Fóka klinika - Teil 3.

Megint tollatlanul

Fóki kezd úgy kinézni, mint egy repülőgép. Múlt héten szüleim kint voltak nálam és egyúttal kihozták a donort, amit 1490 kemény magyar valutáért rendeltem. Na most: ennyi pénzért ne várjunk el minőséget. Ennyire gagyi cuccot én még életemben nem láttam. Az összeszerelési útmutatóban megjelölt alkatrészek egy jelentős hányada például hiányzik. No comment. De legalább van részletmatrica és plusz festési útmutató. Aki nem akar nagyot csalódni, nem vesz Mistercraft makettet.

Kalap k...

 Ami nekem kellett egyébként az egész paksamétából, az a kabintető volt - mondanom se kell, hogy nem passzolt tökéletesen és befaragás közben meg is roppant, mert olyan szar anyagból volt. Faxom... mindegy, ez most már így marad. A hiányzó rész (a plexi mögött) green stuff-ból megcsinálható, a réseket úgyis ki kell tömni, mert van belőlük bőven.

A legnagyobb macera a kabinbelső volt. 1:72-ben szemkifolyatós művelet bármi részleteset alkotni, főleg ha nincs fotomaratott kiegészítő a háznál. Mivel Fóki az, ami, nem akartam sok pénzt költeni (a fotó-maratott cuccok nagyon drágák). Így lett fekete-fehér pöttyös a műszerfal, amúgy se nagyon látszik. Azután meg pláne nem, hogy megrepedt a fülketető...
A légcsavar naná, hogy megint tollatlan lett - gravírozás közben sikerült két tollat is letörni, ezeket már visszataknyoltam, most éppen szárad. Sajnos az egyik toll kicsit csámpás lett ragasztás után, lehet, hogy megint le kell törni.
A körantenna elveszett az idők során, úgyhogy vékony rézhuzalból lehajlítottam és beragasztottam.

Most, hogy már le van festve, nem is annyira feltűnő, hogy sánta szegény. Ami feltűnő, hogy nincs teljesen síkban a két futómű, de ez is csak akkor, ha megfelelő szögből nézzük. Lekerültek az R-típus gépágyúi is, alattuk elég komolyan kellett takarítani.
A tervem az, hogy mini diorámát készítek a kész Fókival, amint éppen szerelőre vár. 

A gyönyörű Svájc

 Azt milyen már, hogy márciusban több hó van, mint novemberben? 
Ha nagy hideg már nem is volt, azért amiért mentünk, azt sikerült bemérni. Ja, és ha éjjel esett a hó, azt mindjárt le is takarították.

Engadin múzeum - St. Moritz

St. Moritz-tó, amin még mindig lehetett sétálni

Pontresina - a templom, ami tele van gyönyörű freskókkal, de csak lehetetlen időpontban látogatható

Pontresina - Spanyol torony, nincs bejárata...

Berninapass - a nagy kedvenc. Majdnem minden nap sikerült megjárni. 

Engadin múzeum

Azért adtam a kultúrának is, ha már a vasárnap fele szabad volt... és skandallum, Svájcban késett a busz! Nem is keveset, majdnem 5 egész percet. Hozzáteszem, orbitális káosz volt a rohadt símaraton miatt, ennyi bunkót még a nyóckerben se láttam tömegközlekedési eszközön egyszerre.

Szóval Engadin múzeum és St. Moritz. Ez utóbbi semmit se változott azóta, hogy utoljára ottjártam. Még mindig mindenhol aranyásók nercbundában, botrányrusnya cipőben agresszív felmosóronggyal a strasszköves pórázon, agyonszolizott, belőtt sérójú, napszemüveges öregurak mellett. Csak úgy lobogott a csajokban az őszinte szerelem lángja... 

St. Moritz-nak van egy miliője, ami minden normális embernél leassza a biztosítékot, én sem mentem volna át Pontresinából, ha nem akarok:

1. laktózmentes csokinyulat venni

2. múzeumot nézni

Arra gondoltam, a nagyobb Coopban lesz, de nem lett. Azt mondta a nagyon kedves eladóhölgy, hogy csak a tizenkettedik héttől tehetik ki.
Az Engadin múzeum pedig már ezelőtt négy évvel is a listán volt, csak akkor be volt zárva. Most nem. Most végre be tudtam menni, és hát ha valaki Svájcban él, vagy oda ment síelni arra a környékre, azt javaslom, ugorjon be. Megéri az az egy óra kultúra.  

A beugró 13 svájci frank, ebben benne van a múzeumi vezető (iPad) használata és szabadon lehet fotózni, persze vaku nélkül, mint mindenhol. Kordonok, riasztók nincsenek, a sok esetben több száz éves kiállítási tárgyakat meg is lehet fogni. Maga a múzeum a történelem során az Engadin területén élt emberek használati tárgyait mutatja be. A gyűjtemény óriási, a fele sincs kiállítva, mert nem férne el.

Baldachin memento morival

Ennyi gyönyörű fafaragvánnyal még sose találkoztam egy helyen, össze se hasonlíthatók ezzel az asztalosművészettel a mai sorozat gyártott bútorok. 

Szuvenírnek meg remek volt a két nyelvű szakácskönyv, benne az engadini diótorta receptjével, amit biztosan meg fogok sütni valamikor.

Közlekedés teliholdkor

Pont 1.
A zebra teljes környezete a gyalogosok természetes lelőhelyének számít. Éppen ezért nagy slunggal lekanyarodva, a gépkocsi teljes hosszával a ZEBRÁN ÁLLVA mutogatni a lámpa zöld jelzésére átkelő gyalogosnak, hogy miért fél méterrel odébb megy át, felettébb mókás. Az már kevésbé, hogy ha a helyzetet amúgy jól felmérő (nem a zebrán lépek le, mert a köcsög BIZTOSAN nem fog tudni megállni) gyalogos a zebrán próbált volna átkelni, akkor valószínűleg már súlyos sérüléssel várná a mentők érkezését...

Pont 2.
Este sötétben, fekete ruhában, kivilágítatlan kerékpárral csak az közlekedik, akinek felettébb sürgős elintéznivalója van Szent Péterrel odafent. Mivel az autósok többségének semmi kedve bíróságra járni egy Darwin-díjra hajtó idióta miatt, vegyünk már pár euróért egy nyamvadt láthatósági mellényt.   

Pont 3.
A kerékpár jármű, a zebrán előnye pedig csak a gyalogosnak van. Tehát: leszáll és áttolja azt a kurva biciklit és erre megtanítja a gyerekét is. És bármennyire kúl dolog is, nem kerékpározunk zenét hallgatva, a sisak pedig nemcsak lovagoknak és papírkutyáknak való. A járdán tálalt agyvelő nem fog nagy tapsot kapni, bármilyen körítést adunk is hozzá.  

Pont 4.
Gépjárművek (sok esetben buszok) között cikázni egy nyomon közlekedő járművel (bicikli és motor) orbitális felelőtlenség. Mivel a 100+ kiló nem kompatibilis az 1000+ kilóval, általában nem az autós jön ki rosszul az esetből.  Nekem egy tükör, neked egy jobb esetben gipsz, rosszabb esetben politrauma és kerekesszék. Nagyon rossz esetben fekete zsák.

Pont 5.
Tudom, hogy kihalóban vannak az olyan szerelők, akik még tudják, mi az a karburátor, de léteznek, szóval állíttassuk már be rendesen annak a szájbavert robogónak a tüzelőanyagellátó rendszerét. Nagyon szép a kék szín, de nem kipufogógázból és főleg nem olyan mennyiségben, hogy utána ködlámpát kelljen kapcsolni. 

Pont 6.
A követési távolság azért kell, hogy ha az előttünk lévő tüsszent és a gáz helyett véletlenül a fékre lép, akkor se nézzünk bele a csomagtartójába. Ebből következik, hogy az a távolság, ami két kocsi között van, nem arra való, hogy valaki énodamégbeféreket játsszon. További információ, hogy száz plusszos tempónál rásatuzni valakire, majd egy esetleges baleset után a rendőrnek magyarázni, hogy de hát hirtelen fékezett a barom, mert nem akarta elcsapni az átszaladó sündisznót, nem biztos, hogy pozitív elbírálásban részesül.

Pont 7.
Utánfutóval a megengedett sebesség kisebb, mint utánfutó nélkül és nem véletlenül. Senki sem szeretné látni a végeredményét egy százötvenről vészfékező utánfutós kocsi balesetének, bár kétségkívül impozáns, amit a mentőhelikopterek pilótái tudnak le-felszállás területén.

Pont 8.
A közút nem versenypálya. Aki úgy érzi, hogy egy igazi Fittipaldi, vagy Raikönnen veszett el benne, az menjen ki a pályára és bizonyítson ott. Nem kell szlalomozni a szabályosan haladó gépjárművek és gyalogosok között.

Pont 9.
Az indokolatlanul lassú haladás (belső sávban 50-es megengedettnél 30-cal, hogy nem menjek kijjebb a városhatárnál) pontosan annyira veszélyes, mint a gyorshajtás. Miért? Mert kibarmolt idegesítő, hogy lehetne haladni, de nem lehet és előbb-utóbb felforr az agy, padlóig szalad a gázpedál és máris kerekedik a veszélyhelyzet. A laaaaaaassaaaaaaaan, sokszor későn kitett index-szel történő sávváltás pedig minimum kurvaanyádbugrisbunkó díjas.   

Pont 10.
A közlekedési kultúra országonként eltérő, tehát például az albán közlekedési szokások Ausztriában történő alkalmazása kerülendő és vica verza. Köszönjük. 

Táncoska

Once an Irish dancer - always an Irish dancer.
Az ír táncot nem lehet csak úgy abbahagyni. Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, persze, de aki egyszer ebbe belekerült, az valamilyen szinten mindig benne marad. Nyilván egy idő után elmegy a kedv a versenyzéstől, vagy legalábbis az open championshiptől, de a tánc szeretete és a tönkrement ízületek maradnak.
Minden táncnak megvannak a maga specialitásai, és mivel a miénk egy elég zárt világ, így Szent Patrik nap közeledtével összeszedtem párat, ami a verseny ír táncra nagyon jellemző. Jó szórakozást!

1. A zokni
Avagy poodle socks. Felnőtt versenyszámoknál végre betiltották, ott kötelező lett a 70 denes fekete harisnya, de a fiataloknál és az openben még mindig megy.
Hófehér zokni, ami az istennek nem marad fenn az ember lábszárán, és egy ideje már kis strasszokat is akasztgatnak rá, mert csillogni kell. A zoknievolúció csúcsát azok a típusok jelentik, amik már orrvarrás nélkül készülnek és követik a lefeszített lábfej vonalát.
Lehet, hogy rusnya, de ebben legalább látszik az ember lába, mert a fekete harisnya, fekete balett szőnyegen, fekete cipővel hihetetlenül jól elrejt mindent...

2. Zokniragasztó
Merthogy pudlizokni nem fog varázsütésre ottmaradni az ember vádliján, hanem lecsúszik. Többnyire felesben, tehát az egyik marad, a másik megy... Úgyhogy ragasztunk, nincs mese. A ragasztó maga olyan, mint egy golyós dezodor, bekeni vele az ember a bőrét, rányomja a zokni szárát és az ottmarad. Legalábbis egy darabig. 

3. Negyven tonna strasszkővel díszített, láthatósági ruha
És ha már strassz, meg kristály, akkor Swarowski, nem más. A létező legvadabb színekben pompázó ruhaköltemények Mekkája természetesen az USA, de ahol verseny van, ott biztosan lesz rikítórózsaszín, szemkibaszósnarancssárga, lámpafényben szemet kisütő mennyiségű kővel díszített förtelem. Egy nevesebb, mainstream tervező által kreált izé ára simán felmegy párezer dollárra, és mivel a divattal haladni kell, a mainstream táncosok évente cserélik a ruhájukat. Pár éve ruhaszabályt kellett hozni, mert néhányaknak például annyira rövidkére sikeredett a ruhája, hogy kilógott a kick pants és a hátsója alóla. Mindenki röhögött az utólag bevarrt tüllsorokon...Általánosságban azonban elmondható, hogy minden táncos rajongva szereti a ruháját, tehát akármennyire ronda legyen is egy-egy darab, sose tegyünk rá (hallható) megjegyzést.

4. A paróka (wig)
Ami minden, csak nem természetes hatású. Többféle hosszúságban és fazonban kapható, a senior táncosok előszeretettel használják a konty típusút, a fiatalabbak körében a rettenetesen nagy, csupa lokni verzió hódít. Pulit elképesztő mennyiségű hullámcsat tartja a helyén, hogy le ne huppanjon tánc közben és ha nem vigyáz rá az ember, akkor nagyon hamar tönkre megy. Az enyém egyszer kisebb feltűnést keltett Bécsben, miután egy parókás javaslatára nem csomagoltam el levétel után, hanem hagytam szellőzni - mindezt az utcán, a frissen nyert kupára feltéve, mert siettünk a vonathoz. Többen azt hitték, egy fej van nálam...

5. Önbarnító
Mert az úgy jó, hogy az ember feje, keze és lába eltérő színűek. Nem viccelek, az egyik versenyen az öltözőben egy anyuka (feis mom) BARNA CIPŐKRÉMMEL kente be a gyereke lábát, hogy nagyobb legyen a kontraszt a zoknival. Nincs is szebb annál, mint amikor az ember izzadni kezd és a lecsorgó veríték hipófehér csíkokat mos a barnaságba. Sose értettem, hogy miközben príma önbarnítós testápolókat kapni, miért verseny előtt kenik magukra a trutyit a lányok és nem szezon előtt kezdik felépíteni a barnaságot.   

6. Egy-másfél számmal kisebb cipő
Főleg a light shoe-ra jellemző, hogy például egy 36-os lábra legfeljebb 35-öst szabad venni, mivel a többségük nagyon nyúlik. Meg hát könnyebb magas féltalpon táncolni, ha az ember nem tudja letenni a sarkát a nagyon szűk cipőben. A heavyk valamivel jobbak, de azok se éppen a kényelem mintapéldái, azok is minimum fél számmal kisebbek a kelleténél. Kivéve Cipit, aki teljesen lenyúlt a lábamról, és már meg kellett foltozni a nóziját, de még mindig ő a NR.1. 

7. Harmonika zene
Merthogy a versenyzenék köszönő viszonyban sincsenek a normális ír zenével, maximum ritmikailag és dallamilag, de interpretációban ég és föld. Először vicces. Tíz perc után már nem annyira. Egy nap a versenyen, és ölni tud tőle az ember. 

8. Tiara
A divat évről évre változik, de a tiara és a flitteres hajpánt, a flitteres masni, a művirág és egyéb csecsebecsék maradnak. Szerencsére a nyugati téri aluljáró kiapadhatatlan beszerzési forrás, nem is kerül sokba, de én például a Claire's-ben vettem bagóért olyan hajpántot, ami tökéletesen passzolt a ruhámhoz.

9. Smink
Nevezhetjük vakolatnak is, merthogy ijesztően erős még a színpadi sminkek között is. Ízléstelen, na, legyünk őszinték. A vicces az benne, hogy miközben mindegyik lány szeretne különbözni, kitűnni, a smink miatt egytől egyig pontosan ugyanúgy néznek ki, csak a ruhájuk más. Amíg versenyeztem és rendszeresen felléptem, egy kisebb kofferem volt sminkcuccokkal, amik aztán a versenyzés abbahagyása után szépen a kukába mentek, mert idő közben mind lejárt. A legordenárébb az, amikor kislányokat mázolnak ki a kedves anyukák úgy, hogy a gyerek simán öt évvel idősebbnek tűnik.

10. Szigszalag
Elektromos szigetelőszalag. A fekete csúszásgátlásra használt, a fehéret a legújabb divatnak megfelelően a cipő felső részére szokták ragasztani, ami így összesimul a zoknival.

11. Horgászszék
Mert a merevített ruhákban képtelenség normális székre leülni, ezért mindenkinek van összecsukható pecás széke.

Egy napra mindenki

... ír lehet!
Ha valaki éppen Grazban él, vagy arra jár, március 17-én PÉNTEKEN 20:00-kor a GMD-ben BOXTY koncert - ezúttal velem is a színpadon. Szóval, aki szeretne baromi jó ír zenét hallgatni, jó sört inni, valamint engem táncolni látni, annak ott a helye.
Lesz minden, tradicionális szett tánc, modern slip jig és egy, a kontinensen nagyon ritkán látható műfaj, az észak-ír területeken ismert festival style slip jig is. No meg persze reel-ek minden mennyiségben.
Ünnepeljük együtt az írek Szent Patrik napját, a zenekar és én már nagyon készülünk!  (No meg persze cipi, a cipőm is...)
Jegyek: Zentralkartenbüro