Kezdőknek, újrakezdőknek, vagy ha már kicsináltak lelkileg a bunkók - pár tipp tőlem azoknak, akik gyomorgörccsel ülnek be a volán mögé és elegük van belőle.
Először is, tisztázzuk: arra, aki olyanokat vág rendszeresen a fejedhez, hogy "ehhez te béna vagy", "jaj, már megint elcseszted", "mikor tanulsz már meg odafigyelni", "rettegek már előre, hogy jogsid lesz és be kell ülnöm melléd", nincs szükséged az életedben. Aki ilyet mond, nem akar neked jót.
A szavaknak éle van. A szavakkal ölni lehet. Kurva nagy különbség van az építő kritika és a becsmérlés között. Az egyik felemel, a másik összetör.
Úgy érzem, ezt még gyakorolnod kell, ne add fel! Menni fog.
Próbáld meg újra, a következő jobb lesz!
Ne aggódj, én is figyelek.
Menjünk ki együtt és gyakoroljunk, segítek!
Ugye, hogy máshogy hangzik?
Mindannyian elkezdtük valahol, csak ezt néhány kőbunkó hajlamos elfelejteni. Az autós iskolában pedig nem vezetni tanítanak meg, hanem megadják az alapokat. A vezetni tanulás életünk végéig tart. Igen, a profi autóversenyzőknél is. Mert bizony ők se csak beülnek és nyomják, ami a csövön kifér.
És igen, van olyan, aki nem alkalmas (vagy soha sem volt az, vagy már nem az), de ez többnyire nagyon gyorsan kiderül és még mindig több szellemi toprongy nyomja eszetlenül a gázt a közúton, mint kellene és közben tartja magát többre mindenki másnál...
A többség szimplán nincs tisztában bizonyos dolgokkal, vagy csak gyakorlásra lenne szüksége.
De mégis, hogyan lehet egy átlagos úr-, vagy hölgyvezető jobb? Főleg akkor, ha friss a jogsija, vagy újrakezdené a vezetést, és retteg, mert az önbizalmát ripityára törték, vagy mert nincs tapasztalata?
A legfontosabb, hogy tisztázd magadban a következő dolgokat:
- Mitől félek?
- Miért félek?
- Mik a gyengepontjaim?
Írd le a válaszokat és nézd meg őket jól!
Mitől is félnek sokan?
Félek, hogy lefulladok. Félek, hogy nem tudok majd parkolni. Félek, hogy nem tudok megállni. Félek, hogy melléváltok. Félek, hogy nem sikerül bekanyarodnom és megfelnizem a kereket, meghúzom a kocsit. Félek a sebességtől. Félek a forgalomtól.
Miért félek?
Ha lefulladok, ki fognak nevetni. Ledudálnak. Beszólnak. Balesetet fogok okozni a bénázásommal. Megsérül a kocsi. Valaki meghal miattam. Dühös lesz a párom, ha meghúzom a kocsit.
Mik a gyengepontjaim?
Nem érzem a kocsit. Nem tudom, merre tekerjem a kormányt tolatás közben. Nem találom a sebességfokozatokat, le kell néznem. Nem tudom, hogy kezdjek hozzá egy manőverhez.
Sok ismerős, igaz? Szóval, mi akkor a megoldás?
A legalapvetőbb, hogy fogod azt az autót, keresel egy nulla, vagy kis forgalmú helyet és lépésről lépésre nekiállsz kigyakorolni a legalapvetőbb készségeket. Ha van olyan ismerősöd, aki ügyesen vezet és képes nem paréj módjára kommunikálni, nyugodtan vidd magaddal! Ha nincs ilyen, akkor marad a két mosószeres flakon, meg a plüssállat társaságnak, a passzív-agresszív beszólogatásra nem kell energiát pazarolni.
A legfontosabb, hogy ismerd az autódat. Tudnod kell pontosan, hogy melyik gomb és kar mire való. Lámpa (korszerű autónál állítsd automatára), ablaktörlő, fénykürt, hosszú fény, vészvillogó, csak pár a minimumból.
Figyeld meg, hogy milyen lámpák villannak fel a műszerfalon, amikor ráadod a gyújtást! A kezelési útmutató rövidített példányát mindenképp olvasd át!
És állítsd be az ülésedet! Ez baromi fontos, mert csak a kifogástalan pozíció garantálja a jármű minden helyzetbeni kezelhetőségét. Az ülésben nem fekszünk el, a kormányra nem húzzuk rá magunkat. A karunk nem lehet teljesen kifeszített helyzetben, ahogyan a lábunk sem, még akkor sem, ha padlóig nyomjuk a kuplungot, vagy a féket. Pici törés mindig maradjon.
A jó üléspozíció először kényelmetlen, de hamar megszokja az ember.
Kézi váltós autónál:
- álló helyzetben, álló motornál sokszor végigkapcsolod a fokozatokat (ismeretlen kocsinál én mindig megteszem).
Kuplungfogás:
- indulni csak SIKK-esen
Sebességbe tesz
Irányjelző
Körülnéz, majd kézifék ki (ha be volt húzva)
Gyakorló feladat: csigamenet. Ennek a lényege, hogy a kuplungot fogásponton tartva haladsz egyesben, éppen csak adva egy kis gázt. Dugóban jól fog jönni.
Jármű mozgása előremenetben:
Amikor egyenesben már megvan a fogáspont, kezdd el mozgatni a kormányt! Alapszabály, hogy csak a szükséges mértékben fordítjuk el a kormányt, és sosem rángatjuk kontrollálatlanul. A kitérő manőverek is gyors, határozott, tudatos kormánymozdulattal történnek.
A kormányt mindig toljuk. Nem húzzuk és főleg nem fejjük. A kézpozíció 3-9 óra. A versenyzők is ezt használják, ha pedig nekik megfelel, akkor az utca emberének is.
Jármű mozgása hátramenetben:
Hátramenet, lassan és jobbra, majd balra mozdít a kormány. A kocsi valaga mindig arra megy, amerre a kormányt tekered! Személyautónál lehetőleg ne tükörből tolass, hanem effektíven hátrafordulva. Én például amikor termetesebb gépekkel manőverezek szűk helyen, szinte kitolom magam az ülésből, és a két ülés között hátrafordulva NÉZEM, hova akarok menni.
Szokd meg, hogy merre mozdul a kocsi.
És itt akkor most egy kritikus pont: a kocsit a SZEMEDDEL VEZETED.
ODA NÉZZ, AHOVA MENNI AKARSZ! A kezed követni fogja az utasítást.
Akadálykikerülésnél NEM AZ AKADÁLYT NÉZZÜK! A KIUTAT KERESED, nem azt, hogy mibe lehet belebaszódni!
Fékezés:
Ezt utcai körülmények között nehéz gyakorolni, de a legfontosabb a vészfékezés. Ezt muszáj egyszer, akár kis sebességről is abszolválni. A vészfékezés az, amikor apait-anyait beladva, teljes súlyoddal, határozottan rátiporsz a fékpedálra. Úgy tiporsz rá, mintha a leggyűlöltebb ellenséged fejére taposnál rá! Az ABS-es autó ilyenkor is kormányozható marad és kerekek nem blokkolnak, a fékpedál pedig pulzál a talpad alatt. ABS nélkül blokkoló kerekekkel csúszol, amerre a fizika viszi.
Amikor a jogsimat csináltam, az oktató nem volt hozzászokva a magamfajta vakarcsokhoz, akiknek ha azt mondják, hogy intenzív fékezés, akkor intenzíven fognak fékezni.... A rutin vizsgán konkrétan szólt a vizsgabiztosnak, hogy kösse be magát és kapaszkodjon, mert a gyerek kis aranyosnak tűnik, de nem viccel és az utasításokat komolyan veszi. (Hibapont nélkül abszolváltam a rutint, pedig be voltam szarva, mert a gyakorláskor nem ment a kapubeállóba tolatva feladat. Mit húztam ki? Kapubeállóba tolatva beállás...)
Parkolás:
Mindig viszonyítási pontok alapján történik és rengeteg gyakorlás teszi a mestert. A YT-on rengeteg szuper videó van, ahol megmutatják azokat a mindenkor jól alkalmazható viszonyítási pontokat, amik alapján a szűk helyre is be lehet állni. Hol lehet elrontani? Rögtön ott, hogy az ember rossz helyről kezd hozzá.
A flottul parkolás nem fog menni anélkül, hogy az ember ne gyakorolná - itt jön képbe a fentebb említett mosószeres palackok. Ők lesznek a képzeletbeli autók, kapubeállók és ha letaposod, akkor letapostad.
Ha letapostad, kiszállsz, elnézést kérsz tőle, visszateszed a helyére és újra próbálkozol. Addig próbálod, amíg nem sikerül. Aztán még párszor. És azt mondod magadnak: meg tudom csinálni. Mert meg tudod.
Amikor ezek mennek, rá fogsz jönni, hogy a gyomorideged is jelentősen csökkent.
Egyrészt azért, mert szépen lassan megérzed a gépet, másrészt azért, mert rájössz, hogy meg tudod csinálni. És itt kezdődik a forgalomban gyakorlás.
Nyugodj bele, hogy mindig zavarni fognak a többiek.
Én ma például csak másodjára tudtam bepaszírozni a túlméretes kiselefántomat két másik kiselefánt közé, mert mögöttem megjelent egy gép (rohadt hupli, elmehetett volna másfelé, de nem, ő csak azért is éppen akkor, éppen ott akart elmenni) és arra várt, hogy eltakarodjak az útból. Elcsesztem a beállás szögét, nem fért be teljesen az orrmány. Utat engedtem a kollégának, aztán kijöttem - ja, AMIN EGYSZER MÁR BEMENT, AZON KI IS JÖN! - és újrakezdtem a manővert, ezúttal csont nélkül.
Természetesen kurva bosszantó, amikor az ember meghúzza a kocsit, vagy megpadkázza a felnit. Az úton egyébként is kétféle sofőr van: akinek már volt balesete, és akinek majd lesz. Előbb-utóbb valami sérülni fog, a lényeg, hogy ne ember legyen és minél kisebb kárral megússzuk.
Ezért is kell gyakorolni. Csak az tud jól menteni egy veszélyes szituációban, aki ura a gépnek és persze van helye hova menni. A mázli faktor sem elhanyagolható, ahogy egyik mesterem mondotta anno, de a legnagyobb könyv az alázaté.
Mert egy jó vezető mindig ALÁZATOS. Az ilyen énvagyokafaszagyerek sofőrök a legtöbb esetben azért vannak csak még életben, mert a magukat kevésbé faszának tartók megmentették a szaros seggüket. Az egónak nincs helye a volán mögött.
Ajánlott irodalom:
Almássy Tibor: Az autóvezetés mesteriskolája (1978)
Antikváriumban talán megszerezhető még, és sose érdekeljen, hogy 100-as Skodák meg Zsigulik demonstrálják a feladatokat, mert amit ebben leírtak, az bizony ma is érvényes. A 100-as Skodában, meg a Zsiguliban nem volt ABS, ESP, szervókormány... Ott rohadtul észnél kellett lenni.
Karácsonyi, szülinapi, évfordulós ajándék kívánság:
Vezetéstechnikai tréning (fél napos is kiváló)
Nekem eddig minimum kétszer mentette meg az életemet (és a mellettem ülőét is), hogy részt vettem ilyenen.
Mert a félelem legyőzhető, de tenni kell érte.
Low cost: egyedül, YouTube videók segítségével, utána olvasva, sok gyakorlással
Higher cost: miután az alapok megszilárdultak, jó oktatóval gyakorlás, majd vezetéstechnikai tréningen továbbfejlesztés
Ha pedig valaki röhögve azt kérdezi: Minek az neked? Rajtad úgyse segít... Akkor szépen mosolyogni (mint Telly Savalas a Halál 50 órájában, akár idézni is lehet...) és annyit mondani: Chill, man! Nem azért megyek oda, hogy segítsenek rajtam, mert egyébként se kell rajtam segíteni, hanem azért, hogy fejlődjek és jobb legyek, mint most vagyok. Te nem akarsz jönni?
