Kék - gondolatok egy baleset kapcsán

 Nem fogok szakérteni, mert:
- nem ismerem az adott baleset részleteit

- nem ismerem a helyszínt

- egyébként se tisztem, hagyjuk ezt a kirendelt szakértő(k)re. 

Szeretnék viszont megosztani itt pár gondolatot, mint olyasvalaki, aki egyrészt hivatásszerűen vezet kisbuszig gyakorlatilag minden négykerekűt, és volt szerencséje belülről megtapasztalni, hogy mit is jelent vonulni.  

Az eset, amiről beszélek, elég nagy port kavart fel. A hétvégén - szombat éjjel, ami nem elhanyagolandó körülmény - ugyanis történt egy rendkívül szomorú baleset Budapesten, méghozzá sajnos a babakocsival. A balesetet szenvedő, civil jármű vezetője a helyszínen életét vesztette - nem csoda -, és külön tragédia, hogy meghalt az a baba is, akiért a korás ment.

Az emberi élet pótolhatatlan veszteség, minden egyéb emellett elhanyagolható. A mentő kiesése ebben az esetben szintén nem kicsi probléma, mivel egy nagyon speciális egységről van szó.  

Az, hogy az oldalba kapott autó sofőre ottmaradt, nem meglepő. Az emberi test az oldalról jövő erőhatást tolerálja a legkevésbé és ha valaki megnézi a képeket, akkor egy magyar átlagba illő korú autót fog látni, meglehetősen kevés oldalütközés védelemmel, korának megfelelő műszaki állapotban. A két jármű kora, tömege és felépítése is tehát jelentősen eltért egymástól - egy személyautó ütközik egy kvázi kisteherrel - , tehát a kisebb járműben utazók súlyos, életveszélyes sérülései sem mondhatók rendkívülinek.

A mentő sietett, a jelentések szerint használta a megkülönböztető hang-, és fényjelzést. Ez bizonyos szabályok alól felmentést ad, de ahogy mondani szokták, a mentőgépkocsi vezető egyik lába a sírban van, a másik meg a börtönben, amikor kékkel vonul. A KRESZ 49§ (2) szerint:

"A megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó gépjármű vezetője - a rendőr és a vasúti átjárót biztosító jelzőberendezések jelzéseit kivéve - a közúti jelzéseket, továbbá a 24-43. §-okban foglalt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatja, ha magatartásával a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti, és meggyőződött arról, hogy a közlekedés többi résztvevője az akadálytalan továbbhaladást lehetővé tette."      

Ez itt, kérem, az a tipikus, jogi csűrés-csavarás, ami miatt simán csüccs lehet a gépésznek és hosszadalmas tárgyalás sorozat veheti kezdetét vitatkozó műszaki szakértőkkel az első sorban. 

Egy STOP táblát a betű szerint csak akkor lehet kékkel meghaladni, ha ezzel senkit nem veszélyeztetünk, vagyis elnézve balra, elnézve jobbra vagy sehol senki, vagy megállt és elengedett.   

Ha azonban egy kereszteződés szarul van megtervezve, még szarabbul megépítve és mint egy bónusz, a Bóbita néni sövénye is kitakarja a felét, akkor annak lábujjhegyen megközelítve is könnyen csatt lehet a vége.

És akkor itt most időzzünk el egy kicsit. 

A balesetek 99%-a emberi hiba, esetleg hibák sorozatának következménye, amit nem feltétlenül egyetlen résztvevő követ el, és ami az éppen adott körülményekkel párosulva valamilyen végeredményű eseménybe - itt tragédia - torkollik. 

Nagyon könnyű ráhúzni a vizes lepedőt vagy egyik, vagy másik félre, és azt mondani, hogy a kurvamentősrohadjonmegnemálltmegastopnál. Na, már most:

Hiba 1. A mentős a sebességéből ítélhetően nem tartotta be a 49/2-t. Ha nem látta be a kereszteződést, és adott esetben a védett úton közlekedő gépkocsit sem észlelhette (nem tudom, milyen a közvilágítás arrafelé, de a sárga fényben a közel sárga fényszórókévét elég nehéz kiszúrni), akkor nem mehetett volna be a deformációból kikövetkeztethető tempóval. Az is kérdéses, hogy HOGYAN használta a hagjelzést. Folyamatosan-e, vagy csak szakaszosan, tekintettel a késői időpontra. A fény azonban folyamatos üzemű, azt egyszer bekapcsolja az ember és megy. Itt, Grazban, rendszeresen látom a kiemelkedett mentőket kereszteződésnél, amikor piroson megy át, hogy szinte állóra fékez, benéz, és csak utána nyom kövér gázt. Igen, ez minimális időveszteség, de még mindig kisebb, mint amikor valaki mégse enged el és az oldalán fekszik a mentő... A sziréna is folyamatosan megy, telibe leszarja mindenki, hogy lakotton belül van és mondjuk éjfél előtt öt perc, de ha mégis csak időszakosan nyomják fel, akkor is, a kereszteződések előtt mindig megteszik.   

Hiba 2. A védett úton közlekedő nem látta és nem hallotta az üvöltő, kéken villógó dög nagy kocsit és miért nem biztosította a mentő akadálytalan továbbhaladását? De ha tegyük fel nem láthatta, mert egy ház kitakarta, akkor egyidejűleg nem is hallotta? Nem kereste, hol van, honnan jön? 

A baleset éjszaka történt, viszonylag sötétben, amikor is a forgalom kicsi, tehát a háttérzaj is kicsi és a fényhíd kiszúrja az ember szemét. Ilyen körülmények között messziről hallható a sziréna (szakaszos üzemben is) és jól látható a kék fény. Van idő felkészülni a jármű fogadására és a szabad út biztosítására.

Nem, a személyautó vezetője ott és akkor valamilyen okból kifolyólag nem észlelte időben a megszokottól eltérő hangot és fényt, a késői óra miatt pedig a reakcióideje sem egyezett a nappalival. Senkié sem egyezik, éjjel mindenki lassabb.   

Két kicsi hiba és egy közlekedésbiztonsági szempontból katasztrofális kereszteződés elvett életet. Két hiba, amit nem szándékosan követett el két ember. Két, olyan ember, akik - és ebben biztos vagyok - nem szórakoznának senki életével szándékosan. 

Itt csak áldozatok vannak, még ha a jog szerint lesz majd felelős is. 

Annak idején nagyon sokszor láttam belülről, hogy az átlag autós egyszerűen nem tud mit kezdeni egy vonuló kéklámpással. A legnagyobb jószándékkal próbálja elengedni, miközben akadályozza piszkosul, de vannak, akik leszarják és még szívóznak is. Van, amikor nem értjük egymást, és ebből lesz némi egymásra csúnyán nézés. Sok esetben azonban hiányzik az a proaktivitás, amire álljon itt most két, nagyon szép példa Grazból. 

1. Nagy, lámpás kereszteződés a város egyik fő közlekedési útvonalán, ahol 2x2 sávon zajlik az autós forgalom, továbbá gyalogosátkelő és kerékpárút is van, átmenő forgalomként. Nappal, jó látási viszonyok, működő jelzőlámpák mellett tipikus csúcsforgalom zajlik, a kereszteződés egyébként nehezen belátható az épületek miatt. Bömbölve jön VALAHONNAN egy mentő. Nem látjuk, csak halljuk, hogy jön, mert a szirénahang közeledik. A forgalom FÜGGETLENÜL a jelzőlámpáktól lelassul, minden közlekedő a MENTŐT KERESI. Mire a mentő eléri a kereszteződést, MINDENKI ÁLL. A gyalogos, a biciklis, az autós, mert egyelőre nem tudjuk, merre kanyarodik majd. 

A mentő végül elhagyja a kereszteződést, és a forgalom újra indul.

2. Városból kivezető út, szokásos délutáni bevásárló csúcs. Az út viszonylag szűk, 2x1 sáv, kanyargós, nem belátható. Ismét ordítva jön egy mentő. Az erős bal kanyar miatt nem látszik, hol van, de jön, mert halljuk, közeledik. Előttem drabál úri BMW lassul szinte állóra, keresi a mentőt, ahogy én is. A tükörben nincs, tehát készülünk, hogy szemből érkezik majd, valószínűleg a kanyar után találkozunk. A bevezető oldali sáv tele van, magas járdaszigettel, mi a BMW-vel húzódunk oldalra először enyhén, majd amikor meglátjuk a mentőt, erősen le a padkára és nyitjuk neki az utat. Ahogy előttünk mindenki, ahogy mögöttünk mindenki. Mert nem gondoljuk úgy, hogy hambizni megy kékkel a Murparkba. 

A közlekedés csapatjáték, amiben elég egyetlen kicsi hiba, hogy borzalmas legyen a végkifejlet és nincs restart. Nem mentség, hogy a KRESZ elavult, vagy nem egyértelmű, ha a frusztrációinkat a volán mögött, a kerékpáron, vagy éppen a járdán ténferegve éljük ki és görcsösen ragaszkodunk a vélt, vagy valós jogainkhoz. Ha noise canceling fülhallgatóval póklászunk a tepsifont basztatva kapucniban, vagy magasról leszarjuk a piros lámpát, mert úgyse jön senki. Ha telefonnal a kézben fekszünk a kormány mögött, ami egyébként ciki, de muszáj nyomni a Vibert meg a WhatsApp-ot. Nem mentség, hogy de hát a Puki bácsi se tartja be a szabályokat, mert ha baj történik, akkor nem a Puki bácsi áll a vádlottak padján. 

Nem mentség, hogy szar az út. És nem, a halálút nem létezik! Mi tesszük azzá. A mi felelőtlenségünk, túlzott önbizalmunk, a kihaénnem, a figyelmetlenség. A nemtörődömség, a nemazéndolgom az utak kezelői részéről, a SimCity-t játszó tervező, a fillérbaszó, dilettáns, korrupt jóváhagyó.

A népszerűségét féltő törvényalkotó, aki nem mer az elavult, rossz rendelkezéseknek nekimenni. 

A pénzbehajtóvá degradált rendfenntartó, aki forgalommal szembe parkol a leálló sávban az autópályán a sebességmérővel. 

Hány emberélet kell ahhoz, hogy egy elcseszett vasúti átjárót sorompóval védjenek, netán lezárjanak örökre? Hány elmúlt élet után építhető át egy kereszteződés? 

Hány tragédia kell még ahhoz, hogy MINDENKI megértse, hogy a közlekedésben nincs én meg ők, csak MI van?