldugó. 

5. Tényleg be kell öltözni?

Nem kell, de meg fogod bánni, ha nem teszed. A Revival hangulatát pontosan az teszi egyedivé, hogy a közönség korhű ruhákban érkezik. A Best Dressed Competitiont egyik nap például egy másfél éves lurkó nyerte a korhű babakocsijában. 

Ha csak erre az egy alkalomra vennél fel amúgy valamit, akkor érdemes kinézni egy korszakot, és az arra jellemző stílusból beszerezni pár darabot a Hádában. Nem kell, hogy nyolcvan éves, eredeti ruhákat vegyél méregdrágán az Etsyn, mert a charityben is simán találsz megfelelőt, de körülnézhetsz a nagyi holmijai között is, ha még megvannak.  

6. Autó, vagy tömegközi?

Szigorúan tömegközi. Mint minden tömegrendevény, a Revival is valódi dugógenerátor. A buszoknak pedig előnye van a rendes forgalommal szemben. 

Chichester pályaudvarról megy a StrageCoach egyenesen a pályához, van retúr jegy is. Jobban jársz, mivel idegeskedés nélkül jutsz el A-ból B-be.  

A vonatjegyet ott a pályaudvaron meg tudod venni, nem kell app.     

7. Mennyire veszélyes?

A Festival of Speed-en idén az egyik versenyző Jaguarnak lepottyant menet közben a kereke és a nézők közé repült. Szerencsére csak könnyű sérülés lett belőle, mert mindenki el tudott előle ugrani, de az autóversenyek nem veszélytelenek. A Revivalön hiába történt több ütközés is, személyi sérülés nem volt, szóval nem csinálnék nagy faksznit a biztonság kérdéséből. Teljesen kiszámíthatatlan. 

8. Gyerek? Kutya? 

Egy bizonyos kor felett abszolút érdekes lehet egy gyerek számára, karonülővel én nem mennék ki, de ez én vagyok. Háziállat bevitele nem megengedett (még jó), kivéve segítő kutyák. 

Érdemes a FAQs elolvasni. 

Goodwood Revival

 Alig hiszem el, hogy két hete még Nagy-Britanniában süttettem magamat, most pedig itt döglök coviddal Grazban és esik az eső. Egy kicsit most jobban betalált, mint tavaly, a tegnapi nap kutya kellemetlen volt - a torokfájással még ellennék valahogy, de a fejfájástól nagyon ki tudok készülni. Mondjuk, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt tíz napot egy címeres seggfej társaságában, kimondhatatlan mértékű stresszben voltam kénytelen tölteni, akkor nem csoda, hogy most jobban kifektetett a covid. 

De vissza Angliába, a napsütésbe, az óceánpartra. Már régóta bakancsklistán volt a Goodwood Revival, a világ egyik legnagyobb veterán autósport rendezvénye a történelmi Goodwood versenypályán. A rendezvényen Concourse d'Elegance színvonalra restaurált versenygépek mérik össze az erejüket, a nézők 99 százaléka pedig korhű, 40-es, 50-es, 60-as évek beli öltözetben szurkol nekik. 

A hangulat valami elképesztő, az úton és a parkolókban szebbnél szebb veterán járművek, a hangszórókból jive és jazz szól... 

A szervezést jó korán elkezdtem, mivel tudtam, hogy a jegyeket a borsos áruk ellenére el fogják kapkodni. Ez meg is történt, a péntek és szombat teljesen el is fogyott már egy hónappal a rendezvény előtt.

Az eredeti terv az volt, hogy autót bérelek, ám amikor megláttam, hogy mennyibe kerülne, inkább letettem róla és a vonatozás mellett döntöttem. Így harmadannyiba jött a közlekedés és elmaradt a "rossz" oldali közlekedés miatti idegeskedés. 

A szállásom Brightonban volt, közvetlen vonatkapcsolattal London Gatwickhez és Chichesterhez. A jegy egy útra 13 és 16,5 font között váltakozott, de még a Stagecoach jeggyel együtt se érte el az összköltség egy bérautó szintjét. Ráadásul most már három, új fát is köszönhetnek nekem odaát. Ha ugyanis a Train Hugger alkalmazáson keresztül veszel jegyet, minden jegy után ültetnek egy őshonos fát a nevedben. 

A Phoenix Halls-t őszintén tudom ajánlani, ha valaki Nagy-Britannia eme tájára utazna, szuper hely. Nem beszélve arról, hogy Chichesterben iszonyatos árak voltak a Revival miatt, a négy éjszaka Brightonban harmadannyiba került, mint egy éjszaka került volna Chichesterben... no comment...

Egy személyes szoba, privát fürdőszobával, masszív netkapcsolattal és mindennel felszerelt, közös konyhával. Ennél több nem kell ilyen rövid időre, de igazából még hosszabbra se. A bevásárlást én az Infinity Foodsban oldottam meg, ahol vegán croissant-t és sok egyéb, más finomságot lehet kapni. Vegán shortbreadet! Vegán shortbreadet is! És gomba chipset. Nyamm... 

A Goodwood Revival pedig fergeteges. Van autós mozi (kirakott veterán amerikai gépekkel, amikbe be lehet ülni és onnan nézni pl a Grease-t), vidámpark (gőzmeghajtású körhintákkal!), vintage boltocskák tömkelege, táncsátor, repülőtér és persze rengeteg kaja, pia. Szerencsére az egyik bódéban árultak vegán hamburgert, így megúsztam a laktáz-bevételt. A hambi amúgy isteni volt. 

A fénypontot mégis a versenyautók és az autóversenyek jelentik, egy letűnt kor brutális gépezetei. 

Akárhány videót készíthet az ember, azt a nyers erőt... azt hallani, érezni kell, mert lehetetlenség visszaadni. 

Amikor a száz éves Le Mans bestiák elindulnak, abba beleremeg a föld. Az 50-es, 60-as évek versenyautó bömbölve, sivítva száguldanak végig a célegyenesen és őket látva az ember könnyen megérti, miért volt életveszélyes sport az autóversenyzés akkoriban.  

És persze ne feledkezzünk meg az édes, kis pedálos masinériákról és talpraesett vezetőikről!

Én egy pedálos Moszkvicsban kezdtem a pályafutásomat, el tudom képzelni, hogy gyerköcként micsoda öröm lehet egy ilyenben tekerni egy valódi versenypályán. 

És akkor még nem is beszéltem a csodálatos repülőgépektől. 

Ez a Ford Thunderbird nyerte az utolsó versenyt vasárnap. Te jó ég, micsoda verseny volt! Mintha nem is csilliárdokat érő veterán csodák nyomták volna a pályán... 

Spitfire, testközelből. Nem tudtam kivinni a nagy obikat, csak a kis igáslovat, de még így is készült néhány remek kép. 

Veterán busszal a pályára:

Édes szívem, a drop to idle nem igazán működött, meg hát gázolajtól bűzlött, de akkor is. Egyem a szívét. 

Azt hiszem, jövőre ugyanitt találkozunk...

SIAF 2023

 

Fura egy lepke...

Azt hiszem, ez volt sorozatban a harmadik SIAF-om, csak a szálláshely változott - Pezinok helyett Stupava, szálloda helyett apartman. 

A Slovak International Air Fest legnagyobb előnye, hogy közel van és évről évre megrendezésre kerül, ráadásul mindig van valami érdekes látnivaló. 

Tavaly az USAF vadászgépe köszönt be, illetve elbúcsúzott a MiG-29.  

Az idei, kissé minimalista programot a US Army AH-64-ese, a RAF Falcons ejtőernyős bemutató csoport és az elköszönő Alien (a cseh Mi-35, kivonják) szereplése tette színesebbé, de szerintem nem távozott csalódottan az, aki végül ellátogatott erre a repülőnapra. 

Mivel idén pont előtte volt a Radom Air Show és vele egy időben az Athens Flying Week, alapvetően nem lehet csodálkozni, hogy nagy neveket nem találhatott az ember a résztvevők között. A statikus sor is igencsak aprócskára sikeredett, de a gerincét ezúttal a német Luftwaffe adta, ami ritkaság és jópofa módon még egy saját kis imbiss-t is hoztak magukkal, amit az A400-asuk alatt rendeztek be. 

A magyar légierőt egy H145 (statikus) és a 31-es oldalszámú Gripen képviselte, ez utóbbi természetesen hozta a tőle "elvárt" szintet, nagyszerű programot mutatott be. Veres Zoli pedig továbbra is óriási kedvenc. 

 A vadászgép mezőny idén nem volt túl erős, a prímet sokkal inkább a helikopterek vitték. A dinamikus menüről kicsit hiányoltam a statikus soron nézelődő, német NH-90-et, de panaszra így sem volt ok: UH-60, Mi-17, Mi-35, A-109, AH-64, valamint a Flying Bulls színeiben Bo-105 és AH-1. A Flying Bulls elhozta még a T-28 Trojant is.    

 Teljes mértékben hiányoztak a jet műrepülő kötelékek - halleluja -, volt azonban a horvát Krila Oluje, akiket én személy szerint jobban kedvelek. 

Újdonság volt a szlovák szárazföldi haderőnem részvétele és a veteményes rendezése Leopárd harckocsi által...        

Felix Baumgartner és a Bo-105

A vadászgép szekcióban cseh, magyar és német gépeket láthatott a nagyérdemű, a beígért két lengyel F-16 végül, szombaton nem érkezett meg. Ami üdítő látvány volt, hogy a német Eurofighter(ek) végre nem PC módon balról jobbra, majd jobbról balra röppentek kettőt, hanem egyikük még műrepült is egy szépet. 

A nagymalac kategóriát kizárólag szlovák gépek képviselték a levegőben. 

No, de ha se Frecce Tricolori, vagy Török Csillagok, meg SoloTurk, Dream Viper, akkor miért mondom azt, hogy megérte mégis elmenni és kifizetni a belépőt? 

Mert több, speciális bemutatóval is készültek a szerevezők: egy bambi bucket-es tűzoltás vízfelvétellel, gumimedencéből, helikopterekkel, UH-60 együttműködése speciális katonai alakulatokkal, rendőségi helikopter és SWAT együttműködése.  

Én szeretem figyelni és fotózni az ilyen abszolút csapatmunkát gép és ember között, sokkal jobban, mint a hatszázadik ugyanolyan képet lőni a Frecce Tricoloriról.

 Apropó, belépő: idén nem vettünk a tribünre jegyet, mert a leírásban az szerepelt, hogy 65 év felett kedvezmény jár, de az online felületen csak egyfajta jegyet lehetett kiválasztani. A helyszínen derült ki, hogy nincs is kedvezmény... Szóval, vettünk normál belépőt, szülőknek senior kedvezménnyel és szerencsénkre sikerült a flight line elé, pont a show center-be beülnünk a kempingszékekkel. Mindezt a töredékéért a tribün, illetve spotter jegyeknek. 

Mi nem tetszett?

Későn engedték be a népet és a kapunyitást előre nem közölték annyira. Emiatt igencsak felgyűlt a tömeg a kapuknál. Más kérdés, hogy pont így sikerült nagyon jó helyet fogni a kordonnál.

Mi volt rendben? 

A kifelé jövő parkolás zseniálisan jól irányított volt. Amennyire elcseszték a befelé menetet, annyira ügyesen sikerült kifelé. Fel voltunk készülve a brutális dugóra, ehelyett flottul hiphopp kint is voltunk a főúton. 

A hobó WC-k (potyifarm) is végig normális állapotban tudtak maradni és a szemét se röpült mindefelé. 

A kávé olcsóbb volt, mint Grazban. 

 

Fotók lesznek még a FB-n és az Instán, de lehet, hogy ide is teszek még fel. Csak le kell válogatnom...