Babaprojekt

Ne gondoljon senki semmire, egyszerűen annyi történt, hogy még tavaly karácsony előtt neki láttunk átnézni pár dobozt a pinyóban és hát igen, előkerült néhány játék baba. Azt tudni kell, hogy nem voltam babázós kislány, én a babakocsiban a műanyag villamosomat tologattam betakargatva, de hát azért - főleg ismerősöktől - kaptam pár ilyen, akkor über divatos gumi-műanyag kombó babát.
Ezek a babák a kilencvenes évek óta lapultak (szó szerint) a ládákban, majd pedig várták sorsukat egy szatyorba téve. Kidobni nem akartuk őket, ahhoz túl jó állapotban vannak, a lépcsőházbeli kislánynak pedig nem kellettek - anyuka valószínűleg nem akart foglalkozni a tisztításukkal.
Mert hogy igen, koszosak. Harminc évet voltak egy karton dobozban, mégis milyenek lennének?
A hajuk is lelapult és összeállt, ami viszont nem azt jelenti, hogy használhatatlanok, hanem "csupán", hogy foglalkozni kell velük. Az pedig manapság luxus. Egyszerűbb kidobni és újat venni, mint rendbe hozni valamit.
Nos, én úgy döntöttem, csak azért se hagyom veszni ezeket a játékokat! Biztos vagyok abban, hogy rengeteg olyan kisgyerek van ma, 2020-ban is Magyarországon, akinek ezek a babák még kincsek lehetnek. Barátok, akikkel leülhetnek eljátszani a vacsorát - neeeeeem, nincs szegénység, tudom -, akik megvédheti őket a szörnytől az ágy alatt... 
Az internet korában elég könnyű ráakadni kitűnő videókra, és ne feledjük, műanyagról van szó, nem kompozitról, vagy porcelánról, tehát restaurátori képzettségre sincs szükség egy-egy ilyen retró játék gatyába rázásához.
Mivel szeretném eladományozni őket, és az adományozás alapszabálya az, hogy csak olyat adunk, amit mi magunk is szívesen kapnánk, a babákat szalonképessé kell tennem.
Ez részemről idő és energia befektetés, igen, ráadásul kvázi vatikáni valutáért, mert a babákat nem egy aukciós oldalakra szánom, tehát nem fognak semmit behozni.

Ami kell:
- idő
- türelem
- koszradír (DM-ben kapható)
- fülpiszka
- szappan
- mosogató szivacs
- sampon, vagy hajbalzsam (nekem csak 2in1 volt itthon)
- akril festék (visszafesteni, ha valami lekopott)
- fogkefe, fésű

Opcionális:
- baba szem (ha tisztítással nem javítható az alvós baba szeme pl)
- gumi (ha gumis a baba belül)

Azzal kezdjük, hogy leszedünk mindent a babáról, és amennyiben belül gumik tartják össze, akkor leoperáljuk a végtagokat is. Az összerakást nagyban megkönnyítheti, ha a műveletet végigfotózzuk, így nem lesz kérdés, mi, hova megy a végén - értsd, hogyan kell, és mit  mivel összekötni.
A fejét, ha lehet, mindenképpen érdemes leszedni, a szemeket pedig kinyomni, mert így sokkal egyszerűbb lesz a tisztítás. Ha hosszú a haja, azt gumizzuk össze!
A koszradírt kicsit benedvesítjük, és tokától bokáig alaposan átdörzsöljük vele a babát. Meg fogunk lepődni, mennyire redvás valójában, még ha nem is látszik... A szemet benedvesítet, picit szappanos fülpiszkával tisztítsuk meg. Ugyanígy lehet a kis hajlatokat a szája körül, vagy a fülénél koszmentesíteni.
Ezután jön a haja. Aminek neki álltam, rendes, tűzött tincsekkel rendlekezett, de lehet a cucc ragasztott is. Szépen, samponnal meg lehet mosni, de van, hogy egy kis kondícionáló, vagy akár hajolaj is elegendő a raszták szétszedéséhez. Ha teljes a katasztrófa, akkor nincs mese, meg kell szabadulni tőle, és egy, a netről könnyen beszerezhető baba parókát a fejére ragasztani, az enyém ezt szerencsére megúszta. A rasztákat fogkefével és normál fésűvel többnyire azért szét lehet szedni és a fogkefe segít az elfeküdt, kopasz foltokat is eltüntetni. Achtung: Mivel műanyag, eszünkbe ne jusson a fürtöket besütni, vasalni! A zsenília drót kitűnő hajcsavaró lehet. 
Ezután jön az összerakás. A szeme vicces, mert kifelé könnyebb, mint befelé, és ha már itt tartunk, akkor érdemes szépen helyre igazítani, így nem lesz gyári bandzsa szegény. A lekopott szájat, szemöldököt akrilfestékkel vissza lehet festeni, érdemes guglizni pár baba arcot, hogy hogyan is kellene kinéznie.
Ami ezután hátra van, az a ruha javítása (elveszett patent, leszakadt tépőzár), vagy új ruha gyártása. Venni babaruhát boltban senki se próbáljon, mert nincs, vagy ami van, az rettenetes. Egyszerűbb akár zokniból elkészíteni a hiányzó darabokat. A legkeményebb dió a cipő pótlása, de az is megoldható dekorgumiból, csak a "szabásmintát" kell levadászni a netről.
Ennyi.
Az első baba kosztalanítása tegnap közel másfél órát vett igénybe. Még van három, aztán jöhetnek a ruhák és a cipők.
Folyt. köv.

Szolgálati gyors

Sikerült!
Ma végre betömték az összes lyukat. Tudtam én, hogy csak az esőre vártak!
A hepék és hupák maradtak persze, csak hogy autentikus legyen és illeszkedjen a magyar közutak arculatába. Nehogy már szintbe kerüljön egy csatornafedél! (Ebben Ausztria is kezdi követni a közép-kelet európai példát, a környékünkön Grazban is van néhány partizán. Igaz, ott inkább a laza fedél nagyot szól dívik...)

Gödröm, gödröm...

Egyik nap oltári véső zajra ébredt a lakótelep népe, ez, ugye, soha sem jelent jót.
Először is, ha csőtörés van, akkor nem lesz víz, ami mondjuk zuhanyzás közben felettébb kínos tud lenni a lakótelepi bojlerek lelkivilágát ismerve.
A másik, hogy ha valamit itt felbontanak, az jó magyar szokás szerint szerdán lesz kész... Valamelyik szerdán.
A csőtörést szerencsére megúsztuk, mivel ki tudja, milyen indíttatásból, néhány szorgos harkály nekilátott felvésni a járda EGY SZAKASZÁT. Egészen pontosan egy nagyjából 15m hosszú részt a házunk mellett, ahol amúgy nem különösebben volt töredezett az aszfalt. Oké... Mi van? Választások lesznek, vagy lemaradtunk valamiről? Esetleg valamelyik NERtársnak maradt egy kis aszfalt, aztán elsózná okosba'? Pistikém, csak neked, csak ma...
Mivel a bontás rajtaütésszerűen történt, a kocsik között melóztak józsiék, pattogott a bontott cucc, mint a kukorica a mikróban, mi meg néztünk, hogy WTF, mivel egy árva tábla, annyi nem figyelmeztett, hogy mondjuk neálljidebuzimertholnapjönakanalasmarkoló.
Ez volt a Day 1, aztán semmi. Síri csend, én viszont miközben bicajjal tekertem a postára már láttam, hogy ez még csak a kezdet, mivel az utca teljes hosszábban random helyeken körbe vágtak néhány kisebb lyukat. Mondtam is itthon, hogy gebasz lesz, feleim, össze van szabdalva az amúgy is magyar tarka aszfalt...

Day 2. Semmi. Csend. Én, elfeledkezve arról, hogy tereprallyra van előkészítve a kanyar, arra jöttem az Aldiból a bicóval... A harminc éves Csepel Csillag nem különösebben élvezte a dolgot, de legalább megtette azt a szívességet, hogy nem engedett le másnapra a kerék...

Day 3. Az utcánkat tankcsapdákkal szórta tele a lelkes munkás csapat. Nem, a nagyjából öt centi mélyen megsüllyedt csatornafedelet nem metélték körbe a vágóval, ellenben közel méteres darabokat kimartak az aszfaltból, össze-vissza. Ahova jutott egy darab deszka, ott megjelölték, ahova nem, ott nem. Például a ház mögötti sötét szakaszon simán ott van az út közepén a méteres felmarás, ami úgy három centi mély. Kivilágítatlanul. Lekerítetlenül. Hadd menjen bele a bringás és törje ki a nyakát, de vesszenek az alufelnik is! Sven Gustav úgy óvakodott ki a szlalompályává avanzsált utcából, hogy egy balett táncos megirigyelhetné.

Jókora paca, de a tőle 1 méterre lévő, besüllyedt csatornanyílás nincs a tervben

Csapda!

Day 4. Késő délután megjelent néhány jómunkásember egy teherautóval és egy talicskával, majd kiaszfaltozták a járdát... úgy 3/4-ig. Az utolsó, egy méterre se erő, se akarat, se aszfalt nem maradt, elmentek hát a legények. Józsi úgy hintette a kavicsot az ott parkoló kocsik felé, mint nagyanyám annó a tyúkoknak a kukoricát, kopogott is a zúzott kő a Kia karosszériáján, mint a jégeső.

Day 5. Sikerült befejezi a nagy művet, elkészült a járda. Örüljetek, bazmeg! Hogy az utca többi része omlik? Le van az szarva, kérem, ne legyünk telhetetlenek!
Hogy az út? Hát, hogy gondolják kendek, hogy amit szétbasztunk egy óra alatt, azt megcsináljuk egy héten belül? A tankcsapdák élnek-virulnak, sose volt jobb dolguk. Ha meg jön az eső, legalább a helyi kacsa társadalomnak lesz miben fürdenie, a sünöket viszont el kell majd terelni valahogy az uszodáktól, tegnap is ott gyalogolt át egyikük. Nem a villogós, a tüskés. Elég szép populáció van itt a környéken, tündériek, ahogy szedik a kis lábikóikat...
(Valamelyik este komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon mit mondhat a sün, amikor belepottyan az árokba... Én kurvaanyáznék a helyében, az tuti.)

Viccen kívül:
- Miért nem tájékoztatják a lakosságot az utcában folyó munkálatokról?
- Miért vágják fel az aszfaltot random és idéznek elő balesetveszélyt az utca közel teljes hosszán?
- Hogy lehet egy hét alatt nem elkészülni néhány felvágott gödör visszatemetésével?
- Mikor kívánják felszámolni az akadálypályát?

Scheiß 2020

Kimaxoljuk a 2020-at máris.
Anyut megműtötték szerencsére még a mizéria előtt, Zorgmentes lett, gyógyul csoda szépen. Emitt is örök hálám fejezném ki AnB-nek, aki nélkül egyrészt csak jóval később derülhetett volna ki, hogy nagy a baj, másrészt bizony az ő segítsége nélkül nem kerülhetett volna anyu villámtempóban a műtő asztalra, a legjobb szakemberek keze közé. A műtét sikerült, bement csütörtökön, kedden már itthon volt. A kórházi állapotokat hagyjuk, a János omlott apu feje felett, a Szent Imrében pedig már volt egy házikedvenc kávéfoltunk is, névvel. Három napig nem volt, aki feltakarítsa az automata mellől... A lényeg, hogy anyu jól van, de a megelőző onkológiai kezelésre a vírus-krach miatt nem került sor. Gondozásra azonban majd jelentkezik, semmiképp sem szeretné kihagyni a szűréseket.
Apukám meg azzal indított, hogy katasztrofális lelki állapotban begyűjtött egy súlyos fejsérülést, négy napot vendégeskedett a Jánosban, majd pedig egy vírusos nyavalyát. Hogy teljes legyen a menü, a víruskára rászedett egy fasza bakteriális fertőzést is, ami majdnem kórházba juttatta, de most már ő is jól van. AnB megint - itt említeném meg ismét, hogy egy átlagon felüli háziorvos mindennél többet ér, nagyon meg kellene őket becsülni, hiszen ők az első vonal.
Hatalmas pozitívum, hogy valaki használja megint a szobabiciklit... A két 70+osom örömmel tekeri.
Mindeközben tobzódik az "új" vírus. Home office-ban tolom majd két hónapja, lassanként körvonalazódik a visszatérés időpontja. Ami nem tetszik, hogy ha visszamentem, akkor nem tudom, mikor láthatom a szüleimet újra. Ami bizos, az a 14 nap karantén, hacsak nem produkálok igazolást arról, hogy nem vagyok koronás. Őszintén remélem, hogy ez a redvás Covid sem szereti a nyarat, mint a haverjai és visszaszorul, ami engedi normalizálódni az életet pár hónapra. Mert ez bizony velünk marad, mint az influ, arra simán mernék tenni úgy is, hogy nem vagyok szakember.  
A júliusi utam lemondásra került az iroda által, a bizonytalan körülmények miatt - senki sem tudja megmondani, hogy lesz-e lehetőség beutazni az Államokba, de rá egy hétre jött az infó: Oshkosh 2020 canceled. A szívem legalább így kicsit kevésbé fáj, mert így legalább nemcsak én nem találkozhatom Spookyval. Mivel absz megbízható irodáról van szó, így egyszerűen átfoglaltam a bakancslista második helyén tanyázó útra októberben. Reménykedjünk, hátha eljutok Kaliforniába... A görkorit be fogom pakolni. Kurva vírus. A nyaralásunk szeptemberre van ütemezve, meglátjuk, mi lesz. A horvátok szinte biztosan nyitnak majd, mivel a turisták nélkül éhen pusztulnak, mi egyébként is apartmanba megyünk, ahol kitűnően el tudjuk kerülni az embereket. Kibírjuk éttermezés nélkül is.
A projekt lezárult, sikerrel, a vevő elégedett, mindenki örül. Csak épp munka nincsen most, alaposan odacseszett nekünk ez az egész. Tudtuk, hogy szar év lesz, de hogy ennyire... Az új projektem is akadozik, mivel a partner elveszítette a bevételei felét és amúgy is work from shelter, szóval ott is nix ugribugri.
De hogy ne csak picsogjak: a szüleim életben és jól vannak, én is életben és jól vagyok, van kocsim, aki hűségesen hoz-visz, a lakás minden héten kitakarítva, van munkám, fizetésem (még ha csökkentett is, Corona-Kurzarbeit, jeeeee), a barátaim is életben vannak, jól vannak. A nap süt, jut idő egy csomó olyasmire, amire eddig sose. Valószínűleg meg tudjuk csinálni Őfelségét is, bár az ő szezonja ismét a kutyáké.
Be positive. Csak ne Covid-pozitív!
Elnézést, ha egy kicsit katyvasz lett...