Titanic kiállítás 2017.

Na, én voltam az a "romantikus" lélek, aki annak idején egyszerűen elaludt a Titanic című filmen. Nem vicc, az ír zenés fedélközi buli után arra ébredtem, hogy süllyed a hajó... Később persze átpörgettem a kihagyott részeket, de a film sztorija sose fogott meg igazán.
A Titanic mint géplény igen. Először is, a maga korában valóban gigász volt még akkor is, ha ma már ennél sokkal nagyobb hajók is járják az óceánokat. A hajó akkor modernnek és innovatívnak számított a számos mérnöki mellényúlás ellenére is, a sorsa pedig mind a mai napig intő jel (kellene legyen) minden mérnök és befektető számára.

Az előző kiállítást is megnéztem annak idején, és hát ugye kíváncsi szerzet vagyok, úgyhogy beneveztük apukámmal erre a mostanira is - és nem bántuk meg. A korábbi kiállításhoz ennek a mostaninak legfeljebb annyi köze volt, hogy megint akadt egy "jéghegy", amit meg lehetett tapizni. Minden más új volt. Máshogyan építették fel, mások a kiállított tárgyak, és sokkal nagyobb a hangsúly a tragédia emberi oldalán, mint a leletanyagon. Bepillantást enged a XX. század elejének társadalmi rendszerébe, jól szemlélteti a kor technikai színvonalát, a műszaki tudományok fejlődésének ütemét.

Szegecsek

A berendezett szobák láttán pedig könnyedén elképzelhető az első osztály luxusa és a harmadik osztály nyomorúsága.

1st class

 Más kérdés, hogy még akkor se fizetnék egy szobáért 80000 eurónak megfelelő összeget, ha futná rá. De ez persze én vagyok és nem egy rongyrázó iparmágnás a századelőn.

3rd class

Vízvonal alatt, ahol két kád jut 700 emberre... na bravó. Ezért meg pláne nem fizetnék, főleg nem 4500 eurót.
A legnagyobb, az elsüllyeszthetetlen. Csak erről épp a jéghegynek nem szóltak ugye, annak meg volt pofája úgy oldalba találni ezt a szerencsétlent, hogy néhány óra leforgása alatt a tenger fenekén kötött ki a fedélzetén lévő embertömeg nagyobbik hányadával együtt.

A maradék meg ott himbilimbizett a roncsok között - a szerencsésebbek csónakokban, a kevésbé szerencsések a fagypont körüli vízben, arra várva, hogy hátha jön valaki és összeszedi őket. Jött is, nyélgázon, akarom mondani gőzön, túlhajszolt gépekkel a Carpathia, lapot húzva tizenkilencre a jégmezőben...

Az Atlanti-óceánon azért ez se egy életbiztosítás

Hogy pontosan miért süllyedt el a Titanic, eltekintve a jégheggyel való találkozástól, még mindig vita tárgya. A századelőn úgy alkalmazták az acélokat, hogy még nem ismerték pontosan azok hőmérséklet változásra adott reakcióit, szegecselt kötéseket használtak a technológiai fegyelem nem feltétlen betartásával, és valamelyik kreatív munkatárs úgy gondolta, a vízzáró falaknak nem kell plafonig érniük. Balesetelemzési szempontból a Titanic katasztrófája tehát tipikus: több tényező szerencsétlen együttállása és emberi hibák sorozata vezetett oda, hogy a hajó végül menthetetlennek bizonyult. 
Ami a kiállítást illeti:
A jegyárban benne van egy tárlatvezető készülék és lehet (VAKU NÉLKÜL) fotózni. Az interaktivitás nagyjából ki is merül ennyiben, van még egy-két szemléltető videó és a kiállítás elején egy némafilm a hajó építéséről, de ennél több igazság szerint nem is kell.
Az információ egyébként is néha túlságosan sok - a kiállítás bejárása, az összes hanganyag végighallgatásával, a tárlók alapos szemrevételezésével minimum két óra. Abszolút felnőtteknek kitalált dolog, kisebb gyereknek nem való.
Ha valamiből lehetett volna több, akkor az az RMS Carpathia. Többet érdemelne annál, mint hogy egy tacepaót kiakasztanak róla.

AutoCAD előtt...

A belépő az időszaki kiállításoknál megszokott árú, hétköznap 3400 Ft (2700 Ft a kedvezményes), hétvégén 3900 Ft (3400 Ft). Ez természetesen nem olcsó, de ennél többet is elköltenek általában az emberek hülyeségekre és azért ez a kiállítás nem hülyeség.
Egyrészt azért, mert képet ad a századelő társadalmi viszonyairól, és a műszaki színvonalról.  Másrészt pedig azért, mert a hajóroncsból néhány évtizeden belül csak egy méretes paca marad a tengerfenéken, úgyhogy amit most felhoznak és bemutatnak, az megmarad emléknek, a többi pedig elveszik.

RMS Titanic