A ruhat eszi

Ha valaki azt meri mondani, hogy nem számít a külső, akkor gondolja át még egyszer. A szarkasztikus isteni humorom és az, hogy valójában teljesen jó szándékú sárkányféle vagyok, nincs ugyanis a homlokomra tetoválva (ahogy másnak se), tehát minimum szóba kell állni velem, hogy kiderüljön. Márpedig, ha nem bejövős a külcsín, akkor ennek lőttek feleim...
Oké, egy rövid hajú nő megosztó jelenség akkor is, ha történetesen nőnek néz ki. De az, hogy elmegyek bulizni farmer - póló kombóban és levegőnek néznek, majd szoknya - leggings - póló - csizma kombóban megérem leépíteni a faszikat, az odabaszós, már elnézést a kifejezésért.
Ugyanaz a Best of 80s buli, ugyanazzal a barátosnővel, aki ugyanúgy csinosan felöltözve, mint a múltkor, ugyanúgy jó 20 kilóval nehezebben nálam - csak most észre se vették.
Jaja, csak a belső értékek... hát persze. Amúgy főzni is tudok, mondtam már?   

Midway

Először is, valami epic: Sabaton - Midway
Ha röviden akarom összefoglalni, akkor kliséhegyek és eszméletlen CGI. A film kapja is az ívet rendesen, a legdurvábbat a Military Times-on olvastam, pedig annyira nem rossz. Sőt, teljesen elmegy egynek, az pedig, aki szereti a repülőgépeket és a hadihajókat, valamint nincsenek nagy elvárásai, egyenesen élvezhetőnek fogja találni. Roland Emmerich (Függetlenség napja, ami tényleg kretén, de abszolút megnézhető.) szerencsére nem akar amolyan Dunkerquesen művészkedni, mégis, ha valaki képes túllépni a kisiskolás színvonalú dialógusokon, akkor nagyon is komoly mondanivalót találhat a Midwayben. Nagy kár, hogy a bullshit párbeszédek és a túl sok szereplő elfedik a legtöbb ilyen rejtett értéket.
Kevés olyan film van, ami meg meri mutatni, hogy a háború abszurd és kegyetlen. Mindenkihez, legyen az katona az arcvonalban, vagy katonafeleség a hátországban. Hogy az ellenség nem minden egyes katonája vérnősző barbár, még ha sokakat ki is forgat magából mindaz, amit átél. És hogy szép dolog keménytökű csávónak lenni, csak éppen nem mindig kifizetődő...

Ami tetszett:
- CGI
- a katonafeleségek jelenetei
- nyers, brutális ábrázolásmód (szénné égett holttest azonosítása, sebesültek állapota a támadás után)
- a japán katonák többrétegű ábrázolása (nemcsak a sisak van rajta és nemcsak kegyetlenkedik, jé)
- nem ugyanazt a két gépet kergeti egy harmadik két órán keresztül

Ami nem tetszett:
- túl sok szál és szereplő (Doolittle Raid, Nautilus, a kódtörők, Pearl Harbour)
- gagyi párbeszédek
- hiányzó géptípusok és pontatlanságok (no Wildcat... WTF?)

Ami nem zavart:
- film hossza
- a kacsavadászat Japánban
- a sokadik zuhanóbombázó jelenet

Szóval a Midway nem lesz das Boot, ami egyébként is überelhetetlen, de nem is megy olyan mélyre mint az U-571 például. Aki teheti, eredeti nyelven nézze meg, de mindenképpen feliratozással, mert ordenáré szlenget és amerikai angolt nyomnak benne.
Tízes skálán valahol 6,5 - 7 között adnék neki.
Ja, és kitiltanám a tortilla chipset a mozikból örökre...  

Imádlak, posta!

 Régóta kepesztek már egy kis méretű mosogatógépért, és múlt héten, miközben délután kettő és este tíz között a tesztpadnál rohadtam, rá is bukkantam tök véletlenül a Quellén az ideális jelöltre.
Olcsóbb volt, mint az Amazon, 2-3 munkanapos szállítási határidőt vállaltak, szóval meg is rendeltem viharsebesen a masinát.
Oda volt írva, hogy a Posta szállítja. De az nem, hogy a Posta 16:02-kor küld egy üzenetet, hogy akkor a kiszállítás aznap 9 és 12 között várható. Délután négykor szólnak, hogy ja, ma reggel szállítjuk ám. Keretén, vagy kretén?
Fasza, mert kocsi nincs, marad tehát az erőnléti edzés... Úgyis csak 14 kiló.
Az amúgy 40x40x40 centis gépecskét a szállító természetesen egy 80x80x80 centis dobozba csomagolta be, esélyem nem lett volna ellene. Hálás köszönet illeti a postás hölgyet, aki szó nélkül felajánlotta, hogy vigyem el a molnárkocsijukat. Azt persze a lelkemre kötötte, hogy zárásig érjek ám vissza vele... Potom tíz percre lakom a postától, zárásig ekkor volt vissza harminc perc.
Valószínűleg sikerült megdöntenem a postáskocsival hazáig meg vissza futólépésben elnevezésű versenyszám olimpiai csúcsát, mert kb. negyed óra alatt visszaértem a üres jószággal.
A gépike azóta szolgálatba állt és nagyon kedvelem, igaz, teljesen át kellett rakodnom miatta a konyhapultot.