Orebič

Tavaly már írtam róla, de akkor most még egyszer, egy kicsit több képpel. Színesebb, szagosabb, szélesvásznúbb kiadás ON.
Szóval több mint kilencszázötven kilométer - ha valaki komppal megy át Trpanjba Pločéből, akkor kevesebb, de így pont a lényeg, a kanyargós út marad ki, és azért kár. Merthogy a rengeteg autópályázás után egészen felüdítő a 414-esen autókázni - feltéve, hogy valami gyökér bele nem rondít az élménybe...
Orebič a Peljesac-félszigeten, közvetlenül Korčula várossal szemben található és csak ajánlani tudom, már ha valakit nem zavar, hogy lépten-nyomon hazánkfiába botlik. Tavaly még elvétve lehetett itt magyart találni, idénre már felfedezték éppúgy, mint annak idején Omišt.
Volt, ami változott, és volt, ami nem. A Lovorral a Korčulára átjutás továbbra is 15kn per fő, és egy jó tanács: ne a kikötőben lévő parkolóban parkoljunk óránként 10kn-ért, hanem a kicsit távolabbiakban, ahol még mindig csak 5-6kn az óradíj.
Drágább lett a fagyi - az Oaza fagyizóban, amit csak ajánlani tudok, mert isteni, 6kn egy gombóc, a kikötői műfagyik ellenben 7kn-be kerülnek.

Ő Lovor, aki powered by Cummins. Egy tisztességes igásló, aki rendületlenül szállítja a turistákat a két város, a félsziget és a sziget között, akkor is, ha éppen gázolaj helyett olajat eszik és égkéken füstöl...
Nem egy finom technika na, de nem is kell annak lennie, elvégre nem egy úszó szálloda, hanem egy menetrend szerint közlekedő személyszállító hajó.
Megbízható, kedves, pohos jármű, szeretjük.
Orebic nálam egyébként idén főleg a hajókról szólt, a fotókat visszanézve gyakorlatilag hajó hajó hátán. Na igen, a kapitányok városa, ahol a múzeumban, ami éppen az említett kapitányokról és a Peljesaci Hajózási Társaságról szól (városi múzeum), egy árva képeslapot nem lehet kapni a peljesaci barkokról...

Ez a szépség az egyik reggel úszott be a csatornába. The Flying Cloud - hírneves elődjével ellentétben egy árva rongy nincs már rajta, motorok hajtják. Értjük? Vitorlás, ami belsőégésű motorral halad előre... Az UV-sugárzásról meg annyit, hogy lőttem pár képet az analóg géppel is, az objektíven UV-szűrővel és még az sem tudta helyretenni a színeket teljesen. Szóval volt egy kicsi, nem éreztem hülyeségnek az 50+ napkrémet.
Edömérnek pedig természetesen nyomnia kellett egy szelfit a hajókkal, mert mint már mondtam, tud élni a kis teknős. Rohadtul kéne neki szerezni egy napszemüveget...
Apró szépséghiba, hogy a kép Korčulán készült.

És, hogy nehogy valakinek hiányérzete támadjon, zárásul a kimaradhatatlan, végtelenül giccses naplemente fotó, mert nyaralásról szóló posztba az kötelező...