Water-gate második kör

Rongyokkal kitömve

És még messze a vége.
Megkerült ugyanis a lyuk, ami olyan remekül kicseszett az alattam lakóval. A szerelők nagyjából öt órán át keresték, eközben ütöttek egy lyukat a plafonon és még egyet a padlón. Na, mit tetszenek gondolni, honnan jön a trutyi? Hát honnan máshonnan, mint a két emelet közötti betontálcába beágyazott részből. Ott repedt ki a fő szennyvízcső, ahol a legnehezebb elérni. Ezért nem színezte meg a festékpor a foltot odalent. Az én bekötőm máshol van, a repedés alatt, így persze, hogy nem ment át a színes lötty.
Az egyetlen pozitívum, hogy végre megvan a forrás.
Minden másnak a k... anyját. Először is, elkéstek. Hétre volt megbeszélve, negyed nyolckor én csörögtem rá a munkafelvevőre, hogy akkor mégis mi van, mert ketyeg az óra. Reggel hétkor még faszán lehet közlekedni felénk, ezért megyek el én is legkésőbb hétkor melózni, ha a Herbert vagy valamelyik másik gépzsömle nálam van. Negyed nyolckor már cseszhetik.
Aztán jelenleg a fürdő és a nappali össze vannak nyitva a szekrény mögött, mert át kellett ütni a falat. Leverték a cuki bébi aloémat, amit Teneriféről hoztam, majd mintha mi se történt volna, visszatették a cserépbe (félig föld nélkül) és összesöprögettek, emiatt kis híján nem vettem észre, hogy az aloénak kilóg a lábikója... Továbbá, mivel a szekrényt el kellett húzniuk, összejárkálták a nappalimat - melóból hazaesve nem az volt minden vágyam, hogy porszívózhassam a lakást. Rendet hagytak maguk után egyébként, de a poros bakancsnyomokat képtelen voltam elviselni a parkettán, pedig nem vagyok rendmániás.
Még jó, hogy a másfél évvel ezelőtti csőtörésből még maradt egy rakat padlólap, így legalább a javításon nem kell töprengeni.
És ha a munkaszervező nem hív fel még a héten a krátertömés időpontját illetően, akkor én hívom fel őt.  

Igen, az ott a szegélyléc és a szekrény háta. Jó, nem? Mint az látható, azért az osztrák panelek se kutyák... A képeket látva rögtön érthetővé válik, miért hallom, ha Edward nyaúzik a szomszédban. (Edward a szomszédék nagyon aranyos és nagyon kövér cicája.)

Hála a jó égnek, most van két bazi nagy lyuk már megint a fürdőben. És igen, az ott papír vazze!
Gyönyörű! Hát nem?

 

Alexandrovci

Ha jönnek, én ott vagyok. Nagyon szeretem az Alexandrovot, az aktuálpolitika pedig a művészetek vonatkozásában hidegen hagy. Vörös Hadsereg, vagy Orosz Hadsereg kórusa és tánckara, engem aztán nem érdekel. Egy világhírű együttesről van szó, amely igen, egyenruhában lép fel, katonadalokat énekel, de simán előadja Tom Jones Sex bomb, vagy éppen Karel Gott Lady Carneval című számát a Szmugljanka mellett.
Az Alexandrov hatalmas élmény, csak ajánlani tudom - mindig CD minőségben szól, a szólisták hangja fantasztikus, a táncosok lenyűgözőek. Ízelítő

OFF 
Ami azt illeti, most éppen emiatt nem vagyok most Südtirolban. Mivel a koncert vasárnap este 8-kor kezdődött, muszáj volt egy nappal később visszajönnöm (Herberttel se indulnék neki este tízkor négyszáz kilométernek, nemhogy a Szamárral) és a vezetés úgy döntött, hogy akkor én maradjak a két kis tesztpadi Zsömlével. Jelenleg nyolc teszt vár elemzésre, a szám holnapra már tíz lesz... innen szép nyerni, ge...
És hát végre beütött a nyári időszámítás is: Szuperszamár ismét kint van velem. Egy köhhenés nélkül teljesítette a Budapest-Graz távot, szerintem már erre gyúrt egy ideje. Ezen a hétvégén Bécsbe megyünk (a Szuperszamár, a Morzsa és én)

ON

Szóval az Alexandrov. Nekem volt szerencsém az együttest többször is látni, és amikor kiderült, hogy jönnek, gyorsan rábeszéltem szüleimet, hogy menjünk el a koncertre. Akkor még senki sem sejtette, hogy már nem ugyanazt a kart fogjuk látni...
Az utolsó koncert videója 
2016.12.25-én a turnézó csapat (64 fő) a művészeti vezetővel, és több újságíróval egyetemben Szocsitól nem messze odalett egy repülőgép szerencsétlenségben - és tegnap döbbenetes volt látni, hogy a koncerten jelenlévő több ezer ember - a botos nénikétől az általános iskolás kisgyerekig - néma csendben állt fel a Zsuravli (Журавли) alatt, amit az elhunyt társaik tiszteletére adtak elő. Mindenki, az egész Aréna. Az emberek eltették a mobiljukat, és a dal után kísérteties volt a néhány másodperc néma csend után kitörő vastaps.
The show must go on, mondaná az angol - az Alexandrov Társulatnak újjá kellett alakulnia, és ez meg is történt szerencsére. A szólisták közül is egy életben maradt (ő nem volt a gépen, nem utazott, mert állítólag a felesége arra kérte, hogy ne menjen) és hát olyan nagy Oroszország, van sok tehetséges ember, lehet miből válogatni. Az Alexandrov újjáéledt és továbbra is csodálatos. Hogy mi munka van emögött, szerintem mindenki sejti. Ami engem illet, én például azt is szeretném tudni, hogy a manóba rögzítik a lányok a fejükön azt a rohadt gyöngyös pártát úgy, hogy meg se mozdul. Tök mindegy, hogy forognak, vagy ugranak, a cucc bele van betonozva a fejükbe... Nem viccelek: Itt a bizonyíték

Éljen soká az Alexandrov Társulat! Jöjjenek még sokszor! Őket szerintem mindig, mindenki szívesen látja...

Water-gate - geht weiter

Pro: egyelőre nincs luk a fürdőben se a plafonon, se a padlón.
Kontra: még mindig nem tudjuk, honnan jön a víz.
A munkaszervező figura kb. két hete jelentkezett utoljára, a dolog vége az lett, hogy úgy lebaszta a szerelő, mint a franc, amiért nem szervezte le az időpontot az alsó lakással is. A nem kevéssé ideges figura aztán teleöntötte nálam a lefolyót színező porral, hogy lássuk, ha tényleg tőlem ázik az alsó emelet. Valamivel később lementem, nem volt színes folt. Múlt héten meg rajta kaptam a másik szerelőt, hogy a parkolómban áll - kiderült, hogy a földszinten is gond van...
Tegnap aztán jött a telefon (épp fogorvosnál ültem, a tömés mellől kitörött a fog), most már az összes lakást sikerült összeegyeztetni, úgyhogy kijönnének jövő szerdán vizet keresni. Remélem, hoznak varázsvesszőt, mert most már kurva kíváncsi vagyok, honnan ázik az egész strang.

Reptár, Szolnok

A szolnoki Repülőmúzeum "örököse" 2016-ban nyitott meg, miután az eredetit, az IGAZIt "ideiglenesen" bezárták.
Nos, én az a fajta vagyok, aki egy esélyt mindig mindennek és mindenkinek ad.
Ezelőtt pár éve, amikor Apu osztálytalálkozni volt, mi Anyuval, elmentünk a Repülőmúzeumba. Anyukám nem műszaki beállítottságú ember, mégis jól érezte magát a csendben, a nagy vasak között bóklászva.
Idén megint Szolnokon jártunk - ezúttal az apró Herbert volt a szállító - és ha már így alakult, akkor elmentünk a Reptárba.
A véleményem röviden: olyan lett az egész, mint valami ócska fagyikehely. Sok tejszínhab, sok csokiszósz, de a lényeg, a fagyi, rossz ízű.      

PRO (mert volt, amit nagyon eltaláltak és jó, hogy van)
- VR szemüvegek, amikkel be lehet kukucskálni még az olyan gépek belsejébe is, mint a Sturmovik-roncs
- ajándékbolt  (ezt már az előző helyen is hiányoltam)
- érmelapító (gyűjtöm a lapított ötforintosokat, nekem ez mindig nagy érték)
- makettek és terepasztalok
- végre rendes tető alá kerültek a mentett kincsek (mert minden, ami a roncskutatásból származik, kincs.)

KONTRA
- a hely  (Ez egy öreg vasútállomás, vazze! Nem múzeum!)

Valaha itt gőzösök jártak

- a belépő!!! (A repmúzeum ingyenes volt, és mindent meg lehetett nézni közelről. MINDENT! Most 2500 forintot fizetek a színes-szagos maszlagért, amiben nincs benne például idegenvezető tablet, ha már annyira digitálisak és interaktívak vagyunk. Apropó tablet. Állítólag lehet bérelni, és 20.000 forintot le kell tenni érte. Ezt nem a múzeum honlapján olvastam, mert ott erről szó sincs. Csak úgy mondom, hogy Svájcban, a pici Engadin Múzeumban a belépőben benne volt egy iPad fülessel. A belépő egy ezressel volt több, letét nem volt. Kódleolvasós beléptetőkapu sem. Gondolom azért, mert senki nem gondolja komolyan, hogy valaki kicipel egy kétajtós tömör fa szekrényt... vagy egy MiG-15öt.)
- mindent bebarmoltak egy nagy terembe, lekordonozták, oszt jónapot

Ezt miért így?

- a fasznak kell játszótér, szimulátor (van vagy öt darab), kávézó, akadálypálya, meg 4D mozi
- QR-kódok normális ismertetők helyett (nem bámulja eleget az ember azt a kurva tepsifont, meg nincs elég alkalmazás rajta, neeeeem, dehogy...)
- egy csomó gépet helyhiány miatt nem lehetett áthozni, sok gép, ami elférne, még hiányzik, remélem, felújítás miatt (a Csőri elég kopott volt pár éve)
- mindenbe belelógó oszlopok a szabadtéri kiállítóhelyen, a MiG családról nem lehet normális képet csinálni, mert mindig belekerül egy oszlop!

Oszlopos sétautas Mig-kép - de a Mig-29 hol van?

- értem én, de nem értem, hogy a légvédelmi eszközök mi a rézfa..ú baglyot csinálnak itt (Elfogyott a hely Kecelen?)

Még nincs kész, de egyébként sincs itt semmi keresnivalója

- a kibaszott folyamatos zeneszó a háttérben (ha legalább katonai indulók szólnának, de nem...)
- a makettek készítői nincsenek megnevezve, pedig mindegyik csodaszép és rengeteg munka lehetett bennük (hogy mi idő, pénz és szeretet kell egy-egy ilyen makett elkészítéséhez, majd leírom egy másik posztban)

Ráfért volna a készítő neve...

- az érintőképernyős ismertető állványok a szabadban (szikrázó napsütésben baromi előnyös, tényleg... meg egyébként is, még nagyon hiányos)

Ha ideparkolsz, a KrAZ akkor is kijön...

És hogy ne mondhassa senki, hogy nem vagyok proaktív, íme néhány javaslat:
- az interaktív felületek felhasználása ismeretterjesztő céllal (gázturbina és belsőégésű motorok működési elve, hogyan repül a repülőgép és a helikopter, érdekességként megemlíthető, például hogy miért páratlan hengerszámú a csillagmotor, vagy hogy létezett egy olyan, hogy Jendrassik-féle gázturbina...stb...)
- a teljes mentett gyűjtemény kiállítása például az akadálypálya helyén, a roncskutatás részletes bemutatása
- a forgószárnyasok kilakoltatása a hangárból a légvédelem helyére, az összes meglévő forgószárnyas kuriózum kiállítása 
- a játszótér felszámolása és a hely átadása a repülőtechnikának
- a központi mindentbele, lekordonzott rész tematikussá tétele úgy, hogy csak a nem szabadtérre való, nagyon sérülékeny gépek maradnak, de azok is normálisan, nem egymás hegyén-hátán
- a kordonok nem kellenek (Wiener Neustadtban sem voltak kordonok, pedig ott is aztán volt egy-két olyan holmi, aminek az eszmei értéke felbecsülhetetlen), a látogatók figyeljenek oda a kölkeikre
- a régi Repülőmúzeum megnyitása, ingyenes, vagy minimális díj fejében transzfer a két helyszín között
- a kávézó felszámolása és múzeumpedagógiai foglalkozásokra átadása, egy szendvics és egy kávéautomata beállítása
- legfeljebb egy-két szimulátor (a hatalmas Mercedes Benz múzeumban 1 db szimulátor van!!!)
- a Magyar Légierőt ennél sokkal tisztességesebben, részletesebben bemutató kiállítás makettekkel, híres pilótákkal, bemutató kötelékekkel (beleértem ebbe az olyan disznóságokat is, mint az Égi Huszárok felszámolása, ha már a Cápeti kint van) és nem kihagyva a technikát kiszolgáló alakulatokat
- digitális vagy papír alapú idegenvezetők rendelkezésre bocsátása, rendszeres, például óránként induló tárlatvezetés

Cápeti és Cápali

Összetört FW-190 szív (BMW 801)

Hősi halottak

Elég gáz, hogy ezt ki kell írni...

PO-2

 - sokkal több és pontosabb információ (például a PO-2-nél simán megemlítik, hogy alkalmazták bombázóként is, de az már lemaradt, hogy melyik alakulat vált erről igazán hírhedté...Éjszakai Boszorkányok, 588.)

Na ebből pl jó lenne egy olyan, ami átforgatható

A Reptár jelenlegi formájában élettelen, és lélektelen. Hideg. Minden, ami a Repülőmúzeumban élt, lélegzett, az itt halott. A gépek csak úgy vannak, mintha éreznék, tudnák, hogy ez itt nem az ő helyük. Biztos vagyok benne, hogy akik ápolják, karban tartják őket, azok nagy szeretettel és megbecsüléssel tekintenek rájuk, de a nagyok nélkül, az öregek nélkül az áthozott vasak is mások.
Ezt a mézesmázos maszlagot meg lehet etetni egy tíz éves gyerekkel, de egy technikai érdeklődésű felnőttel már nem. A kérdés csak az, ki a célközönség...

Fóka klinika - Teil 7.

Hr. Würger elkészült. Mivel nem vagyok híve a túlöregítésnek (Angolul talán a legjobb kifejezés erre a heavy weathering.), ezért csak módjával lett használt és koszos a Fóki. Még kapni fog egy matt, csillogásmentes lakk bevonatot, aztán kész. Elkészült. Hogy hány óra munkám volt vele, nem tudom, de jó látni, mivé lett.
A beálló is halad előre: az alapja só-liszt gyurma, a deszkák fa spatulából készültek. Természetesen az egész festve lesz, nőnek majd rajta cuki fűcsomók, meg minden, de először ki kell száradjon. A legnagyobb gondot amúgy a dioráma kellékek beszerzése jelenti, ugyanis 1:72-ben nagyon kevés a rendelkezésre álló cucc, illetve nem nagyon lehet hozzájutni. Úgy tűnik, a német makettező oldalak jelentik a megoldást, már kettő webshopot is találtam, ahonnan rendelni tudok majd kiszolgáló személyzetet, benzines kannát, hordókat, illetve bóklászó kutyát, macskát...
 

Ez lesz a beálló - épp a sütőben szárad

Egy koszos Fóka-láb

A kész Fóka - lakkozás előtt

Varacskosmalac-nap és egy új projekt

Malac zacskóban

Tegnap volt az általam rendkívül nagyra becsült Warthog születésnapja. 1972. május 10-én emelkedett először a levegőbe a Fairchild Aircraft A-10 (hangzatosan Thunderbolt II, kevésbé hangzatosan Warthog) csatarepülőgépe.
Valamikor nagyon rég, egy repülőnapon láttam élőben Warthogot. Kibszott veszélyes repülő malac, na! Meggyőző jószág, engem legalábbis megvett kilóra. Annyira csúnya, hogy már szép. Hát nem? Hát de! És tekintettel arra, hogy még mindig nem sikerült váltótípust kreálni neki, azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nem a külcsín számít. Erre mondom én, hogy korszakalkotó mérnöki műremek.  Akkor is, ha egyszerű, mint a faék és nagyjából semmi forradalmi újdonság nincs benne.
Most pedig jöjjön a dobpergés:
mivel Herr Würger (alias Fóki) már a finisben van - holnap megyek lakkot venni, nehogy koszolás közben lejöjjenek a részletmatricák -, ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy a képen látható, rommá tört Varacskosmalac is meg fog szépülni.

Fóki a finisben

Malac a jégen

Három hét kihagyás után végre újra sikerült eljutnom a szerdai flamenco órámra és hát igen, úgy is mondhatnám, hogy innen szép nyerni. Az, hogy én kihagytam három hetet, egy dolog, közben azért gyakoroltam a lépéseket, de olyan rohadt gyors még lelassítva is a zene, hogy összevissza csattogunk, egy árva hang se jön ki jó helyen a második lépéssorból.
Közben azt is kitalálták a csajok, hogy mégse pöttyös legyen a szoknya, hanem virágos - most ott tartunk, hogy a hátsó sorban addig cserélgették a szoknyákat, hogy lett mindkét lánynak, de az első sorban van egy kis hiány. Nekem konkrétan a mesternő hozza le az övét, hátha jó - a gond az, hogy ő nőies csípővel van megáldva, én meg nem, egy teljes méret a különbség. Meglátjuk, bár az arckifejezéséből ítélve elég valószínű, hogy úgy fog állni a szoknya, mint akire ráöntötték, csak lefolyt... 
Június 15-én lejáró főpróba a tánciskolában, 17-én délelőtt főpróba a Kammersaal-ban, este előadás. Mi meg május 10-én még kopácsolunk és kalimpálunk összevissza, a második koreóban meg a fejünkre tekerjük a kendőt (mantón)...
Tényleg innen lesz szép nyerni...

Ha már

A pénteki hazaút igazi jackass túra volt, kiérdemelte kollégámnál a "Legrosszabb repülőút evör" titulust és mi tagadás, ha nincs Jack London és a Turisas, valószínűleg nálam is kinyílt volna a pofonláda.
Először is, a becsekkolásnál egy egész gimnáziumi osztály elénk került. Egy egész gimnáziumi osztály, visítozó, rihiröhiző tinédzserekkel, akiket a kísérő tanárok képtelenek voltak megfegyelmezni a minimális kulturáltság szintjére. Nem voltunk mi se százasok ennyi idősen, de ha mi ilyen fesztivált rendeztünk volna Calais és Dover között a kompon, úgy helyre tettek volna a tanáraink, mint a pengős malacot. Természetesen Tenerife és Madrid között megint késett a gépünk több mint fél órát, majd pedig a Madrid és Bécs közötti röpke két és fél órát vonyította végig egy pár hónapos csecsemő.
Szerencsére a Turisas Stand up and fight albuma megfelelő hangerőn hallgatva és Jack London Tengeri farkasa (eredeti nyelven) elviselhetővé tették az utazást.
Azt hiszem, új kedvenc karaktert találtam Wolf Larsen kapitány személyében. 

Kollázs

Két hét Tenerifén, tesztúton - egyetlen képben.

Edömér és a luxus

Edömérem valahogy kevéssé elégedett a helyzetével. Se koktél, se csokoládé...

Medencés

All inclusive, ge?
Igaz, ennek javát mi nem élvezhetjük ki, mivel reggeltől estig kint vagyunk a gépekkel, de akkor se néz ki rosszul. A csótánypajtásról is készült kép, de az nem ennyire dekoratív...