Ideért!

Dobpergés, konfetti, virágözön - ideért a csomagocska Belfastból. Szombaton rendeltem, rá hétfőn adták fel, ma hétfőn ért ide. A postás beleszuszakolta a postaládámba.

Van új, csodálatos pudlizoknim, ami nagyságrendekkel kényelmesebb, mint a régi orrvarrásos.
És igen: par avion. Persze, azért a postaköltségért, amit elkértek, lehet is. 

Ha esetleg valakinek ír tánchoz kéne valami, ajánlom a Celtic Creations-t a figyelmébe.

Piszok gyors vacsora

Megcsinálni nagyjából negyed óra, a titok nyitja, hogy legyen a mélyhűtőben és a konyhában minden.

Lazac spenóttal és snidlinges joghurttal
Kell hozzá: lazac (mirelit is jó), kicsi olaj, só, bors, leveles spenót (lehet kapni mirelitet), fokhagyma (jó a por is), natúr joghurt, snidling (ha nincs friss, jó a mirelit, vagy szárított is), kevéske citromlé

A lazacot, ha friss, sózzuk, borsozzuk, citromlével meglocsoljuk és állni hagyjuk pár percet. Ha mirelit, egyszerűen beletesszük a kiolajozott serpenyőbe és majd sütés közben sózzuk, borsozzuk. A hal egyébként nagyon gyorsan megsül, alig öt-tíz perc.
A spenótot kevés vízben megpároljuk, sózzuk, borsozzuk, kevéske fokhagymát is adunk hozzá és összerottyantjuk.
A joghurtba belekeverjük a felaprított snidlinget, ez lesz az öntet.

Ennyi. Fotó azért nincs, mert mocsok éhesen estem haza edzésről, és ahogy elkészült, befaltam... Elnézést...

Ejha

Szombaton délután rendeltem magamnak új pudlizoknit (alias poodle socks, a sokunk által utált fehér zokni ír tánchoz) cipőtalpra gyantát (hogy pofára ne essek) és csudacsini cipőcsattot Írországból. Mára jön az e-mail, hogy már postázták is. Öhömm, ez gyors volt.
Ha valamit el nem bakkant a posta, egy-két napon belül ideér a szajré és én trallalázva szökdécselhetek a vadi új, orrvarrás nélküli hófehér zoknimban és a koboldcipővé avanzsált cipikémben (Cipi az én imádott szteppcipőm, múlt héten majdnem arcidegzsábát kaptam, mert nem találtam. Teljesen át van törve, majdnem kifli, de amíg szét nem esik, nem veszek újat. Az eredetileg utódjául szántat meg eladom, mert utálom és csak áll a szekrényben.)  

Mit adott..?

Mit is adott nekem az ír tánc?
Lássuk csak a hibalistát:
- izomszakadás a jobb vádlimban
- csontsarkantyú a jobb sarkamon
- szétrúgott boka (mindkettő)
- törött kislábujj (jobb láb)
- bokaszalag sérülés (mindkét láb)
- szétkopott térdízület  ("Ez a maga térde? Azt hittem, elcserélték a felvételt egy hatvan éves hölgyével..." sebész főorvos nekem, huszonöt éves voltam akkor)
- ripityára törött lábujjkörmök
- deformálódott, bütykös lábujjak
- elképesztő fájdalomtűrési küszöb (a bokaszalag sérüléssel vidáman battyogtam fel s alá az SZTK-ban a lépcsőn)
- 34/36-os ruhaméret (oké, ebbe a laktózintolerancia is beletette a csülkét)
- előadói magabiztosság (nem szrom össze magam, ha ki kell állnom emberek elé)
- rengeteg vicces, és kevésbé vicces sztori a különböző fellépésekről, táborokról, csoportokról
- utazás, utazás és utazás, külföldön és Magyarországon (olyan településeken jártunk sokszor, hogy ihaj, ellopott tábla miatt eltévedtünk, a kocsit majdnem szétrázta az út)

És ma egy olyan fogfájás, hogy abba kellett hagynom az edzést és bejelentkeznem a fogorvoshoz. Itthon meg is találtam a bűnöst: az amúgy is sérült, jobb hátsó nagyőrlő egy kis darabja hiányzik.
Ha nem hajtom szét magam (már megint) a táncteremben, valszeg még jó darabig elvagyok a néha érzékeny fogsorral. Március 2-re mindenképpen volt időpontom (jövő héten iskolaszünet van, nem rendel a fogászom), tudtuk, hogy likas a dög, de úgy tűnt, kibírja addig. Nem bírta ki. Mehetek holnap reggel 7-re akut ellátásra...  

UPDATE: nem elég, hogy az az egy lyukas volt, de kiderült, hogy a másik két haverja is ott, ahol összeérnek. A fájdalom azóta a múlté, szerencsére. Két hét múlva letakarítják még a fogsoromat (remélhetőleg nem találnak több likas fogat) és akkor most legalább fél évig nyugi van.

Herbert, a sztár

Herbert az abszolút V.I.V (very important vehicle). Ő jár a többiek cipőivel a cipészhez (értsd, hozza viszi a gumis és a gyár között a felnire szerelt, vagy még nem szerelt gumikat), jön-megy, segít bevásárolni, és ha kell, még fánkot is szállít anélkül, hogy beleenne. Megbízható, komoly kolléga, akivel öröm dolgozni.
Szerintem búcsúestet tartunk neki, ha majd visszaviszik...

Az éjszaka

Tisztázzunk valamit: az éjszakai vezetés lutri. Úgy is mondhatjuk, orosz rulett. Mindenki, aki úgy dönt, hogy sötétedéskor és az után még úton van, vagy nem ő dönt, de úton kell lenni, az életével (és mások életével) játszik. A gépjárműveken az utóbbi években megjelent fejlettebb világítástechnikai eszközök sokat javítottak az esélyeken, de az emberi evolúció sajnos még mindig nagyságrendekkel lassabb a gépekénél, ezért a probléma gyökere változatlan. Az ember olyan állat, ami nem lát a sötétben és éjszaka pihen, nappal van ébren, tehát az egyébként is kellően rossz képességei sötétedés után még tovább romlanak. Ehhez jön még a hamis biztonságérzet, amit a kevesebb közlekedő produkál, valamint a "velem úgyse történhet semmi, mert fasza gyerek vagyok" mentalitás, ami aztán könnyen sírásrívásba torkollik. Nagyon találó, amit Almássy Tibor Az autóvezetés mesterfogásai című könyvében ír: "A halál éjszaka lovagol."
Igen ám, de nagy balesetek igen szép számmal történnek nappal is, amikor elvileg a képességeink legjavát tudjuk mi, emberek nyújtani. Figyelmetlenség (üzenetet ír/netezik a telefonján, elbambul, matat a kesztyűtartóban, fáj a feje, rosszul aludt, üvölt a gyerek a hátsó ülésen), rosszullét (addig nem ismert betegség), ijedtség (bevágnak elé, kacsázó bringás), váratlan felbukkanó akadály (takarásból kilépő gyalogos) nappal is okozhat és okoz is durva eseményeket a közúton. Éppen ezért rendeletet hozni arról, hogy az éjjeli időszakban nem közlekedhetnek iskolásokat szállító kiránduló buszok nem egyéb otromba pótcselekvésnél. Technokrata vagyok elég rossz szociális képességekkel, de amikor valaki belengeti még ha csak átvitt értelemben is, hogy a veronai tragédia áldozatai még mindig élhetnének, ha a családok hajlandóak többet fizetni egy éjszakai utazástól mentes sítáborért, az már nálam is erősen a bicskanyitogató bugrisbunkó kategória. Ne adj isten, történik megint egy nagy baleset, de ezúttal nappal, akkor mit fognak betiltani? A buszos utakat?
Csak egy példa emlékeztetőül: a szabadi-sóstói balesetnél a gépkocsivezető fényes nappal, tökéletes látási körülmények között hajtott a vonat elé a busszal, kivégezve gyakorlatilag a teljes utazóközönséget a fedélzeten. Akkor most mi van? Az, hogy sokkal egyszerűbb kacifántosan megcsűrni csavarni egy paragrafust, aztán belerakni a Közlönybe, mint érdemben fellépni a közúton tapasztalható kriminális állapotok ellen. Ennyike.

Fóka klinika - Teil 2.

Először is dobpergés: előkerült az összeszerelési útmutatója a Fókinak! Fogalmam sincs, mikor hoztam ki, de ma rendezgettem az újságaimat és megtaláltam. Ez azért öröm, mert így legalább tudom, hogy mi hiányzik és mi nem. Az alkatrészek ugyanis több másik roncs darabjaival együtt, ömlesztve kerültek letárolásra és hangyabokányit nehéz a picuri darabkák azonosítása.
És hát igen, a Green Stuff... egyszerűen zseniális. Bármit le lehet gyártani belőle, akár egész figurákat is, ha valaki profi.
Én kevéssé profin ugyan, de futómű támasztékot, párnát az ülésbe, gépágyú csövet, Pitot-csövet és egy légcsavar tollat kreáltam belőle, így Fóki maradhat a földön.

Új lábikók

A cucc arra is jó, hogy a törött, vagy nem pontosan illeszkedő felületeket kitöltse vele az ember. A szárny másik felén van belőle bőven, majd fel kell csiszolni, ha megkötött.

Egy toll mind felett...

A propellernek egyébként minden tolla le volt törve... 
A rossz hír, hogy a kabintetőt semmiféle csiszolással, polírozással nem sikerült helyre hozni és egyelőre az írásvetítő fóliából újragyártás sem volt sikeres. Ezt valószínűleg meg kell majd rendelnem, reménykedve, hogy a jelenleg kaphatók összeépíthetők a húsz éves makettel. Részletmatricákat úgyis venni kell, mert azok tényleg elvesztek.

Nem mondom, hogy szép lesz a Fóki, ha elkészül, mert nem lesz az. Soha sem lesz olyan, mintha már eleve normálisan építettem volna meg. De kis szerencsével még lehet belőle csinos példány, és hát igen, nagyon jó érzés látni hogyan épül, szépül a roncs, amit voltaképpen ki kellett volna dobni a szemétbe. 

Végre egy

Nagyon ritkán szoktam megosztani linkeket, de az alábbi írást ajánlom mindenki figyelmébe.
A kitörésről objektíven
Budapest ostroma megfilmesítés után kiállt, Endivajna bedobhatná magát a hálivúdi haverjainál - a kérdés csak az, képes lenne-e jelenleg bárki ebből olyan mesterművet készíteni, mint az 1993-as Sztálingrád (Joseph Vilsmaier rendezése).    
A második világháború lassan éppoly távoli lesz, mint az első, a benne harcolók és azt megszenvedők elmennek közülünk. A második világháború történelem. Fel kell dolgozni, és meg kell érteni. Emlékezni kell rá és mindazokra, akik átélték, oldaltól függetlenül. Objektíven, az áldozati bárány szerepében tetszelgés nélkül. Hazudozás és önmentegetés nélkül. Gyűlölködés és mások hibáztatása nélkül.
Utópia, hogy valaha is menni fog...

Zsemlék úton

A 18-aska úgy kezdte hétfőn, hogy bikázni kellett, mert lemerült az akksi. Aztán az egyik kocsi bennragadt a hóban, úgy kellett kirángatni (természetesen az is csak akkor derült ki, hogy a vonószem hiányzik, amikor kellett volna), az Inginek megint beszart a szervója, természetesen fent a hegyen, de végül gond nélkül hazaértünk és a tesztút is remekül sikerült. A plusz poén, hogy mivel mindegyik Zsömle disznóvá avanzsált egy hét alatt, az ember hét óra vezetés után még moshatta is a jószágát. Porszívózni is kellett volna, de ahhoz már tényleg nem volt lelkierőm. Különösen azután, hogy megláttam Herbertet, akit vakarhattam ki a ráfagyott havaseső-maradék alól.
Hol voltunk? Kühtaiban (2020m). Ez tényleg az a hely, ahová az ember nem a kulturális értékek, hanem a sípályák miatt megy. Természetesen főszezon van, nagy az ökörsűrűség - majdnem kiugrottam (az ajtót ki is nyitottam), amikor egy apuka lelkesen magyarázva a kisfiának összefogdosta a 16-os Zsömle hátsó lámpáját. Kedves emberek! Jegyezzük meg, hogy nemcsak más kutyáját, macskáját, de egy prototípust sem illik tapizni a tulajdonos megkérdezése nélkül! Fotózni meg még annyira se. Köszi!
Amúgy "imádom" az embereket, meg tudják alapozni a hangulatomat, amikor reggel fél kilenckor egyedül szedem le a ponyvát a nálam fél fejjel magasabb kocsiról, ők meg a reggeliző asztalnál ülve bámulják az ablakon keresztül és mosolyognak, bazmeg. Nagyjából úgy vigyorogtam fel rájuk és integettem nekik, mint Telly Savalas a Halál 50 órájában (Jelenet megvan?).
A cseresznye a habtejszín tetején természetesen a szomszédom drága fia volt, aki ráparkolta a szülei kis Peugeot-jára az Octaviát... Be kellett csengetnem, hogy ugyan, vigye már odébb, mert a Herbert ugyan befér, én kiszállok a másik oldalon, de akkor ő bizony nem megy sehova, vagy a csomagtartón keresztül mászik be...

Mint az látható, hó az volt. Szerencsére a nagyobb hóesést megúsztuk, egyszer így is takarítani kellett a Zsemlékről a havat. Amikor négy darab, egyenként 1,7m magas, 5,1m hosszú, 2,1m széles Zsömlét úgy igazán beterít a hó, viszonylag gyorsan nem lesz őszinte az ember mosolya.

Edömérnek természetesen rögtön a megérkezést követően bele kellett másznia a wellness kosárba, és ha már lúd, legyen kövér, vitte a kis haverjait is.
Felhívnám a figyelmet a szép, hófehér sáljára, amit karácsonyra kapott Anyukámtól. Azóta állandóan viseli, nagyon büszke rá. (A breki egy kölespárna, csuklótámaszként szolgál, hogy ne fájjon a kezem a sok egerezéstől.)

Azért amikor süt a nap, a hely gyönyörű.
Szerencsére a projektvezető is imád fotózni, úgyhogy miközben megmászattuk a 16-os Zsemlét, megálltunk fényképezni is. A figura egyébként hihetetlen arc, még soha ilyen projektvezetővel nem találkoztam. Igen, ő adta oda Herbertet karácsonyra.

Nem túl nagy hely, de lefér. Elképesztő, hová nem tudnak berepülni ezekkel a zümikkel.

És hát igen, a pihe puha macis zoknik, amiket AnB-től kaptam karácsonyra, szintén bevetésre kerültek. Isteni melegek, köszönöm! Jönnek velem Svájcba is.