Metááááál

Tesztút-jelentést (Ez a tesztút cinkes része. A jelentés. Blöe. PowerPoint Engineering. Blöe.) írni kizárólag jó zenére lehet és hát az Iron Maiden az igen jó. Csak arra kell vigyázni, hogy headbangelni ne kezdjen az ember az irodában. (Manófrizurával meg pláne, mert mindjárt kap hátulkötős kiskabátot...)
Empire of Clouds
Nem bírom abbahagyni, vazze! Még a végén időre elkészülök a jelentéssel, ha végighallgathatom közben a teljes diszkográfiájukat...

Edöméééér, ollé!

Amióta flamenco esten jártunk, Edömér konzekvensen El Edömériónak hívatja magát.
Tudom, nem vagyok százas.
(És az epres kispárnára kéretik nem megjegyzéseket tenni. Nagyon kedves kispárna!)

Ha valaki...

...Granadában jár, ne csak az Alhambrát és a Katedrálist keresse fel, de mielőtt tényleg belekezdenék, gyorsan egy figyelmeztetés: A bejegyzés olyan fényképeket fog tartalmazni, amelyek egyesek számára felkavaróak lehetnek. Mindenki döntse el, hogy akarja-e látni az emberi kegyetlenség eme bizonyítékait, vagy sem, és ennek megfelelően olvasson tovább! Köszönöm.

Tavaly már megfordultam ugye Granadában, akkor is hivatalból, meg most is, de mindig akad annyi idő, hogy az ember a kultúrának is adjon, ne csak a belének valamelyik tapas bárban...
Előző évben bejártam a kötelező célpontokat, Katedrális, a katolikus uralkodók mauzóleuma, Alhambra és a többi, idén viszont betévedtem egy múzeumba és hát nem vagyok egy mimóza lelkű nebáncsvirág, jó pár középkori kínzókamrás kiállítást végigsétáltam már a különböző lovagvárakban, de ez még engem is orcán bszott, nem kicsit.
Palacio de los Olvidados. Az Elfeledettek Palotája. Az Alhambrával szemben található, kicsit feljebb a sétánytól, de jelzik, hogy merre kell menni, kövessük az Exhibition: Inquisition feliratú táblákat. A beugró 5 euró, ami röhejes egy három szintes, jól megkomponált, kétnyelvű - spanyol és angol - kiállításért. Legalább másfél-két óra, mire az ember végigolvas mindent a falakon és a tárlókban, és még legalább ugyanennyi, mire magához tér. Merthogy a tárlókban kiállított darabok javarészt eredetiek, a rozsdás vashoz emberek tucatjainak vére tapad. Olyan embereké, akik nagy többségükben nem bűnözők voltak. Zsidók, másként gondolkodók, mórok ivadékai, feljelentett, ostobasággal megvádolt, egyszerű emberek. Férfiak, nők, gyerekek, nemesek és nemtelenek, akiket Isten nevében gyötört  halálra az Inkvizíció. A Szent Hivatal, amelynek tetteiért II. János Pál pápa bocsánatot kért. Elvakult, beteg lelkű szörnyek gyűjtőhelye, akik kereszttel a kezükben szaggatták le a húst embertársaik csontjáról és a "bűnös" lelki üdvéért imádkozva nézték végig a annak tűzhalálát.

A kiállítás első szakasza a kínzóeszközökről szól, melyeket előszeretettel alkalmazott nemcsak az Inkvizíció, hanem a többi hasonlóan kreatív szervezet, és amik láttán az ember egyből aláírná még ma is, hogy boszorkány. Köszi, inkább most rögtön a máglya, minthogy ezzel nyúzzanak meg... Olyan kegyetlen szerkezetek rekonstrukció, vagy éppen maguk az eredeti eszközök tekinthetők itt meg, hogy az ember hátán a hideg futkos tőlük. Kerékbe törés, karóba/gúlába húzás, a legendás vasszűz, és még sorolhatnám. Ma már viccelődünk az erényövön, csakhogy ez a szar tényleg létezett, és bizony bele lehetett dögleni a viseletébe. 
A második a szefárdi zsidókról szól, az ő mindennapjaikról, használati tárgyaikról, és arról, hogyan fordították egymás ellen az addig teljes békében együtt élő népcsoportokat a katolikus uralkodók. Ha valaki látta az 1492: A Paradicsom meghódítása című filmet, akkor tudja, miről van szó. Tudjuk, amikor Kolombusz kisfia elszalad és belecsöppen egy nyilvános égetésbe, miután a mórok elveszítették Granadát.
A harmadik teljes egészében az Inkvizícióé, annak működéséről, szervezetéről szól.
Betekintést enged az auto da fe titkaiba, és megcsodálhatunk két olyan eszközt is, ami a magyar történelmi legendáriumból is ismerős lehet.
Emlékszünk még Dózsa György kivégzésére, vagy éppen Szent Gellért mártírhalálára? A tüzes vastrónra és a szöges hordóra?
Nos, még az is lehet, hogy nem kamu, merthogy a két cucc a középkorban valóban létezett és előszeretettel alkalmazták is őket...

Hogy az ember kreatív fajzat, azt tudjuk. Ha egymás gyötréséről van szó, talán még annál is kreatívabb tud lenni...
Képzeljünk el egy fújtató bikát, Spanyolország jelképét, üregesen, vasból! A bikának nyitható az oldala, éppen át lehet szuszakolni rajta egy embert. A bika orrát, száját átfúrták. Megvan? Oké, akkor most képzeljük el, hogy ebbe beletesznek ruhátlanul egy embert, rácsukják az ajtót, és alágyújtanak a bikának. A fém izzásig hevül... és a bika üvöltve fújtatni kezd... Nem, nem én vagyok beteg, hanem a becses középkori kínzómesterek voltak azok, akik ezt a szerkezetet kitalálták és használták! Nem hiszi el a kedves olvasó?
Megtekintheti Granadában...

Esik vazze!

Mindez rohadtul nem lenne èrdekes, ha nem Granadàban lennèk. Merthogy dèlutàn mèg 35 fok volt, most meg jò, ha van hùsz, ès csùszik minden, mintha jèg lenne. Ràadàsul a mai nap űberfaszàn indult, mert sikerült az IT guruknak a rossz helyzetből katasztrofàlisat csinàlni: addig csesztettèk remote-ban a gèpemet, amìg formàztàk a bejelentkezèshez szüksèges kulcsot, ùgyhogy most nem fèrek hozzà az adataimhoz. Aszonta a hülye, vigyem el Madridba, hogy ott a cèges hàlòt hasznàlva meg tudjàk vàltoztatni a jelszòt. Hà persze, medvasajt, egyèb fasza ötleted is van mèg raktàron, vagy ennyi volt màra a humorbomba?! Ha sikerûlt feloldani a kontò blokkolàsàt, amit franc se tudja, mi okozott, mert èn nem csesztem el a jelszòt 3x, mivel tegnap repültem, ès be se jelentkeztem, akkor mièrt kell vilàgmegvàltò harcba fogni a gèp beàllìtàsainàl, ha egyszer működnek? Akkor kezdett ideges lenni, amikor mondtam, hogy mèg egy darabig nem leszek cègközelben, ùgyhogy csinàljanak valamit, mèghozzà gyorsan, mert kell a  ucc a vinyòròl. Közben a projektvezető is bedobta az atomot, ugyanis az enyèm a màsodik legyilkolt gèp a projektben ès el lehet hinni, hogy egyikünk se kimondott analfabèta szàmìtàstechnika terèn... mèg jò, hogy hoztunk plusz gèpet...

AIRPOWER'16

Mivel a kecskemétit év közben lemondták, a zeltwegi maradt az egyetlen, könnyen elérhető repülős program idénre. A Red Bull Air Race ugyanis engem személy szerint idegesít. Lehet rám fújni, de ugyanígy vagyok a Forma 1-gyel és a Moto GP-vel is. Nem tud lekötni, ennyi, ez van. A katonai repülés azonban más lapra tartozik, kicsi koromtól fogva odáig vagyok a haditechnikáért, legyen szó bármilyen haditechnikáról.

  Három éve volt utoljára Airpower, először úgy tűnt, idén se lesz, aztán mégis lett szerencsére, mert az illetékesek úgy gondolták, hogy kell a népnek a cirkusz, kerül, amibe kerül.
A Török Csillagok néhány héttel a program előtt mondták le a szereplést, és végül nem jött el a Messerschmidt Bf-109 se, de nélkülük se lehetett szegényesnek nevezni a '16-os programot.
Tévedés ne essék, a katonai repülőnapok nemcsak arról szólnak, hogy rohadt sok kerozint elégetve szórakoztatjuk a népet, hanem valahol a nemzeti büszkeségről, önbecsülésről is. Kenyeret és cirkuszt, tartja a régi római mondás. Megmutatni a tömegeknek, hogy erősek vagyunk, a gépeink képesek megvédeni az ország légterét, ahogyan a szárazföldi egységek a határokat - na, ezt idén elvették a mieinktől, akik miatt egyébként vérzett a szívem. A földön lenni, és nézni, ahogy a szövetségeseink legtöbbje büszkén parádézik a levegőben, miközben nekünk csak egy statikus állóhely jutott. Ha legalább a 40-es oldalszámú gép lett volna a Pumával, bár lehet, hogy a Tiger Meet óta azt is lemosatták... Tudta-e, hogy ez morálromboló és dühítő?

Tudta-e, hogy három éve még repült Zeltwegben a magyar Gripen, de idén már nem? Igen, a mi Gripenünk a földön állt, miközben a cseheké a levegőben mórikálta magát. A Visegrádi Négyek minden állama képes volt felmutatni legalább egy dinamikus bemutatót, kivéve Magyarországot!
Három éve büszkén, lelkesen álltak a magyar katonák a gépük mellett, lobogott a zászló, most alig merészkedtek elő a gép szárnya alól. Három éve tele voltak szóróanyaggal, szuvenírekkel, most néhány árva Dongó felvarró hevert 5 Euroért a kempingasztalon. Persze, tudom, idén elmaradt a kecskeméti repülőnap, nem volt mit propagálni...  Ígérem, nem puffogok tovább, de engem ez akkor is bánt.
Főleg, hogy nálunk kinyírták a MiG-29-eseket, a lengyelek meg vígan repülik őket... Egész ügyes volt amúgy a lengyel pilóta, jó, nem egy Vári Gyula vagy Szabó Zoltán, de iszonyatosan jó volt megint levegőben látni egy MiG-29-est. Kép azért nincs róla, mert az analóggal fotóztam, és a film még előhívás alatt áll.

No és akkor íme a gép, ami miatt én kimentem - az Me-262.
Soha életemben nem láttam repülni ilyen gépet, igazság szerint soha életemben nem láttam még élőben Me-262-est. Amióta veszem a Flugzeug Classicot, viszonylag sok információhoz jutottam hozzá vele kapcsolatban, sőt poszterem is van róla a falon, de sose találkoztam vele.
Iszonyatosan ritka látvány, igazi fehér holló még az utánépített változat is, eredeti gép repülőképes állapotban, ha jól tudom, nem maradt a világon. Utánépített, értjük?
Hja, vannak a világon helyek, ahol a technikai örökséget nem elpusztítják, hanem védik...

Igen, ez egy szállítógép, műrepülés közben. A Spartan, amelynek olasz kommentátora a Frecce Tricoloriéval ellentétben nem veri le harminc másodperc alatt a biztosítékot.
Eszméletlen, amit ez a nagy pufók tud.
Apropó, Frecce. Mindenkitől csak azt hallottam az Airpower kapcsán, hogy a Frecce így, a Frecce úgy... szépen repülnek, ez tény. Precízen is repülnek. Mindig ugyan úgy. Évről évre. Unom őket és könyörgöm, valaki ragassza már be a kommentátoruk száját!

Nagyjából ez az egy fotó készült róluk, de betehetném ide akár a három évvel ezelőtti képeket is, mert fel se tűnne senkinek, hogy nem idén készült.

NATO AWACS

Patrouille de France

Na, az ő bemutatójuk tetszett. Visszafogott kommentálás, kellemes aláfestő zene, végtelen precizitás, pedig a franciákat se kell félteni, ha egóról van szó.
Volt még két nagy kötelék, a Krila Oluja (horvát) és a Patrouille Suisse (svájc), valamint egy kétgépes műrepülő vitorlázó kötelék. No és a Flying Bulls. A teljes flotta felvonult, a veterán gyönyörűségeik. Mondom, vannak helyek a világon, ahol a műszaki örökséget védik és nem elpusztítják.

Viggen

Mennydörgés. Tényleg az.

Gripen - Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse 1944/1988 óta

Szubjektív véleményem, hogy jól sikerült népünnepély volt ez a maga megszokott hülyeségeivel. Parkolni például nekünk akadály nélkül sikerült, igaz 3km-re a bejárattól. A beengedés a szigorúbb kontroll ellenére is zökkenőmentesen zajlott. Aki elolvasta a szabályzatot a rendezvény előtt, az tudta, hogy mit lehet és mit nem lehet bevinni, motozni meg már régóta motoznak Magyarországon a nagy rendezvényeken, szóval nekem ebben semmi új nem volt. A parkolás három éve is, most is 10 euró volt egy napra per autó. A dugókat is sikerült elkerülni, igaz mi szombaton 11-kor indultunk Grazból, így kihagytuk a program egy részét, és még épphogy befértünk, mert nem sokkal utánunk a rendezvény elérte a max. 150.000 fős felső limitet. Hazafelé nulla, azaz nulla dugóval abszolváltuk a Zeltweg-Graz távot. 
ToiToi WC is volt elég, szabadtéri nagy rendezvényhez képest szerintem semmi probléma nem volt a tisztasággal, aki pedig még itt is elvárja a négycsillagos szállodai szintet, az rossz helyen jár.
És a legnagyobb respect a szárazföldi technika felvonultatásáért jár: esküszöm, azt hittem, hogy látványosságnak vezényelték ki őket, mint ahogy nálunk szokták, igaz, kicsit gyanús volt, hogy minden egyes páncélos fontos helyen, például kereszteződésnél, lokátor közelében áll. Utána olvastuk, hogy a technikát a rendezvény biztosítására vitték a helyszínre! Szép volt, Bundesheer! 
Amit egyedül felrónék a szervezőknek, hogy a szuvenír pilóta maci nagyon hamar elfogyott és nem gyártattak után sem, pedig vitték volna/vinnék most is, mint a cukrot.  
És a legnagyobb, hogy időközben megérkeztek az első, előhívásra beadott tekercsről a képek és mit találtam közöttük? A három évvel ezelőtti repülőnapok képeit, az Orosz Vitézekkel és a Török Csillagokkal...

Orebič

Tavaly már írtam róla, de akkor most még egyszer, egy kicsit több képpel. Színesebb, szagosabb, szélesvásznúbb kiadás ON.
Szóval több mint kilencszázötven kilométer - ha valaki komppal megy át Trpanjba Pločéből, akkor kevesebb, de így pont a lényeg, a kanyargós út marad ki, és azért kár. Merthogy a rengeteg autópályázás után egészen felüdítő a 414-esen autókázni - feltéve, hogy valami gyökér bele nem rondít az élménybe...
Orebič a Peljesac-félszigeten, közvetlenül Korčula várossal szemben található és csak ajánlani tudom, már ha valakit nem zavar, hogy lépten-nyomon hazánkfiába botlik. Tavaly még elvétve lehetett itt magyart találni, idénre már felfedezték éppúgy, mint annak idején Omišt.
Volt, ami változott, és volt, ami nem. A Lovorral a Korčulára átjutás továbbra is 15kn per fő, és egy jó tanács: ne a kikötőben lévő parkolóban parkoljunk óránként 10kn-ért, hanem a kicsit távolabbiakban, ahol még mindig csak 5-6kn az óradíj.
Drágább lett a fagyi - az Oaza fagyizóban, amit csak ajánlani tudok, mert isteni, 6kn egy gombóc, a kikötői műfagyik ellenben 7kn-be kerülnek.

Ő Lovor, aki powered by Cummins. Egy tisztességes igásló, aki rendületlenül szállítja a turistákat a két város, a félsziget és a sziget között, akkor is, ha éppen gázolaj helyett olajat eszik és égkéken füstöl...
Nem egy finom technika na, de nem is kell annak lennie, elvégre nem egy úszó szálloda, hanem egy menetrend szerint közlekedő személyszállító hajó.
Megbízható, kedves, pohos jármű, szeretjük.
Orebic nálam egyébként idén főleg a hajókról szólt, a fotókat visszanézve gyakorlatilag hajó hajó hátán. Na igen, a kapitányok városa, ahol a múzeumban, ami éppen az említett kapitányokról és a Peljesaci Hajózási Társaságról szól (városi múzeum), egy árva képeslapot nem lehet kapni a peljesaci barkokról...

Ez a szépség az egyik reggel úszott be a csatornába. The Flying Cloud - hírneves elődjével ellentétben egy árva rongy nincs már rajta, motorok hajtják. Értjük? Vitorlás, ami belsőégésű motorral halad előre... Az UV-sugárzásról meg annyit, hogy lőttem pár képet az analóg géppel is, az objektíven UV-szűrővel és még az sem tudta helyretenni a színeket teljesen. Szóval volt egy kicsi, nem éreztem hülyeségnek az 50+ napkrémet.
Edömérnek pedig természetesen nyomnia kellett egy szelfit a hajókkal, mert mint már mondtam, tud élni a kis teknős. Rohadtul kéne neki szerezni egy napszemüveget...
Apró szépséghiba, hogy a kép Korčulán készült.

És, hogy nehogy valakinek hiányérzete támadjon, zárásul a kimaradhatatlan, végtelenül giccses naplemente fotó, mert nyaralásról szóló posztba az kötelező...