Park skating 2 - Kedves szülők!

 Kedves szülők! 

Nem véletlenül kezdem így ezt a bejegyzést. A skate parkok látogatóinak nagy többsége ugyanis gyerek, fiatal felnőtt, vagy pláne 40+os viszonylag kevés van, és ennek sokszor az az oka, hogy minél idősebb valaki, annál nehezebben veszi rá magát újra az efféle hobbira, továbbá minél idősebb valaki, annál jobban zavarják az itt következő anomáliák. 

 

Szóval kedves szülők, kedves mindenki!

A skate park nem játszótér. Én elhiszem, hogy übercuki a három éves puruttya a három kerekű rollerrel, meg futóbiciklivel, ahogy a különböző rámpákon próbálja felküzdeni magát, de kurvára nem oda való. Akadályoz mindenki mást, és ha véletlen szájba veri egy alacsonyan repülő deszka, vagy fellökik, akkor egyrészt te fogsz a leghangosabban sivalkodni emiatt, másrészt a gyereket a mentő viszi el, ami nem hiányzik senkinek. Főleg most a koronás időkben, amikor az EÜ amúgy is leterhelt. 

Apropó, három kerekű roller és futóbicikli. Ha nem akarod, hogy a gyerek zokogva menjen hozzád a kettétört cuccal, akkor vegyél neki olyan eszközt, ami ALKALMAS arra, hogy különböző kunsztokat csináljanak vele. Tehát, elég erős egy-egy vasalt copinggal való találkozáshoz, és kibírja, ha az ember teljes testsúllyal, full slunggal landol a betonon. Teljesen mindegy, hogy rollerről, bicikliről, vagy éppen gördeszkáról, görkoriról van szó, vannak oda illő, és oda nem illő sportszerek. 

Ha pedig volt pénzed arra, hogy megvegyél a kölyöknek egy 100+ eurós stunt scootert, akkor legyen arra is, hogy minimum a fejébe nyomsz egy jó minőségű sisakot. Amikor a gyerek alacsonyan repülve ugrik ki a half bowlból (aerial stunts), elég komoly a valószínűsége annak, főleg az elején, hogy elbassza és esik, méghozzá nagyot. Gyanítom, hogy nem találkoztál még komolyabb fejsérüléssel (én igen), de abban biztos vagyok, hogy nem feltétlenül a saját gyereked agya lenne az első, amit betonon tálalva szeretnél látni. A gyerekedért te vagy a felelős, és a te dolgod megnevelni - persze, ha te magad is egy egoista barom vagy, aki senki másra nincs tekintettel, akkor nehéz elvárni, hogy a kölyök betartsa a park illemszabályait. Ha kijössz a kis utóddal, akkor lehetőleg ne a rámpák között sétálgatva telefonálj, meg videózd a gyermeket! Ha pedig kiengeded egyedül (erre is bőven van példa, hat-hét-nyolc éves gyerekek száguldoznak a stunt scooterekkel minden félelem és felügyelet nélkül), akkor előtte nevelő célzattal mutasd meg neki Sky Brown (a világ egyik legjobb deszkása, olimpikon) horror balesetét, ami valószínűleg az életébe került volna, ha nincs rajta védőfelszerelés. A gyerekeknek félelemérzete alig van (nekem se volt még, amikor művészi tornáztam, sima ügy volt kézen állni, átfordulni...), ha nem magyarázod el neki, mit kockáztat, ha nem látja a saját szemével, akkor nem fogja komolyan venni. A csapatba verődött gyerekek nem ismernek se istent, se embert, ha pedig te nem neveled, akkor majd a fizika fogja.

Ha arra neveled, hogy márpedig neki mindent lehet, abból előbb-utóbb óriási csatt lesz. Gördeszkások, görkorisok (nagyon kevés), rolleresek és bringások (szintén kevés) osztoznak a rendelkezésre álló területen és elég egyetlen rosszfelé guruló deszka, vagy csellengő óvodás, hogy baj legyen. Mindenki sportolni, szórakozni jön ki (a tinik persze pózolni is, ez egy egészen extrém kategória, szerencsére ritka), a felnőttek főleg, és ha mindenki betartja a szabályokat, akkor nagyon jól el tudunk - akár sokan is - lenni egymás veszélyeztetése nélkül.  

A park remek terep arra, hogy megtanuljuk tisztelni egymást - és erre egyébként a látogatók 99%-a kortól függetlenül képes is. Akkor kezdődik a hacacáré, amikor a maradék 1 % megjelenik és belepiszkít a tányérba. 

A baj csak az, hogy ha baleset történik, akkor a fenntartó nem azt fogja mondani, hogy a hülye szülő nem figyelt oda, nem nevelte meg a kölykét, hanem egyszerűen bezárja a parkot. Az pedig senkinek nem lesz jó. 

Park skating 1 - Úgy általánosan

A kori - egy Moxi Beach Bunny - ugyan már tavaly megérkezett, de csak a lockdown után kezdtem el úgy igazán használni és persze azonnal megindult az upgrade-elés is... Mert kerék, az kell, főleg azért, hogy az ember agyát ne rázza velőkrémmé a szuper minőségű aszfalt. Nem is egy szett, mert jaj, az a világítós, az de jó! Egyébként tényleg jó, mert ha az ember szürkületben még odakint van, akkor már messziről látszik... És nagyon menő. 

Meg új, jobb csapágyak... És új bushing (az a kis narancs színű gumi szilent a tengelynél). Új, jobb fék. Orrvédő. Aztán egyszer csak jön egy új plate... Grind blocks...

Hopp, el is ment egy kisebb vagyon. 

A görkori, gördeszka, roller nem olcsó hülyegyerek sport, még ha elsőre annak is látszik és ahogy nő a rutin, úgy nőnek a költségek is.

Ha valaki nem akar parkozni, csak egyszerűen szeretne néha kicsit gurulgatni, annak nyilván elég egy belépő szintű eszköz egy műanyag plate-tel, de a csapágyakat, kerekeket, szilenteket ilyenkor is érdemes lecserélni. Érdemes körülnézni a YouTube-on is, hogy mit érdemes venni, és mi az, ami konkrétan életveszélyes, mert sajnos sok a gagyi a piacon és ahogy nő a rutin, úgy jelenik meg az igény a nagyobb sebességre, jobb irányíthatóságra. Saját tapasztalat, hogy a pár éve leárazva vásárolt Roces után a Moxi egy teljesen új dimenziót nyitott meg és itt ezalatt nem a parkozást értem, hanem az "egyszerű", hétköznapi gurulást. Érdemes tehát egy olyan eszközre beruházni már az elején, ami a továbbiakban is jól bővíthető, még akkor is, ha az egy kicsit többe kerül. Egy olyan görkori, amit nem kínszenvedés irányítani, az "élváltás" teljességgel érzékelhető és megtanulható benne, sokkal több pozitív élményt fog nyújtani akkor és később, mint egy olyan, ami óccó volt ugyan, de tíz méterenként orra esik vele az ember.  

És akkor most egy kicsit a parkozásról. Nálam ez már csak akkor jött, amikor halálfélelem nélkül le tudtam menni a lejtőn és nem okozott gondot a hátrafelé menet sem. Előtte nem is tudnám senkinek ajánlani. Egyszerűen muszáj tudni pár dolgot ahhoz, méghozzá magabiztosan, hogy az ember szembe merjen nézni egy rámpával. Ha tehát valaki nem tud még hátrafelé menni, nem tud fékezni, irányt váltani, akkor ezt ne a parkban a rámpáról leszáguldva próbálja elsajátítani, mert nem lesz jó vége. A beton rohadt kemény tud lenni, a vasalt coping pedig mocsok könyörtelen ellenfél...

Sokáig hezitáltam amúgy én is, mire rászántam magam, hogy kimenjek a tőlünk nem messze lévő mini parkba, rengeteg videót néztem meg arról, mit, hogyan érdemes gyakorolni, mert nekem, itt Grazban nincs olyan mázlim, hogy legyen, aki tanít. Nincsenek hatalmas táborok, a közösség is kicsi, mert a quad görkorik Európában jó ideje kimentek a divatból és a derby nekem nem opció. Legfőképpen azért nem, amiért például állatot se veszek magamhoz: a munkám miatt teljességgel kiszámíthatatlan az életem, mást - egy csapatot, egy állatot, és azokat, akikre többlet munka hárulna emiatt - ezzel nem akarok kellemetlen helyzetbe hozni. 

Maradt tehát az önálló, saját káron tanulás és a YouTube. Ha valaki jó csatornákat keres, bátran ajánlom a Dirty School of Skates és Indy Jamma Jones csatornáját, mindkettő zseniális, tele van kezdőknek szóló tartalommal. Apropó, YouTube: vigyázat, nyomokban valóságot is tartalmaz, de gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a legtöbb faja videó úgy van összeburdázva. Tehát, amikor egymás után hányja valaki a szuper trükköket hiba nélkül, az sokszor nem más, mint ügyes vágótechnika... Mert a valóság az, hogy még a legjobbak is zanyálnak, nem is kicsiket és nem is ritkán. Egy-egy nehezebb trükk hibátlan kivitelezése előtt van nagyjából egymillió olyan, amit az illető brutál módon elbaszott és akkorákat esett, mint az ólajtó. Sőt, az egyszerűnek tűnő dolgok is marhára tudnak fájni, ha az ember szarul érkezik és nem visel védőfelszerelést. Örök téma ez, hiszen a deszkás, koris szubkultúra nem éppen arról híres, hogy mindenki felvenné a gladiátor vértet, amikor ugrabugrál a különböző akadályokon, de nekem erről röviden az a véleményem, hogy inkább legyen egy kevéssé szexi sisak a fejemen, mint az agyam a flaszteron... Nyilván nem kell a koris diszkóba sisak meg térdvédő, de az utcán nem árt egyik sem. Én is addig voltam bátor, amíg egy kisebb gödör meg nem fogta az egyik kereket és szét nem vertem a térdemet 2km-re otthontól. Isteni volt úgy haza menni, hogy bájosan csordogált a vér a lábamon és utána napokig sántítottam. A kezemnek természetesen semmi baja nem lett, mert volt rajta kesztyű. Erről ennyit, a leckét megtanultam. 

Szóval a parkban mindig viseljetek védőfelszerelést, mert ott tényleg nagyot lehet zakózni! És ha már klasszul mennek az alapok, ne féljetek kimenni! Senkit nem érdekel, ki hogyan bénázik, mindenki a maga trükkjeivel van elfoglalva és senki sem fog kiröhögni senkit. A park "lakói" 99%-ban szuper jó fej emberek, a maradék 1% meg inkább a nemtörődöm bunkóságával veri le a többieknél a biztosítékot (erről a második részben írok majd). 

A parkozás óriási buli, a fejlődés ugrásszerű, de nem mindenki fogja szeretni. Érdemes azért adni neki egy esélyt, de vigyázat: Függőséget okoz :)