Farewell and blue skies

 Először is, kedves olvasó, kattints erre a linkre! Megtörtént? 

H145 Budaörsön, röviddel érkezés után

Ez a dal azokért szól most, akik hivatásuk teljesítése közben szenvedtek halálos sérülést, legyenek akár katonák, akár a civil életből valók. 

Egy ideje semmi más nem megy a fejemben, csak ez a dal... és a Gortoz a ran... és mindannyiszor összeszorul a szívem... És még mindig nem hiszem el, hogy megtörtént. Hogy ezúttal a mi gépünkkel történt. 

Hogy azok, akikkel olyan jót beszélgettünk nem is túl régen, talán már nincsenek. Hogy három család hiába várja, hogy akit annyira szerettek, annyira vártak haza, belépjen az ajtón. Hogy egy baráti, bajtársi közösség már nem velük, hanem értük, rájuk issza a következő kört. 

Bánt, hogy nincsen egy jobb képem H145-ről. Valami méltóbb. Valami szebb, amivel megemlékezhetnék azokról, akik odavesztek 2023. június 21-én, Horvátországban, egy kiképzés során történt balesetben. 

 

Nyugodjatok békében, jó repülést odafent, ahol örökké kék az ég és kedvezőek a szelek! 

 

 

Kard ki

 Van nálunk ez a Bewegt im Park program nyaranta. A dolog lényege, hogy a befizetett adóeuróink egy kis részéért cserébe ingyenesen látogatható sport és tánc kurzusokat tartanak 06.13 és 09.03 között a szabadban. Ezeken a 60 perces alkalmakon bárki részt vehet, nincs semmiféle elkötelezettség, arra mész, amire akarsz és ha nem tetszik, akkor keresel mást. Jóga, salsa, fára mászás, különböző küzdősportok, de még egy kifejezetten senioroknak indított táncóra is van a kínálatban. 

Mondjuk, elszórtak egy kis pénzt szóróanyagra... De a dolog működött, ugyanis a Fit mit dem Langschwert óráról gyakorlatilag az egész csoport ebből értesült. Fit mit dem micsoda? Most páran, gondolom, néznek, hogy mi van? Ez komoly? Langschwert? Hosszúkard? Igen, az. A két kézzel forgatott, lovagi kard. 

Bár itt élek 12 éve és ebből 8 éve a kerületben, ahol a történelmi vivóakadaémia tartja a tanfolyamait, nem tudtam, hogy ilyen is van Grazban. 

S lőn világosság... Ide is eljutottunk. 

Na, de miért is érdekes ez az egész, azon kívül, hogy nem focipálya lett a lóvéból, meg kék plakát az út mellé? 

Talán írtam már, hogy nagyon szeretek korcsolyázni és befizettem egy tíz alkalmas bérletet a helyi, amúgy nagymúltú korcsolya szövetséghez, ami hát... nem egészen úgy ment, ahogy szerintem kellett volna. Befizettem 160 eurót és amikor éppen nem az éltechnikát oktató srác jött le, akkor gyakorlatilag semmit se kaptam a pénzemért. Vagy nem volt edzőm, vagy elkésett, vagy komolytalan volt az egész. Se bemelegítés, se igazán felépített óra. A bérletből még mindig van pár alkalom és erősen gondolkozom azon, hogy utána vagy elmegyek másik szövetséghez, vagy megveszem a szezonbérletet a csarnokba és gyakorolok egyedül, videó edzővel.

Baromira irigykedem, hogy az USÁ-ban a felnőtt, akár ötven-hatvan éves sportolókkal is pontosan olyan erőbedobással dolgoznak, mint a gyerekekkel és szinte hetente vannak versenyek, Európában meg... Válaszra se méltatják az e-mailt, de nyiffognak, hogy nincs utánpótlás. Csodálkozol? Így?  

Na, de miért is érdekes ez? 

Kedden hatkor van a hosszúkard edzés az Augartenben, ingyen (adóból). Hatvan perc per alkalom, minden időjárási körülmény között, függetlenül az iskolaszünetektől. 

Hat előtt kb 10 perccel megérkezik az edző, felállítja a zászlót (hogy meg lehessen találni a programot). Nem késik el, megtisztel bennünket azzal, hogy időben kezdünk és megkérdezi, hogy van-e kedvünk tovább maradni esetleg. Az óra tökéletesen fel van építve. Pontosan tudja, hogy mit akar és miért. Bemelegítés, játékos koordinációs gyakorlatok, majd alapiskola. A mester segít, javít, a végén levezetésként játék. Meglett emberek kergetik egymást vihogva szivacsvirslikkel a mezőn, ami nemcsak kívülről, de belülről is rohadt vicces.

Ő ugyanúgy feláldozza a szabadidejét és nyilván nem kap ezért annyi lóvét, ha egyáltalán, hogy degeszre egye magát belőle minden este az El Gauchoban a Schmiedgassén. (Remélem, legalább a parkolójegy árát kifizetik neki, meg valamit a naftából, ha már a saját kocsijával cügöli a kardokat.)

Szóval, ha náluk így mennek az edzések, akkor igen erősen motiválva érzem magam arra, hogy befizessek hozzájuk a rendes tanfolyamra is majd az őszi szemeszterben...

 

    

Naptár háttérkép

 Első design a Canva segítségével. Mit gondoltok? 

A kép saját, ha jól emlékszem, Zeltwegben készült. A cseh solo bemutató Mi-24/35 látható rajta. 

Az utálatos fagylalt

 ...avagy a kajadivatgyűlöletről egy laktózintoleráns szemével

Nem vagyok vegán, inkább flexitariánusnak mondanám magam, aki mindent eszik, de szereti a húsmentes kajákat és előnyben is részesíti őket. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ha megkínálnak egy jó rántott csibivel, akkor nem fogok fintorogva kikelni magamból, legfeljebb megkérdezem, van-e benne valami tejtermék. Ha a válasz nem, nincs, akkor a rántott csibi jót étvággyal elfogyasztásra kerül és pont. 

Ha pedig egy élelmiszerlánc bejelenti, hogy új vegán jégkrémek kerülnek az állandó kínálatába, akkor eljárok egy Makarénát a nappaliban és kíváncsian várom, hogy kipróbálhassam. Ami ugyanis vegán, az nem tartalmaz állati eredetű terméket, tehát tejet sem! Ez egy tejallergiásnak, vagy tejcukor érzékenynek tehát azt jelenti, hogy nyugodtan fogyaszthatja, mert számára kellemetlen tüneteket okozó anyag nincs benne. 

Tudjátok, feleim, egészen addig, amíg a vegán fagyik és jégkrémek a divat miatt meg nem jelentek a palettán, le voltunk mi szarva rendesen. Finomabbnál finomabb jégkrémek tömkelege sorakozott a hűtőpultokban, de nekünk, akik nem dönthettünk arról, hogy óhajtunk-e tejterméket enni, vagy sem, a vízízű Calipo jutott. Citromfagyi, és társai az utcai árusoktól, ja, hogy ennél egy csokifagyit? Szopás. Vagy beveszed a laktázodat, vagy eszed a citromfagyit, vagy nem fagyizol - és mi még a szerencsésebbek vagyunk, mert van "ellenméreg", de mit szóljon egy allergiás?  

De például, ha otthon hagytam a "drogot", akkor sok esetben lemondhatok a hamburgerről, a gyrosról, és még sorolhatnám.   

Az egyre szaporodó, sok esetben kizárólag vegán ételeket kínáló boltok megjelenése hatalmas segítség azoknak is, akik egészségügyi okokból vannak "letiltva" bizonyos élelmiszerekről. 

A vegánság egy döntés. A laktózintolerancia, a tejallergia, a cöliákia nem. Mi ezt nem kértük, sőt. Kurvára meglennénk nélküle.

Nekem 2004-2005 körül csökkent le szépen, fokozatosan annyira a laktáztermelő képességem, hogy a tejtermékek fogyasztása tüneteket kezdett okozni. Ezt akkoriban divatbetegségnek mondták, aztán ahogy egyre több lett a kutatási eredmény, úgy döbbent rá a modern orvostudomány és művelői, hogy a populáció egy jelentős hányada tényleg képtelen feldolgozni a tejcukrot.

Figyelem! Ha valaki egyik pillanatról a másikra szokatlan tüneteket észlel bizonyos élelmiszerek fogyasztásakor, akkor forduljon vele szakemberhez! A dolog lehet teljesen ártalmatlan, mint az én esetemben, de állhat a hátterében komoly betegség is, szóval a trial and error után mindenképpen érdemes beszélni róla orvossal.  

Na, szóval, megjelent a hír egy német nyelvű portálon, hogy új vegán fagyik lesznek és erre mi történt? A cikket elárasztották a dislike-ok és a fröcsögés. WTF?

Emberek! Nem kötelező vegán fagyit venni! Sőt, ne is vegyétek, oké? Hagyjátok meg azoknak, akiknek például szüksége van erre! Ugyanez vonatkozik a gluténmentes, laktózmentes, egyéb-mentes élelmiszerekre is. Ha nincs rá szükségetek, akkor ne nyúljatok hozzá! Köszönöm.

Tudom, hogy divat mindenmentesen étkezni. Rendszeresen kérdezik meg tőlem is a kávézóban, hogy a laktózmentes tejeskávémra óhajtok-e tejszínhabot és amikor visszakérdezek, hogy az is laktózmentes-e és a válasz nem, akkor megdöbbennek a vasvilla tekintetemen.

Tudom, hogy vannak elvek, meg a mentsükmegaföldet mozgalmak. 

Vannak ismerőseim, akik valóban meggyőződésből lettek vegetariánusok, vagy éppen vegánok, és van pár divatmajom is a környezetemben, aki teleposztolja a social mediát mindenféle környezetvédő-természetimádó-wicca-vegán-sámán szarral, majd bejelentkezik Baliról... Csillagom, remélem, úsztál, vagy eveztél odáig, mert a repülés ökológiai lábnyoma nagyobb ám, mint egy tányér marhapörkölté, ami miatt annyira ki vagy akadva.

Tudom, hogy divat gyűlölni mindent, ami egy kicsit is eltér az üknagyanyáinkisígycsinálták, öregapámiszsíroskenyeretevettpálinkával szemlélettől. 

Vegán akarsz lenni? Legyél. 

Húst akarsz enni? Egyél. 

Vegetariánus akarsz lenni? Nosza! 

Senkit. Sem. Érdekel. 

És nem kell keresztes hadjáratot folytatnod se pro, se kontra, mindenki azt eszik, ami jól esik, ami belefér. 

A lényeg, hogy csak annyit és azt vedd el, amire szükséged van. Se többet, se kevesebbet, se mást.   

Utóirat: kipróbáltam az új fagyit, és nagyon finom. Észre se venni, hogy nem hagyományos módon, tejjel készült. 

Kerékpáros kontra Crossover

Pünkösdhétfő, Budapest. 

1. Egy kerékpáros igyekezett Buda felől Pestre a Lágymányosi híd - vagy legyen Rákóczi -, a kerékpárút helyett a szélső sáv jobb szélén. A kerékpáros sisakot viselt. A látási körülmények jók voltak, az aszfalt száraz. 

2. A Hyundai Kona szintén Budáról Pestre tartott, szintén a szélső sávban. 

3. Az aszfalt állapota gyakorlatilag az egész Lágymányosin finoman szólva szar. 

4. Nagy forgalmú útról van szó, amire érthetetlen okból nem tilos kerékpárral felhajtani. (értsd: nincs tiltó tábla kihelyezve)

5. A kanyarban 30, a hídon 70 km/h a megengedett sebesség. 

Ami biztosan megtörtént:

A Hyundai vezetője sajnálatos módon elütötte a kerékpárost, aki súlyos-életveszélyes sérüléseket szenvedett. 

Ami állítólag közrejátszott:

A kerékpáros egy kátyú miatt balra húzta a kormányt, éppen a kikerülő manővert már megkezdő autós elé, így az elütötte. Ez egy nagyon is reális forgatókönyv. 

Amit nem tudunk:

• Hogy pontosan ki mit csinált a találkozás előtti pillanatokban. Az, hogy hol történt az ütközés, az a rendőrségi felvételeken látszik. Az is, hogy ki hol állt meg, legalábbis az autós esetében. A deformáció helye és mértéke is árulkodó. Ebből a szakértő később nagyon sok fontos információt ki tud hámozni, amiben a helyszínelők mérései is segítségére lesznek. Érthető okokból a internet népe ezeket az adatokat nem ismeri, de egyébként se sokra menne vele.  
• Nem tudjuk, milyen kerékpárról és kerékpárosról van szó. Ugyanis vannak a KRESZ-ben kivételek, bizonyos esetekben a kerékpáros nem haladhat a kerékpárúton! A ripityára tört sisakból arra lehet következtetni, hogy ebben az esetben a kerékpáros nem ebbe a kategóriába tartozott, de ez az információ nem áll rendelkezésre. A kerékpár is rosszul látszik. 
• Nem tudjuk, hogy a belső sávban tartózkodott-e valaki, aki miatt az autós már eleve rászaladt a kerékpárosra.  
• Egy nagyon elterjedt jelenségről sem tudunk: vajon a kerékpáros érzékelte-e a mögötte, körülötte zajló eseményeket, vagy pedig fülessel, zenére/podcastra tekert, kizárva a külvilágot? 
• A Kona rendszáma ki van takarva, de a hűtőrács alapján van benne motor, ami nem zárja ki a hibrid mivoltot. Ha éppen elektromos hajtással ment, akkor a kerékpáros a környezeti zaj miatt nem is feltétlenül hallhatta őt még "nyitott fülek" esetén sem.    

Természetesen mindentől függetlenül kommentelők hada szagérteni kezdte a balesetet, lehúzva a keresztvizet mindkét félről rendesen. Volt minden, idióta bringás, vén fasz sofőr... 

De mi volt a hiba? 

A kerékpáros felment egy veszélyes útra és ott végrehajtott egy manővert. 

A józan paraszti ész azt diktálja, hogy nem megyünk be nagyforgalmú úton az autók közé. Akkor se, ha éppen kisebb forgalomra számítunk és egyébként nem tilos. A Szerémi 2x2 sávos, 70-es táblával, ahol 70-nél letolnak és botrányszar az út minősége. Irányváltás előtt pedig mindig meggyőződünk arról, hogy senki sincs mögöttünk éppen előzésben. Az állítólag ott terpeszkedő kátyút is messziről látnia kellett, mivel ideális körülmények között történt a baleset, tehát időben megkezdhette volna a környezete felmérését és az irányváltásra felkészülést.

Sokan mondták, hogy az autós viszonylag kis oldaltávolságot tartva akarta kikerülni a bringást. 

A képeken van egy nagyon fontos információ: a Kona jobb tükre nem sérült. Vagyis nem klasszikus elsodrásos baleset történt. A térbeli elkerülhetőség megállapításakor ettől függetlenül fontos lesz, hogy megvolt-e a megfelelő oldaltáv a kiinduláskor. Valószínűleg egyébként kisebb volt, mint az egészséges másfél méter és mivel ő is balra kellett húzódjon, az is előfordulhat, hogy nem is észlelte időben a kerékpáros irányváltását. Miért? Mert éppen a bal tükröt nézte, hogy nem jön-e valaki. Ez a késedelem pont elég ahhoz, hogy ha forgalmi okokból közel volt a kerékpároshoz és onnan indult neki a kikerülésnek, akkor ne vegye észre időben az elé lényegesen lassabban behúzódó másik felet.        

Az út kezelője pénzhiány/rossz csillagállás/levanszarvaaleszartszaris/egyéb ok - a megfelelőt mindenki karikázza be magában - miatt nem tartotta karban az úttestet.  

Senkinek nem volt annyi esze, hogy a drága pénzen megépített kerékpárút átadása után kibasszon néhány párezer forintos "kerékpárral felhajtani tilos" táblát a Szerémire.    

Mit tanulhatunk mi az esetből?

1. Autóvezetőként mindig nagy ívben kerüljünk kerékpárost! 

Csúnyán mondva: akkora ívben kerüld, hogyha eléd is esik, se menj át a fején! Ha pedig a szembejövő/párhuzamos forgalom nem teszi lehetővé a nagy ívben kerülést, akkor fékezünk és haladunk türelmesen gyökkettővel mögötte, amíg el nem tudunk mellette menni biztonsággal. Kerékpárost, akárcsak gyalogost fokozott óvatossággal közelítünk meg, mivel kiszámíthatatlan. Fontos, hogy legyünk tisztában a járművünk szélével-hosszával. Sajnos, naponta tapasztalom, hogy ez nem természetes. Miért gond? Ha alábecsüljük a jármű dimenzióit, akkor sajnos alábecsüljük a szükséges manőverezési távolságokat is. 

2. Attól, hogy valamit nem tilos, még nem biztos, hogy meg kell tenni. 

Rutinos bringásként nekem eszembe nem jutna felmenni a kocsik közé a Lágymányosin! Lufasz! Inkább kerülök, mert ott biciklizni istenkísértés.  

3. A 3000 forintos sisak pontosan annyira véd, amennyibe került, bár egy ilyen peches balesetnél, ami ráadásul nem is annyira kis sebességnél történt, a jó minőségű/profi sisak mellett is súlyosan sérült volna az illető. A Kona és hozzá hasonló városi tankok kialakítása abszolút szerencsétlen, egy gyereknek szétüti a fejét, a felnőttet pedig jó eséllyel nekidobja az A-oszlopnak. Mi a jármű egyik legmasszívabb pontja? Igen, bingó! Az A-oszlop. Aki ilyen járművet vezet, legyen szíves fokozottan ügyelni a környezetére!  

A balesetek mindig egy, vagy több emberi hibára vezethetők vissza, a kimenetelük pedig az adott időpontban fennálló körülményektől is függ. Nagyon kevés az aboszúlt fekete-fehér eset, a legtöbb szituációban egy halom egyéb tényező árnyalja a képet. Arra kérek mindenkit, hogy amikor baleseti híreket olvas, gondolkodjon és ne ítélkezzen! Legfőképpen azért, mert a médiamunkás szenzációra megy, nem tényekre, és sokkal fontosabb lesz nekik, hogy vér folyt az aszfaltra...