Glycol és macskaalom

 ... avagy hova a pcsába tűnt 2,5l folyadék már megint a hűtőből?

Elárulom: elfolyt. Csendesen, szépen, ahogy a csillag megy az égen. 

Kb. másfél éve tudjuk, hogy a '96-ban a gazdasági totálkárba belevett, azóta is kitűnően szolgáló hűtő hamarosan meg fog érni a cserére, mivel az első folyásnyomokat akkor fedeztük fel a kocsi alatt. A csepegés aztán abbamaradt - a vízkő kitűnően tömít -, de az új hűtő azért be lett szerezve, biztos, ami biztos. 

Egy inkontinens hűtőkör nemcsak azért szar, mert folyton töltikézni kell a folyadékot, hanem azért is, vagyis legfőképpen azért, mert a vas és a glycolos víz nem barátok, előbb-utóbb rozsdálni fog ott a kocsi, ahol ez a méreg folyamatosan éri. 

A múltkori kiegyenlítőtartály pucolás nem várt mellékhatásaként tehát a megrángatott hűtő pisilni kezdett, lazán-faszán elengedve kb 2,5l bekevert hűtőfolyadékot. Először ugyan azt hittük, hogy csak egy bilincs a ludas, de sajnos kiderült, hogy nem. A hűtő bizony masszívan folyik. 

De, hogy jön ide a macskaalom? Nos, roppant egyszerű. Felszívja a nedvességet, tehát bármilyen kiömlött folyadékra rá lehet szórni. A glycolos vízre is. 

Őfelsége szobatisztává tétele persze megint csúszik, mert nekem vissza kellett jönnöm, és a rohadt fagyos szentek is betették a staflit. A garázsban kifüggesztett munkalapon meg csak szaporodik a teendők listája ahelyett, hogy csökkene... 

A jó hír, hogy valószínűleg sikerült találni - ismerősön keresztül - egy szerelőt, aki tud majd szakszerű segítséget nyújtani a beállításban, csak előbb jó lenne megoldani a húgyúti gondokat, mivel senki sem szereti, ha a neveletlen vasak összepisálják a műhelyét...

Egyszer egy tesztzsömle is elkövetett hasonlót: a görgős fékpadot vizelte telibe teszt közben, mert elengedett egy bilincs. Neki lényegesen nagyobb volt a hűtőköre, így sikerült nagyjából 8l fagyállós cuccot belesuttyantania a fékgépbe. Azt a kurvaanyázást, amit a zsömle tulajdonosa kapott a telefonba...

Persze, mi nagyon röhögtünk. Az, akinek ki kellett ganyéznia a berendezést, már nem annyira...      

Miért probléma egy veterán?

1992-t írtunk, amikor családunk tagja lett Szuperszamár. Ekkorra ugyanis szeretett Nününk (1978, Skoda 105S) kezdett nagyon öregedni és eljött az ideje annak, hogy elbúcsúzzunk tőle. 

Több márka is szóba került akkor, Daewoo, Suzuki, Opel - egy biztos, bármelyik ezek közül már nem lenne meg. Őfelsége azonban teljesen érthetetlen módon hozzánk nőtt, de piszkosul, olyannyira, hogy még a gazdasági totálkár után is (1996) kétségbeesetten mentettük a telepről, ahová vitték, mert a telepvezető pedzegetni kezdte, hogy az ukránok jó pénzt adnának érte...

Rég volt, közel harminc éve és Őfelsége, akár egy állócsillag, azóta is szeretett tagja a családnak a maga minden nyűgével-bajával.

Mert van vele. Minden veteránnal van. Ezért:

1. Pénz, pénz, pénz

Bár a Cárevics például nem egy kultautó (még), a népszerűsége a típusnak meg se közelíti a klasszik Ladákét, és szerencsére nagyjából még minden kapható hozzá, az a minden bizony pénzbe kerül. Sok pénzbe. Valami mindig kell, és ha egy alkatrész ki lett cserélve, akkor azonnal venni kell tartalékot. Maguk az alkatrészek nem feltétlenül drágák, de sok kicsi sokra megy és ha nagyobb munka van, például egy fényezés, vagy lakatolás, akkor ott bizony bele kell nyúlni a zsebbe mélyen. Ráadásul az ember hajlamos ajándékokkal elhalmozni a szeretett gépállatot, az enyém is rendszeresen kap ezt-azt, most éppen üléshuzatot keresek neki, mert a régi teljesen megfakult és hogy néz már ki vele?!   

2. Műszerigény

Nincs OBD. A kocsi a maga módján persze meg fogja megmondani, hogy a hiba hol keresendő, de annak a tényleges beazonosításához diagnosztikai eszköz kell. Ezek az eszközök régen minden szervizben ottvoltak, elég volt csak begurulni, ma viszont már a tulajdonosok jobb, ha beszerzik, mert kevés a veteránokra szakosodott műhely és nem biztos, hogy valamelyik havernak van. 

3. Műhelyigény

A kisebb munkákat meg lehet persze csinálni a panel parkolójában, de ez elég limitált, szóval nem árt, ha van egy fedett, zárható hely, ahol az ember a szétdöntött kocsit tárolni tudja. Itt pedig nem árt egy akna, vagy nagyobb emelő, mert már egy szimpla olajcsere is orbitális jackass túra tud lenni anélkül. A választott típushoz gyakran tartoznak speciális szerszámok is, ezeket az ember nem hordja a csomagtartóban, tehát tárolni kell valahol, ahogy a feljavításra váró részegységeket is - senki se szeret egy karbival együtt lakni például, mert büdös, szóval nem az éjjeli szekrényre való. 

4. Szaktudás

Ez jelenleg a legszűkebb keresztmetszet. A nagy öregek vagy már nyugdíjba mentek és legfeljebb a haveroknak szerelnek, vagy pedig meghaltak, a fiatalok nagy része pedig egyszerű droid, aki érteni nem akarja, amit csinál, neki annyi is elég, hogy húzkodja a csavarokat ott, ahol az OBD alapján kell. 

Azok pedig, akik bármi úton-módon szert tesznek a régi gépekkel kapcsolatos szaktudásra, nagyon drágán mérik a szolgáltatásaikat. Egy veterán - főleg, ha szétomlott, mentett állatkáról van szó - talpra állítása és rendszeres karbantartása horribilis összegeket emészthet fel, mivel rendkívül speciális tudást igényel, sok esetben külön legyártatott alkatrészekkel és szerszámokkal. 

5. Szakirodalom

Az első és legfontosabb dolog a javítási kézikönyv beszerzése, aztán jöhetnek az egyéb irodalmak. Egy idő után az ember azt veszi észre, hogy mindenféle veterános könyvek masíroznak a lakásban, itt egy gépjárműelektronika, ott egy karosszérialakatos ismeretek, a YT-on pedig már nem a cicás videók jönnek fel ajánlottként, hanem szerelésről szólók...

  

A veteránok, főleg akkor, ha családban öröklődnek tovább, számtalan kedves emlék hordozói. Még a befektetési céllal vásárolt, drága, ritka kincsek is a tulajdonosaik szeme fényei, amiket olyan büszkén mutatnak be, akár a gyerekeiket és nemcsak azért, mert státusz-szimbólumok. Lehet persze kufárkodni velük, megmenteni és eladni őket, de ez szimpla üzlet, és akik űzik, profitorientált üzletemberek. Viszont még nekik is biztosan van egy olyan gépük, ami mindenek felett áll. Ami fontos, ami semmi pénzért nem eladó. Amivel ők is élik a veteránozást. 

A veteránok a maguk élettelen módján igazi tanítómesterek. Kitartásra, problémamegoldásra, elfogadásra nevelnek bárkit, aki veszi a bátorságot és belevág az öregautózásba. Az élet folyamatos tanulássá válik mellettük, mindig újabb és újabb kihívással állnak elénk, ösztönöznek arra, hogy ne elégedjünk meg a rutinnal, hanem képezzük magunkat tovább, és merjünk álmodni. 

Szeretet nélkül ők is meghalnak, veteránozni divatból, félszívvel nem lehet. Az öreg vasaknak lelke van, aki ezt nem látja bennük, annak nem valók. 

Az én álmom az, hogy szakmérnöki diplomával a zsebemben egyszer nyitok egy műhelyt öreg autóknak. Egy olyan műhelyt, ahol a tulajdonosok biztonságban érezhetik a mások által lesajnált gépeiket és nem kell attól félniük, hogy szétbarmolják a küszöböt az emelővel és visszaöntik a koszos hűtőfolyadékot a tartályba... 

 

Javszer

 Egy újabb, kis lépéssel sikerült közelebb jutni az üzembiztosság felé a hétvégén, Szuperszamár megkapta a friss, tiszta hűtőfolyadékot. Merthogy a legutolsó szervíznél szó szerint pöcelével töltötték fel - a vezérműszíj cseréje ugyanis szettben történik, ami miatt a vízpumpa is megy ilyenkor. Márpedig, ha a pumpa megy, akkor a folyadék is, sugárban. Amit általában felfognak és KIÖNTENEK, nem pedig VISSZAÖNTENEK. 

Nos, mit érdemel az a tapló, aki visszaönti egy közel veterán korú kocsi hűtőkörébe a leengedett folyadékot, majd leszámlázza a fagyállót? Vagy legalábbis nem mossa át kétszer a hűtőkört, ahogy az elő van írva, és ettől a betöltött folyadék olajos-zavaros trutymóvá válik. Szerintem is minimum két, qva nagy pofont.

Sajnos azonban annyit kapnék érte, mint egy rendes emberért, maradt a szentségelés és a vízcsere. Szerencsére van alapjárat, tehát a leeresztés és kétszeri átmosás nem jelentett gondot, így most legalább a hűtőkör tiszta és a szutyadék nem teszi tönkre idő előtt a pumpát és tömíti el esetleg a hűtőjáratokat, okozva ezzel egy fincsi kis motorkárt. Ez nekem is persze több órás munka, mivel nyomás alatt álló, tűzforró rendszert nem nyitogat az ember, meg kell várni, amíg lehül. Ráérek, nem, helyre hozni más szar munkáját? Mert a nagyurak nem értek rá a nagy pofával bevállalt autó szakszerű javítására.

Az ékszíjat is cserélték - hogy hogyan állították be, az senki ne kérdezze, mivel a feszítőcsavar össze van nőve a felülettel, amihez köt... Vagy pedig ezt is odatépte a baromja légkulccsal, mint a gyertyákat, amikkel konkrét közelharcot vívtunk apukámmal, mire kiszedtük. Ha valamelyik beletört volna a blokkba, akkor azt hiszem, vendettát rendezek a szervízben. 

Megnézném amúgy, hogy melyik autószerelő iskolában tanítanak olyat, hogy gyertyát légkulccsal húzunk meg... (Sehol.)

A szíj amúgy 5mm-rel eltér az előírttől. (Nem lehet mást kapni hétköznapi alkatrészboltban, és ugye senki se fog elmenni Rákosborzasztóra a márkaboltba. Így is kétszer kellett nekik shoppingolni menni, mert az első szíj teljesen típusidegen volt.) Szóval, mindenképpen állítani kellett volna rajta, a hogyanról pedig nyilván fogalmuk sem volt, így valószínű ez a tróger munka az oka annak, hogy a forgó szíjnak olyan hangja van, mintha kárhozott lelkeket nyúznának a pokolban. Most egy pár mm-rel mi valószínűleg odébbszuszakoltuk, emiatt már nem is vonyít annyira, de mivel nem sikerült megoldani a kötést, így a pontos beállítás még várat magára. Ettől függetlenül azért már kezdi visszanyerni önmagát szegény Szuperszamaram. 

Csak remélni tudom, hogy a vezérszíj beállítása szakszerűen történt... 

A karbi továbbra is enyhén dús keveréket állít elő, ez most már a legégetőbb probléma, ami megoldásra vár, mivel emiatt nem üzembiztos őfelsége (gázadásra lefullad, meg hirtelen túl sok lesz neki a nafta és nincs elég levegője hozzá). A többi, főleg elektromos dolog csak ezután jön, mert az utastér ventillátor (aka ordító bölény) is rattyon van, meg azért most már meg kéne tényleg csinálni a benzintank visszajelzőjét is. És a lógó ajtókat, kárpitokat, szakadt üléshuzatot...  

A Lada Dél-Pest pedig azóta is hív... Egy nem is megtette volna. Ne komolytalankodjunk, 2021-ben a potenciális vevőt illik legalább visszahívni akkor is, ha a válasz negatív! 

Összehasonlításképp: Gustavra szerettem volna PoleStar csomagot vásárolni, és a Volvo Spes megígérte az éves szervízkor, hogy utána néz. Másnap a szalon vezetője hívott fel, hogy nagyon sajnálják, de a csomag már nem elérhető, a dataset már nem kerül további gondozásra, így eladni sem áll módjukban. Ennyi. Ezt hívjuk szolgáltatásnak és profizmusnak. 

Egy biztos, abba a szervízbe, ahol amúgy évtizedekig javították őfelségét, soha többet nem megy. Már csak azért se, mert mint megtudtuk, az az úr, aki ott olyan nagy gonddal, hozzáértéssel foglalkozott vele, nem egyszerűen nyugdíjba vonult, hanem 3 évvel ezelőtt meghalt. Más meg nem ért hozzá és nincs meg a műszerezettség se már. Egy harminc éves autó, OBD nélkül teljesen más diagnosztikai eszközöket és gondolkodásmódot kíván, mint egy fiatal mechatronika, csak a csavarhúzó maradt csavarhúzó.  

És mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez a mizéria csak az olyan véncsontokat érinti, mint a Cárevics, van egy rossz hírem. A németbő' behozott, széthajtott, 2000-es évek eleji omladékokhoz sincs szaktudással szerelő és lassan nem lesz műszer se.  

  

Folyt. köv.