Bogár-gate

A bogaras és ki nem takarított szoba ügye után a személyzet főnöke személyesen keresett meg, hogy elnézést kérjen, ma meg egy üveg pezsgőt leltem az igazgató elnézést kérő levelével egyetemben. A levelet személyesen írta alá, nem nyomtatott az aláírás. Na, erre szokták mondani, hogy nagyon korrekt. A kaja szintén oké, a reggeli kevésbé, a többi nagyon, az egyetlen, amit fájlalok, hogy desszertet nem tudok enni. Nagyon sok finom sütike van, de mind tejes. Na, majd jól beírom a min lehetne javítani listába. Két hét alatt gyümölcsmérgezést fogok így kapni (nem vagyok gyümölcsös, de a narancs és a banán isteni, mindkettő itt terem). Ugyanez vonatkozik a birsalmasajtra és a tortillára, úgyhogy már beújítottam sonkát és sajtot, na meg persze a kötelező ánizstortát. Az egyetlen, amire vigyázni kell, hogy semmiféle kaja ne maradjon elöl, különben megjelennek a bogárkák és beleesznek. Reggel f8-kor annyira nem vicces beleharapni egy bogaras kiflibe...
A 19es Zsömle egyébként ma annyira jól érezte magát a tréleren, hogy le se akart jönni, a többiek szerencsére nem voltak ennyire lusták. (Avagy bikázzunk akkut kamion utánfutón, mert az jó.) 

Ja, igen, segíteni kellett lerakodni a kocsikat. Pontosan ezért van nálam mindig melós kesztyű.

Állati problémák

Már megint. Pár éve az egyik kolléga egy kígyót talált a szobájában, aztán laboregér szabadult el a repülőgépen. A kígyó még valahol érthető is volna, olcsó szálloda a Sierre Nevadában, az elszabadult egér-transzporton meg jót röhögtünk, de a tegnapi eset kicsit leverte a biztosítékot. Először is, fél órát késett a gépünk, amin nem kaptunk semmit enni (ez úgy látszik, teljesen kihalóban van), majd megérkeztünk a szállodába, ahol
1. Nem találták a foglalásunkat
2. A szoba, amit kaptam, nem volt kitakarítva
3. Jól fejlett csótányok masíroztak mindenfele
Ez egy 4 csillagos szálloda, btw. Akaliban az úttörő táborban nem történt ilyen a Kádár-korszak után vazze! A személyzet sűrű elnézéskérések közepette amúgy nagyon profin reagált.
1. Kaptam másik, upgradelt szobát. Csótány nélkül.
2. A csótány ellen mindjárt hozta a Raidet...
Szerintem mindjárt adhatnának egy flakonnal a szobákhoz, ugyanis a kollégáimnál is van pár belőlük...
Az, hogy a csapvíz ihatatlan a klór miatt és nem lehet teljesen behúzni a sötétítő függönyt, már csak a cseresznye a tejszínhab tetején. Az meg már tényleg a bónusz, hogy tegnap kiderült, hogy nincs garázs a kocsiknak, bár visszaigazolták, hogy van. Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy tudok-e enni valamit, vagy szartak arra az apró információra, hogy laktózmentes kaja kéne... Ha nyaralni jöttem volna, most nagyon kurvaanyáznék...
Üdvözöljük Tenerifén!

Húsvét

Ez is megvolt. Kipróbáltunk néhány új receptet, főztünk sonkát, festettünk tojást, és még arra is jutott idő, hogy kicsit megjárassuk az öreg Samarat - igaz, hogy csak a Tescoig, de az is valami.

Hímes tojás és nyúl hegyek 2017.

 Idén valahogy kevésbé volt motivált a nyúl, úgyhogy nem készült sok hímes tojás, és a piros festék meg még akkor is fogott, amikor pucoltuk... Tanulság: olcsó húsnak híg a leve. A tojás berzselés meg nem az én műfajom, maradok a viasszal írt tojásnál. Macerásabb, de az legalább megy.
(Hatalmas szeretettel gondolok vissza ilyenkor az anyai nagymamámra, akitől többek között a tojás írást is tanultam. Ő volt az, akit ma simán népi iparművésznek lehetne jelölni, olyan magas fokon hímzett és írt tojást.)
Szerencsére a Billa és a Merkur ebben az évben rendelt laktózmentes csokinyúl csomagot, úgyhogy most nekem is jutott valami és anyukámnak is sikerült beújítania egy darab single nyulat az Auchanban. Néha ilyen is van. Mármint laktózmentes szezonális csokoládé a boltokban. Tavaly ugyanis nem volt.
A sütihegy is eltűnt néhány nap alatt, a sonka is... én meg jöttem vissza a hóesésben és szélviharban tolni a GDP-t. 

Fóka klinika - Teil 6.

Beöltözve

Felgyorsultak az események: Fóki határozottan kezd Herr Würgerbe átmenni.
Ma újra beüzemeltem a festékszórót és igen, valóban nem alkalmas finom részletek készítésére, de a nagyobb sémákat fel lehet fújni vele. Most, hogy jobban előkészítettem az asztalt (több helyem volt) és végeztem a donoron pár próbafújást, Fóki mindjárt jobban sikerült.
A kamuflázs nem ilyenre volt tervezve, de ilyenre sikerült. Az apró foltok ecsettel lesznek felfestve, mert a szórófej túl durva.

Mivel a festés idejére levettem az orrkúpot, utána ránézve a minimadárra meg kellett állapítsam, hogy az orrkúp a szexepilje. Anélkül elég kis szerencsétlen.

Fóka klinika - Teil 5.

Napozás az első rétegben

Fókuci napozott ma egyet az első festés után, amíg én lehiggadtam.
Mert amikor először orcán fújtam szegényt, hát, nem nézett ki valami jól. Oké, szarul nézett ki, túl vastag lett a festékréteg rajta. A kezdő airbrush szett nem ilyen pirinyó jószágokhoz lett kitalálva, úgy érzem. Egyszerűen túl vaskos a fúvóka és a nyomás sem szabályozható. Nem baj, megoldjuk és gyakorolunk - azzal kell dolgozni, ami van, aztán majd egyszer valamikor veszek egy normális festékszórót, meg egy kompresszort. Holnap hazahozom az egyik nagyobb dobozt, ami már vagy két éve az irodai asztalom alatt figyel (kolléga visszahozta költözés után, én meg lusta voltam hazacipelni), ez valószínűleg segít abban, hogy nagyobb távot tudjak tartani Fókitól a pisztollyal. Szerencsére nem lett rusnya a gép, mert még szét tudtam kenni ecsettel a festéket. És igen, a gravírozó kés csodákra képes, így a részletek is megmaradtak. Helyenként újra kell majd kenni pár dolgot, mert sikerült lefröcskölni (légcsavar, kerekek), de nem reménytelen a helyzet. Mivel a héten nincs flamenco, így meló után tudok majd dolgozni vele és húsvétra elkészül.

Fóki az asztalon, virágok között

Az a baj, hogy elkezdett számítani nekem a kis nyomorult, így aztán most már nagyon nem mindegy, hogyan fog kinézni a végén.
Azt szeretném, ha szép lenne.

(A legnagyobb szívás egyébként a festékszóró takarítása.)

Ruha

Eljött az évszakos ruhaváltás ideje, és amikor az ősszel kimosva, illatosan elrakott ruhák BÜDÖSEN (műanyag-, és porszag keveréke) kerülnek elő a levákuumozott zsákból, akkor viszonylag gyorsan le belőlem Harcipracli. 
Reggel mindent kimostam, mielőtt elmentem vásárolni (a Shoping City Seiersberg egy külön szociológiai tanulmány, esküszöm. Ha nem muszáj, inkább kerülöm, viszont ott van a legnagyobb Müller makettező kellékekkel és reméltem, hogy sikerül vennem 1:72 méretarányban pár dolgot a diorámához. Nem sikerült.), most estére megint tele lett a mosózsák. Minden nyári cuccot újra kell mosni. MINDENT. Kivéve azokat, amiket egyszerű szatyorban csesztem be az ágyneműtartóba. Ennyit a praktikus tárolásról... A lakás megint úgy néz ki, mint Mosó Masa mosodája. Faxom.

Water-gate

Ha valaki visszaolvas a blogarchívumban, akkor ráakadhat másfél évvel ezelőtti vízügyi gondjaimra.
Na, most vasárnap megint jött a szerencsétlen alsó szomszéd, hogy folt van a plafonon. Nemcsak a fürdőben, hanem a nappaliban is. Shit.
Telefonálgatás, hétfőn már itt is volt a házkezelőség biztosítósa, hogy felmérjék a kárt és megnézzék a teljes strangot, nem-e megint a negyediken vérzik a cső. Nem ott vérzett. Nálam vérzett. Először nem is találták a forrást, aztán lehúzták a WC-t...

Tömítés? Az nincs. Pici csemperagasztó, jóvanazúgy

 Verdikt: fel kell szedni a WC-t! Másnap fél hétre itt szaki, mondtam, nagyon jó, mert így el tudok menni rendes időben dolgozni.
Na most: a szaki 06:08-kor csengetett, én még félig pizsomában. 3 másodperc alatt teljes felöltözés, ajtónyitás, köszönés után nem túl udvarias (jó kelet-európai módra) rákérdezés az óra ismeretére...
Az egyébként nem kis darab, tipikus vízvezetékszerelő figura (tudjuk, gatya félig lecsúszva alias orbitális kőműves dekoltázs, sörpocak) azonnal birkózott egyet a nagy fehér porcelánistennel és amikor meglátta, amit én is lefotóztam, udvariasan megkérdezte, hogy mégis ki installálta a klotyót. Mondom: Önök. Másfél éve egy csőtörés ürügyén kirobbantották nálam a Mariana-árkot, konkrétan integetni tudtunk egymásnak az alattam lakóval.

Látható, hogy az előző szupermárió szar munkát végzett, a betett műanyag cső kimozdult és eldeformálódott, és mivel tömítve nem volt, a szar szépen utat talált lefelé. Másfél év alatt a rigid csemperagasztó szépen elengedett, a természetes dilatáció is betett neki, meg hát a szomszéd is felújított... 
A napi pozitív, hogy ha az alattam lakónál elkezd száradni a folt, akkor ennyi volt. Ha nem, akkor hozzák a kamerát és lenéznek, hogy hol ereszt a cső.  

Fóka klinika - Teil 4.

Úgy is mondhatnám, hogy finisben vagyunk, de a neheze most jön - Fóki minden letört alkatrésze a helyén, az elveszettek kipótolva, a repedések befoltozva, már "csak" maszkolni és festeni kell.
Igen, láthatóan sánta, ezt még javítani fogom.

 A kabin mögötti rész green stuffból van, ez le lesz festve, nem fog látszani. A plexi alatti részt ki kellett tömni, mert a donor alkatrész nem passzolt teljesen. Mivel ez is festett rész, szintén nem fog látszani.

És akárki akármi mond, a Liquid Green Stuff igenis használtahó cucc. A Citadel termékei olykor aránytalanul drágák, de speciel a Green Stuff megéri az árát. Hogy miért?
Először is, mert vízoldékony. Könnyű vele dolgozni, és a folyékony verzió azonnal kimosható az ecsetből, így nem teszi tönkre az egyébként nem olcsó eszközöket.
Másodszor nincs szaga. Aki szagolta már a Revell Plastoját, az tudja, miről beszélek. A hígítós cuccok mind istentelenül büdösek, csak nyitott ablaknál lehet velük dolgozni.
Harmadszor nagyon sokáig elég. Egy kis doboz folyékonyból alig kellett elhasználnom, pedig szegény kicsi Fóki igencsak foghíjas volt. A kabintető hátuljának pótlására elég volt egy 3 mm széles csíkocska. Bőven maradt a következő projektekre.
Stay tuned. Fóki tovább épül!
....................................................................................................................................................................
A Fóka klinikák epizódjait olvasva gondolom jópáratokban felmerült a kérdés, hogy mégis mire jó ez? Mi ebben a buli?
Elárulom: a tanulási folyamat és az alkotás öröme. A modellezés nem egyszerűen csak előre legyártott alkatrészek összeragasztása, hanem komoly kutatómunka is. Miközben a Fókit építettem, folyamatosan a netet böngésztem, megismertem a gép történetét, erősségeit és gyenge pontjait, olvastam azokról az ászokról, akik vele repültek. (A második világháború történelem. Kezeljük akként! És igen, fel fog kerülni a szvasztika a gépre.) Új technikákat gyakorolhattam be, kicsit kijjebb tolhattam a saját képességeim határát, már ami a nulláról történő modellalkotást illeti.
Megjavítani valamit, alkotni jó dolog. Megmozgatja az ember agyát, újraéleszti a hétköznapi melóba fulladt kreativitást és észrevétlenül redukálja szinte nullára a napi stresszt.
Ajánlom mindenkinek - nyugodtan rá lehet kapatni a gyereket is (nemtől függetlenül).