A kori - egy Moxi Beach Bunny - ugyan már tavaly megérkezett, de csak a lockdown után kezdtem el úgy igazán használni és persze azonnal megindult az upgrade-elés is... Mert kerék, az kell, főleg azért, hogy az ember agyát ne rázza velőkrémmé a szuper minőségű aszfalt. Nem is egy szett, mert jaj, az a világítós, az de jó! Egyébként tényleg jó, mert ha az ember szürkületben még odakint van, akkor már messziről látszik... És nagyon menő. Meg új, jobb csapágyak... És új bushing (az a kis narancs színű gumi szilent a tengelynél). Új, jobb fék. Orrvédő. Aztán egyszer csak jön egy új plate... Grind blocks...
Hopp, el is ment egy kisebb vagyon.
A görkori, gördeszka, roller nem olcsó hülyegyerek sport, még ha elsőre annak is látszik és ahogy nő a rutin, úgy nőnek a költségek is.
Ha valaki nem akar parkozni, csak egyszerűen szeretne néha kicsit gurulgatni, annak nyilván elég egy belépő szintű eszköz egy műanyag plate-tel, de a csapágyakat, kerekeket, szilenteket ilyenkor is érdemes lecserélni. Érdemes körülnézni a YouTube-on is, hogy mit érdemes venni, és mi az, ami konkrétan életveszélyes, mert sajnos sok a gagyi a piacon és ahogy nő a rutin, úgy jelenik meg az igény a nagyobb sebességre, jobb irányíthatóságra. Saját tapasztalat, hogy a pár éve leárazva vásárolt Roces után a Moxi egy teljesen új dimenziót nyitott meg és itt ezalatt nem a parkozást értem, hanem az "egyszerű", hétköznapi gurulást. Érdemes tehát egy olyan eszközre beruházni már az elején, ami a továbbiakban is jól bővíthető, még akkor is, ha az egy kicsit többe kerül. Egy olyan görkori, amit nem kínszenvedés irányítani, az "élváltás" teljességgel érzékelhető és megtanulható benne, sokkal több pozitív élményt fog nyújtani akkor és később, mint egy olyan, ami óccó volt ugyan, de tíz méterenként orra esik vele az ember.
És akkor most egy kicsit a parkozásról. Nálam ez már csak akkor jött, amikor halálfélelem nélkül le tudtam menni a lejtőn és nem okozott gondot a hátrafelé menet sem. Előtte nem is tudnám senkinek ajánlani. Egyszerűen muszáj tudni pár dolgot ahhoz, méghozzá magabiztosan, hogy az ember szembe merjen nézni egy rámpával. Ha tehát valaki nem tud még hátrafelé menni, nem tud fékezni, irányt váltani, akkor ezt ne a parkban a rámpáról leszáguldva próbálja elsajátítani, mert nem lesz jó vége. A beton rohadt kemény tud lenni, a vasalt coping pedig mocsok könyörtelen ellenfél...
Sokáig hezitáltam amúgy én is, mire rászántam magam, hogy kimenjek a tőlünk nem messze lévő mini parkba, rengeteg videót néztem meg arról, mit, hogyan érdemes gyakorolni, mert nekem, itt Grazban nincs olyan mázlim, hogy legyen, aki tanít. Nincsenek hatalmas táborok, a közösség is kicsi, mert a quad görkorik Európában jó ideje kimentek a divatból és a derby nekem nem opció. Legfőképpen azért nem, amiért például állatot se veszek magamhoz: a munkám miatt teljességgel kiszámíthatatlan az életem, mást - egy csapatot, egy állatot, és azokat, akikre többlet munka hárulna emiatt - ezzel nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni.
Maradt tehát az önálló, saját káron tanulás és a YouTube. Ha valaki jó csatornákat keres, bátran ajánlom a Dirty School of Skates és Indy Jamma Jones csatornáját, mindkettő zseniális, tele van kezdőknek szóló tartalommal. Apropó, YouTube: vigyázat, nyomokban valóságot is tartalmaz, de gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a legtöbb faja videó úgy van összeburdázva. Tehát, amikor egymás után hányja valaki a szuper trükköket hiba nélkül, az sokszor nem más, mint ügyes vágótechnika... Mert a valóság az, hogy még a legjobbak is zanyálnak, nem is kicsiket és nem is ritkán. Egy-egy nehezebb trükk hibátlan kivitelezése előtt van nagyjából egymillió olyan, amit az illető brutál módon elbaszott és akkorákat esett, mint az ólajtó. Sőt, az egyszerűnek tűnő dolgok is marhára tudnak fájni, ha az ember szarul érkezik és nem visel védőfelszerelést. Örök téma ez, hiszen a deszkás, koris szubkultúra nem éppen arról híres, hogy mindenki felvenné a gladiátor vértet, amikor ugrabugrál a különböző akadályokon, de nekem erről röviden az a véleményem, hogy inkább legyen egy kevéssé szexi sisak a fejemen, mint az agyam a flaszteron... Nyilván nem kell a koris diszkóba sisak meg térdvédő, de az utcán nem árt egyik sem. Én is addig voltam bátor, amíg egy kisebb gödör meg nem fogta az egyik kereket és szét nem vertem a térdemet 2km-re otthontól. Isteni volt úgy haza menni, hogy bájosan csordogált a vér a lábamon és utána napokig sántítottam. A kezemnek természetesen semmi baja nem lett, mert volt rajta kesztyű. Erről ennyit, a leckét megtanultam.
Szóval a parkban mindig viseljetek védőfelszerelést, mert ott tényleg nagyot lehet zakózni! És ha már klasszul mennek az alapok, ne féljetek kimenni! Senkit nem érdekel, ki hogyan bénázik, mindenki a maga trükkjeivel van elfoglalva és senki sem fog kiröhögni senkit. A park "lakói" 99%-ban szuper jó fej emberek, a maradék 1% meg inkább a nemtörődöm bunkóságával veri le a többieknél a biztosítékot (erről a második részben írok majd).
A parkozás óriási buli, a fejlődés ugrásszerű, de nem mindenki fogja szeretni. Érdemes azért adni neki egy esélyt, de vigyázat: Függőséget okoz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése