Lassan 29 lesz, és már több mint két éve szívunk vele, de nem adjuk fel. Őfelsége a hétvégén abszolválta az első, komolyabb próbaútját, és hát... nem volt kalandoktól mentes, de mindenki túlélte.
Azt, hogy nem tökéletes, azt tudtunk, de hogy mennyire nem az, az csak most derült ki.
A karbi beállítása ugyanis fülre nem olyan könnyű, mintha mondjuk kéznél van egy jófajta CO-mérő, csakhogy egy olyan, ami ezt a mértékű CO-t mérni képes, az több százezer forint és nem fér be a garázsba, szóval nem opció. Ha lenne Lambda-szonda, nem lennénk ennyire lábon lőve, mert lambda boxot tudnék szerezni egy hétvégére, de megfúrni a rendszert csak ezért nem szívesen fúrnám.
Marad tehát a lépésről lépésre állítás, ha kell, parkolóban - a fogásztükör és a műszerész csavarhúzó egy ideje mindig kéznél van. Kapott új gyertyákat is (megint), mert az előző szettet beköpte és kontrollálva lettek a csavarok is, merthogy a légszűrő ház mintha finoman csörömpölt volna alapjáraton... Hát persze, hogy laza volt az összes. És nemcsak a légszűrőt, de a karbit lefogók is mind. Márpedig ott aztán rendesen tud falsot szívni és ha egy Samara falsot szív, akkor a benne ülők is szívnak...
Jegyezzük meg: a hidegben nemcsak a férfiak micsodája megy össze, hanem a fém is és ha az ember áthajt Budapest utolsó macskaköves szakaszainak egyikén, akkor tuti, hogy nem egy csavar fog lelazulni egy ilyen öreg jószágban! A laza csavar megnövekedett hézagot eredményez, a megnövekedett hézag pedig felettébb érdekesen viselkedő Szamarat, ami azt a kedvességet is hajlamos ilyenkor megtenni, hogy kereszteződésben, kihajtáskor (majdnem) lefullad és az ember ott ül egy furcsán szökdécselő, négy méteres kecskében két autó között. Nem, nem vicces. A menetpróbákra viszont baromira szükség van, mivel csak terhelés alatt termel akkora hőt, ami segít egészségesen tartani például a gyertyákat és csak így juthatunk ennek a kínos sztorinak a végére.
Sajnos belecsúsztunk az őszbe és ezt nem szereti - tajgára termett gyerek, de ahogy öregszik, egyre jobban utálja a hideget és alig pár motorfékes lassítás után hajlamos jelentős hőt elveszíteni a csodálatos új hűtőjén keresztül. A jelenség ismert, nem most fejlesztette ki, de úgy néz ki, jobb, ha most már keresek neki hűtő takarót, ha nem szeretném a szivatót húzgálni és esetleg fűtenék is. Ha pedig nem találok, akkor kénytelen leszek varrni neki egyet, mert a karton lap ala IFA nem túl elegáns megoldás.
A csodálatos, brit kiadású szerelési útmutató is megérkezett. Egyszerűen gyönyörű. Harminc éves könyv, de csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Számtalan olyan dolog van leírva benne, ami a másik kettőben (orosz kiadások) nincs és miközben szétszedtek, majd összeépítettek egy Samarát, végig fotózták az egészet. Teljesen odáig vagyok, meg vissza.
Sikerült Őfelségét felöltöztetni is. A régi üléshuzatot ugyanis teljesen megette az idő és az UV-sugárzás, ideje volt már lecserélni. Az új ruhája nem olyan csinos, mint a régi. Jól áll neki ez is, de azért nem egy báli ruha, na. Viszont az eredeti üléshuzatok így továbbra is gyönyörű állapotban tudnak maradni és egy esetleges OT-minősítéshez nem kell az egészet kárpitoztatni. Épp elég lesz majd fényeztetni, ha mégis odáig fajul a dolog.
Hónap végén folyt. köv.
Azt hiszem, akkor már be kell majd kapcsolni a fűtést a garázsban.
