Ha elkapom azt a cenket, lökhárítón billentem, az fix. Állítom, hogy mesterkurzust tart "odahaza" a kis zsömléknek, "Hogyan romoljunk el teljességgel váratlanul a lehető legkellemetlenebb időpontban" címmel. A kis zsemlék pedig felnéznek a nagy öregre és megszívlelik a tanácsait.
Az első kis zsemle, aki orbitálisan megszívatta a népet, már haza is lett küldve - ő az egyik percről a másikra fejlesztett ki magának egy generátor hibát, ami egyúttal a nagyfesz akkut is a nirvánába küldte. Most pedig itt a következő versenyző: csütörtökön derült ki, hogy anyaghibás az intercoolere és orrán-száján ereszti a hűtőfolyadékot. Nem kicsit, cseppenként, hanem sugárban. Kitömtük az egyik lyukat, erre kiderült, hogy van másik is. Azt is kitömtük, hétfőn derül ki, hogy van-e még rajta, vagy legalább a cseréig kibírja inkontinencia nélkül.
Nem szeretném, ha ez a roppant tehetséges kis zsemle telibe huggyintaná a görgős padot, amíg én a rénszarvasok közt csalinkázok északon.
Herbert, bm! Ez tuti a te műved.
2019. március 9., szombat
2019. március 4., hétfő
Komédia
Rendeltem egy sportáruház lánctól két gumiszalagot meg egy cipőt az interneten. Európából, jelenleg még EU-s tagállamból.
Először is, kiküldték a cipőt. A kérdésemre, hogy a gumiszalagok hol vannak, nem reagáltak. Telefonszám nincs, csak e-mail. Meg Fészbuk. Messengeren nulla reakció. WTF?
Oké. Boltba be - szerencsére van egy Grazban -, osztrák vevőszolgálat számát kiderít.
Osztrák vevőszolgálatot felhív. Péntek, három óra, a fű se nő. Közben megjön az e-mail, hogy úton vannak a szalagok. Én is úton vagyok. Szuper. Első adandó alkalommal csomag átvesz, az egyik totálkáros. Mintha átment volna rajta egy markoló. Gumikesztyűben kinyit. Houston, van egy kis probléma: nemcsak a csomagolás ment rattyra, hanem a szalag is.
Káromkodás, osztrák vevőszolgálat felhív. Osztrák vevőszolgálat a problémát komolyan veszi, kéri a fényképeket, továbbítja a panaszt a briteknek.
Puff, a brit vevőszolgálat főnixként éled fel poraiból. Hirtelen mindenki készséges, seperc alatt landol a számlámon a szalag ellenértéke, én közben feladom a Postán a csomagot. Csomagkövetéssel, nem levélküldeményként.
Kedélyesen levelezek a vevőszolgálattal a visszaküldési költséget illetően, elvégre nem én mentem át baggerrel a cuccon, hogy vissza kelljen küldeni. Próbálom követni a csomagot, ami a tracking szerint még mindig itt üldögél valahol Ausztriában. Bemegyek a postára, ahol feladtam, hogy mégis mi a búbánatos rosseb ez, közben a britek visszautalják a csomagküldést is. Az eset tehát számomra nullszaldós, de most jön a legjobb: AZ OSZTRÁK POSTA NEM TALÁLJA A CSOMAGOT!!! Egyszerűen felszívódott, miután bekerült a központi elosztóba, azóta nincs jele a vonalkódnak.
Itt már röhögtem. Nagyon. Két hónap tragikomédia után megzabálta egy szíriuszi csomagevő szörny azt a szájba vert gumiszalagot. Pedig olyan szépen becsomagoltam...
Először is, kiküldték a cipőt. A kérdésemre, hogy a gumiszalagok hol vannak, nem reagáltak. Telefonszám nincs, csak e-mail. Meg Fészbuk. Messengeren nulla reakció. WTF?
Oké. Boltba be - szerencsére van egy Grazban -, osztrák vevőszolgálat számát kiderít.
Osztrák vevőszolgálatot felhív. Péntek, három óra, a fű se nő. Közben megjön az e-mail, hogy úton vannak a szalagok. Én is úton vagyok. Szuper. Első adandó alkalommal csomag átvesz, az egyik totálkáros. Mintha átment volna rajta egy markoló. Gumikesztyűben kinyit. Houston, van egy kis probléma: nemcsak a csomagolás ment rattyra, hanem a szalag is.
Káromkodás, osztrák vevőszolgálat felhív. Osztrák vevőszolgálat a problémát komolyan veszi, kéri a fényképeket, továbbítja a panaszt a briteknek.
Puff, a brit vevőszolgálat főnixként éled fel poraiból. Hirtelen mindenki készséges, seperc alatt landol a számlámon a szalag ellenértéke, én közben feladom a Postán a csomagot. Csomagkövetéssel, nem levélküldeményként.
Kedélyesen levelezek a vevőszolgálattal a visszaküldési költséget illetően, elvégre nem én mentem át baggerrel a cuccon, hogy vissza kelljen küldeni. Próbálom követni a csomagot, ami a tracking szerint még mindig itt üldögél valahol Ausztriában. Bemegyek a postára, ahol feladtam, hogy mégis mi a búbánatos rosseb ez, közben a britek visszautalják a csomagküldést is. Az eset tehát számomra nullszaldós, de most jön a legjobb: AZ OSZTRÁK POSTA NEM TALÁLJA A CSOMAGOT!!! Egyszerűen felszívódott, miután bekerült a központi elosztóba, azóta nincs jele a vonalkódnak.
Itt már röhögtem. Nagyon. Két hónap tragikomédia után megzabálta egy szíriuszi csomagevő szörny azt a szájba vert gumiszalagot. Pedig olyan szépen becsomagoltam...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)