Nem éppen Hamucipőke

...avagy 2023 első renovációs projektje - done. 

A fénykép ismételten kitűnő minőségű, elnézést, a valóságban cipő sokkal jóképűbb. 

Kora: kb. 80 év

Származási helye: Svédország, egy 1975-ben felszámolt cipősbolt raktára

Jellemzői: bőr felsőrész és varrott, bőr talp

Állapota: makulátlan, soha nem használt, deadstock példány, még csak fel se próbálta senki

Belefeccölt munkaóra száradási idők és szellőztetés, valamint a YT böngészése nélkül: kb. 5

Szegénykém, természetesen a feltalálási helyének megfelelő szaggal, csonttá száradva és enyhén megsárgulva-szürkülve érkezett februárban. Amit alatta látunk, az az eredeti doboza, igen. 

Mivel nem ő az egyetlen bőrcipő a háztartásban, a renováláshoz szükséges ápolószerek és eszközök beszerzése nem egyetlen pár miatt történt, tehát nem tekinthető extra kiadásnak. Még a fehér cipőkrém se, mivel szeretett Tisza cipőm nem velúr része is fehér és bőr, tehát neki is szüksége lesz majd rá. 

Azért is szeretek egyébként ilyesmivel foglalkozni - értsd felújítás -, mert nagyon sok újat lehet közben tanulni. Utána kell járni, kiválasztani a megfelelő hozzávalókat, elsajátítani bizonyos technikákat. A YT korában, főleg ha az ember angol nyelvtudással is rendelkezik, már nem akadály megtanulni kötni, horgolni, hímezni, varrni, vagy éppen bőrcipőt tisztítani, helyre hozni. 

Szóval, megérkezett ez a kedves, öreg cipőke Svédországból és azonnal látszott, hogy akármennyire is szeretné az ember felpróbálni, jobb, ha erről jó ideig még letesz, hacsak nem akarja tönkre tenni örökre. Látszott rajta, hogy egyetlen hajlítás és vége. 

Cipőfűző ki, hogy minden elérhető legyen. Fűző kimosása mosószappannal, mert teljesen felesleges bármi egyéb. 

Cipő felsőrész megtisztítása kifejezetten bőrhöz való tisztítószerrel, száradási idő betartása után első réteg mélykondícionáló. Ezt itt a bőrösnél vettem, nagyon jól bevált, a bakancsom is hamar megszerette.

Az első réteget még vagy öt követte, minden egyes kezelés után fokozatosan telt meg újra élettel a szikkadt bőr. 

Közben fehér cipőkrém és talpolaj megrendelve a netről. Mivel a cipő megszürkült és volt rajta néhány felületes horzsolás is, ezért nem volt elég a mindenhol kapható pico bello színtelen verziója. Muszáj volt felfrissíteni a színét. 

Kapott egy renovátor réteget is, ez még a kondicionálónál is gazdagabb, udvariasan megköszönte, bár erre annyira nem volt már szüksége.

A talpat is le kellett olajozni, mert kettétört volna és a kutatásaim során azt is megtudtam, hogy amúgy a modern, bőrtalpú - ez főleg az iszonyúan drága cipők kiváltsága ma már - változatokat is első használat előtt kezelni kell. Ez teszi ellenállóbbá a vízzel szemben. Mondjuk, pocsolyába ugrani így se lehet vele... Három, vékony réteg olajat nyelt be, ami abszolút nem kirívó, ennyi az újakra is kell. 

A fehér cipőkrémből szintén három réteg kellett, így gyönyörűen befedte a karcokat és visszajött az eredeti, fehér szín is. 

Az utolsó a színtelen cipőkrém volt, majd egy kis polírozás, cipőfűző vissza és nagy levegővétel után próba. Túlélte. 

Azóta már az első munkanapját is abszolválta sérülés nélkül, finoman megrágcsálva a jobb lábamat és köszöni szépen, remekül van. 

A szag is kiszellőzőtt, bár azért sokat segített neki a Boot Banana, amit csak ajánlani tudok. Sportcipőbe is ideális, tényleg összeszedi a sajtszagot. 

A lényeg, hogy csak jó minőségű ápolószerekkel dolgozzatok, és mindig teszteljétek, hogy nem szedi-e le a színét a cipőnek. Akkor is, ha nem egy ilyen véncsontot reanimáltok.       

   

Ez volt az eredeti hirdetés, ideálisabb fények között fotózva. 

És a lényeg: szeretett lenruhámhoz most már van cipő is. Jöhet a CityRadeln április 26-án. Nasságosasszonnyal ottleszünk.