Az információhoz való hozzáférés, ugye...
Szóval, vettem egy német magazint még a múlt hónapban, ami kenyérsütéshez ad kipróbált recepteket. Na, ja. Ott ilyen is van. Igazából hezitáltam, úgy mentem vissza érte...
Emlékszünk még, ugye, a márciusi kijárási korlátozásokra és a minden boltból elfogyott élesztőre?
Nos, ha követitek, amit itt leírok, soha a büdös életben nem vesztek ipari élesztőt. Merthogy létezik a természetben a "vadélesztő". Csak ezért vettem meg a Brot magazint, mert kíváncsi lettem, tényleg van-e olyan, hogy élesztő-víz és hogy műkődik-e.
Nos, van és működik. Én azóta csak és kizárólag ezt használom élesztős kenyerekhez, zsemlékhez, felkészül a kalács...
Mi kell hozzá?
- 300g víz a csapból
- 50g szárított füge, vagy magozott datolya, mindkettő működik
- 30g méz (vagy barna cukor)
- lezárható duncos üveg
- türelem
A duncos üvegbe beletesszük a fügéket/datolyát, vizet és mézet, majd lezárva addig rázogatjuk, amíg a méz szépen feloldódik. Ezután a cuccot szépen félre tesszük egy 20-30 fok közötti helyiségben. Naponta egyszer megnyitjuk, majd megrázogatjuk. Hőmérséklettől függően második, harmadik nap körül már habzik és pezseg, a negyedik-ötödik nap után lehet sütni vele. Ennyi.
A szétázott gyómölcsöt le lehet turmixolni és élesztő helyett használni.
A kész lötty utána a hűtőben lakik és nem igényel olyan gondoskodást, mint a kovász.
Hogyan szaporítsuk?
100g élesztő-vízhez adunk 300g tiszta vizet, 50g szárított gyümölcsöt és 30g mézet. Összerázzuk, egy-két napon belül már használható is. Ami nem kell, mehet a többihez a hűtőbe.
Hogyan használjuk?
Ha a recept mondjuk x gramm vizet és y gramm élesztőt ír, akkor egyszerűen az x gramm vizet x gramm élesztő vízre cseréljük, és elhagyjuk az élesztőt.
Mire vigyázzunk?
Mielőtt rázogatni kezdjük, nyissuk meg a tetőt! Ahogy érik, úgy fejleszt szépen gázt, szét tudja nyomni az üveget. Nekem eddig még nem robbant fel, de állítólag fel tud, szóval csak óvatosan. Időről-időre érdemes amúgy a hűtőben lakót is megnyitni egy pillanatra.
A kenyérnek nem lesz tőle mellékíze, nyugi és azt kell mondjam, a házi kenyérnél finomabb nincs, de tényleg. Baromi melós, nem rohanós hétköznapokra való, mert sokat kell várni, de ha megsült, akkor lefagyasztható, és utána csak ki kell kapni a frigóból.
Erre az egyre jó volt a lockdown, felfedeztük újra a kenyérkészítés szépségét és talán egy kicsit közelebb került hozzánk a nagyszüleink világa is, amikor még tényleg kézzel dagasztották a kenyeret, nagyban, a teknőben, mert egy héten egyszer volt erre idő. Bevallom, én is kézzel dagasztok, bár elvileg van valahol olyan konyhai gépem, amihez tartozik dagasztó. Szeretek vele küzdeni, jó látni, hogyan formálódik kenyérré a massza.
Lehet, hogy nem lesznek Insta-kompatibilisek, az én első bagettjeim ma például igen kis rútan kerültek elő a sütőből, de ízben a kanyarban sincs hozzájuk képest a bolti szójalisztes, mindenféle vacakkal kevert változat.
Éljen az igazi kenyér, le a felfújt vackokkal!
(A konyhakredenc tele van mindenféle lisztekkel, tönköly, kamut, rozs... Őrület. Épp azt fontolgattam, hogy veszek egy kis kézi malmot, és akkor csak gabonát kell tartani, amiből az ember csak annyit őröl le, amennyi aktuálisan kell... Csak előbb fogyjon el a liszt... Áááááááá...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése