Gödröm, gödröm...

Egyik nap oltári véső zajra ébredt a lakótelep népe, ez, ugye, soha sem jelent jót.
Először is, ha csőtörés van, akkor nem lesz víz, ami mondjuk zuhanyzás közben felettébb kínos tud lenni a lakótelepi bojlerek lelkivilágát ismerve.
A másik, hogy ha valamit itt felbontanak, az jó magyar szokás szerint szerdán lesz kész... Valamelyik szerdán.
A csőtörést szerencsére megúsztuk, mivel ki tudja, milyen indíttatásból, néhány szorgos harkály nekilátott felvésni a járda EGY SZAKASZÁT. Egészen pontosan egy nagyjából 15m hosszú részt a házunk mellett, ahol amúgy nem különösebben volt töredezett az aszfalt. Oké... Mi van? Választások lesznek, vagy lemaradtunk valamiről? Esetleg valamelyik NERtársnak maradt egy kis aszfalt, aztán elsózná okosba'? Pistikém, csak neked, csak ma...
Mivel a bontás rajtaütésszerűen történt, a kocsik között melóztak józsiék, pattogott a bontott cucc, mint a kukorica a mikróban, mi meg néztünk, hogy WTF, mivel egy árva tábla, annyi nem figyelmeztett, hogy mondjuk neálljidebuzimertholnapjönakanalasmarkoló.
Ez volt a Day 1, aztán semmi. Síri csend, én viszont miközben bicajjal tekertem a postára már láttam, hogy ez még csak a kezdet, mivel az utca teljes hosszábban random helyeken körbe vágtak néhány kisebb lyukat. Mondtam is itthon, hogy gebasz lesz, feleim, össze van szabdalva az amúgy is magyar tarka aszfalt...

Day 2. Semmi. Csend. Én, elfeledkezve arról, hogy tereprallyra van előkészítve a kanyar, arra jöttem az Aldiból a bicóval... A harminc éves Csepel Csillag nem különösebben élvezte a dolgot, de legalább megtette azt a szívességet, hogy nem engedett le másnapra a kerék...

Day 3. Az utcánkat tankcsapdákkal szórta tele a lelkes munkás csapat. Nem, a nagyjából öt centi mélyen megsüllyedt csatornafedelet nem metélték körbe a vágóval, ellenben közel méteres darabokat kimartak az aszfaltból, össze-vissza. Ahova jutott egy darab deszka, ott megjelölték, ahova nem, ott nem. Például a ház mögötti sötét szakaszon simán ott van az út közepén a méteres felmarás, ami úgy három centi mély. Kivilágítatlanul. Lekerítetlenül. Hadd menjen bele a bringás és törje ki a nyakát, de vesszenek az alufelnik is! Sven Gustav úgy óvakodott ki a szlalompályává avanzsált utcából, hogy egy balett táncos megirigyelhetné.

Jókora paca, de a tőle 1 méterre lévő, besüllyedt csatornanyílás nincs a tervben

Csapda!

Day 4. Késő délután megjelent néhány jómunkásember egy teherautóval és egy talicskával, majd kiaszfaltozták a járdát... úgy 3/4-ig. Az utolsó, egy méterre se erő, se akarat, se aszfalt nem maradt, elmentek hát a legények. Józsi úgy hintette a kavicsot az ott parkoló kocsik felé, mint nagyanyám annó a tyúkoknak a kukoricát, kopogott is a zúzott kő a Kia karosszériáján, mint a jégeső.

Day 5. Sikerült befejezi a nagy művet, elkészült a járda. Örüljetek, bazmeg! Hogy az utca többi része omlik? Le van az szarva, kérem, ne legyünk telhetetlenek!
Hogy az út? Hát, hogy gondolják kendek, hogy amit szétbasztunk egy óra alatt, azt megcsináljuk egy héten belül? A tankcsapdák élnek-virulnak, sose volt jobb dolguk. Ha meg jön az eső, legalább a helyi kacsa társadalomnak lesz miben fürdenie, a sünöket viszont el kell majd terelni valahogy az uszodáktól, tegnap is ott gyalogolt át egyikük. Nem a villogós, a tüskés. Elég szép populáció van itt a környéken, tündériek, ahogy szedik a kis lábikóikat...
(Valamelyik este komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon mit mondhat a sün, amikor belepottyan az árokba... Én kurvaanyáznék a helyében, az tuti.)

Viccen kívül:
- Miért nem tájékoztatják a lakosságot az utcában folyó munkálatokról?
- Miért vágják fel az aszfaltot random és idéznek elő balesetveszélyt az utca közel teljes hosszán?
- Hogy lehet egy hét alatt nem elkészülni néhány felvágott gödör visszatemetésével?
- Mikor kívánják felszámolni az akadálypályát?