Laktózintolerancia belülnézetből

Én ezt nem kértem, kérem szépen. Nem én döntöttem úgy, hogy mostantól (pontosabban úgy tizenegy-tizenkét éve) nem tudom megemészteni a normális tejet, sem pedig azokat a dolgokat, amikben tejszármazék található. Állítólag van olyan, akinél normalizálódik ez a fajta helyzet - hát, nálam nem normalizálódott. Egy szelet tejporos parizer elég és már ki is tört odalent a forradalom. (Mielőtt valaki rám fogná, hogy beképzelem, és pszichoszomatikus tüneteim vannak, szólok, hogy nem. A laktózintolerancia gyanújának felmerülése után be lettem utalva a gasztroenterológiára, ahol kimutatták, hogy tényleg. Szóval papírom van róla és nem orvos haver írta pacsira.) 
Szar dolog ám ez, mert:
1. két pofára zabálja a laktáz tablettát az ember lánya és vállalja, hogy még így is úgy felfúvódik a tejes cucctól, mint egy lufi, bőre pedig úgy fog kinézni rövid időn belül, mint a Hold felszíne(az enyém ilyen szerencsétlen)
2. folyamatos problémát jelent idegen helyen a kaja beszerzése (üzleti úton/utazások alkalmával rendszeresen rámolom ki a hotelekben a minibárból az italt, hogy beférjen a laktózmentes élelmiszer, amit vettem és kénytelen vagyok egy komolyabb saját elsősegély dobozzal utazni, amiben kizárólag általam fogyasztható dolgok vannak.)
3. miközben mások gond nélkül habzsolják a sütiket, én éppen döntést hozok arról, hogy eszek sütit és vállalom a következményeket, vagy nem eszek, és az rohadt rosszul esik
4. úgy néznek rám, hogy na, már megint egy hipszter, pedig nem, csak tényleg hiányzik az enzim belőlem
5. egy bevásárlás külön kalandtúra, anyukám például nagyítóval jár shoppingolni, hogy el tudja olvasni az összetevőket
Vannak hülye emberek, akik azt hiszik, laktózintoleránsnak, gluténérzékenynek lenni menőség. Hát, nem. Qvára nem az. Szerencsém van, mert nem allergia, hanem "csak" egy hiányállapot, ami viszont alaposan bele tud tenyerelni a mindennapjaimba. Attól, hogy valaki csak laktózmenteset eszik, egyébként nem lesz klasszabb másoknál, divatból laktózmentes diétát tartani oltári nagy baromság szerintem, már csak azért is, mivel ezek a kaják drágábbak a hagyományosnál. Sajnálatos tény az is, hogy a manapság tejként árult lötty nagy valószínűség szerint köszönőviszonyban sincs azzal, amit a tehén termel, meg aztán, a tehén szegény is összeeszik sokféle mocskot... Szépen lassan csak tönkre tesszük ezt a bolygót, csak az a pech, hogy az űrtechnológiánk még nem annyira fejlett, hogy át tudnánk költözni egy másik naprendszerbe. 
Vannak olyan okos emberek is, akik úgy gondolják, a laktózintolerancia csak hiszti és jönnek a jobbnál-jobb ötletekkel. Igen, léteznek olyanok, akik tényleg csak úri passzióból nem esznek laktózos dolgokat, mert az most cool, de olyanok is, akik ennének, csak ha megteszik, a nap további részét a klotyón töltik, görcsölő hassal és esetleg a kalandot a kórházban fejezik be, infúzióra kötve. (Egyszer közel voltam hozzá, de szerencsére nem kellett leszúrni...) Én nagyon szeretnék például úgy beülni egy cukrászdába, hogy gond nélkül ehetek akármit, szeretnék úgy elmenni egy étterembe, hogy ne kelljen az összetevőket böngészni, és jó lenne nem plusz két kiló kajával indulni neki a tesztútnak, mert ki tudja, lesz-e valami, amit meg tudok enni.
Más kérdés, hogy vannak előnyei is. Például nem eszik meg az ember minden szemetet. Jobban odafigyel, hiszen el kell olvasni az összetevőket és ha valami nyomokban sem tartalmaz természetes eredetű összetevőket, akkor azt szépen visszateszi a polcra. (Továbbra sem tudjuk, hogy mit keresett anno a tejpor az angol szalonnában például és hogy miért kell a chorizzo kolbászba...) 
Ma már nem akkora para beszerezni a különleges élelmiszert (azért assza meg a madaras teszkó, hogy idén nem volt laktózmentes csokinyúl a kínálatban!), de néhány éve még külön expedíciót kellett indítani, ha az ember felvágottat, vagy éppen sajtot akart venni, az édességekről ne is beszéljünk, örültem, ha étcsoki volt tejpor nélkül. Így is adódhatnak kellemetlen helyzetek, én például amikor bezárt a Zielpunkt, totál kétségbe voltam esve, hogy honnan fogom ezentúl beszerezni a kedvenc müzlimet, de szerencsére találtam egy bolthálózatot, amelyik forgalmazza. Magyarországon amúgy ez a müzli nem is kapható és itt Ausztriában is csak ebben a boltban láttam... (Martin's Reformstark rulez! Évek óta nem tudtam mogyorós-rumos mazsolás csokit enni, mert nem volt laktózmentes. Ők meg tartanak rizstejből készült rumos mazsolás csokoládét... Nyamm...) Szóval nem olyan habos-babos rózsaszín így az élet (a gluténérzékenyeké meg még ennyire se), és nem véletlen az, hogy az EU-n belül kötelezővé tették az leggyakoribb allergének feltüntetését (Ausztriában a G mindig tejterméket jelöl) az étlapokon és az élelmiszerstandokon. Hatalmas segítség ez nekünk, mert így azonnal tudjuk, hogy az adott terméket ehetjük-e, vagy sem.
Ha pedig már belefogtam, akkor adnék pár tippet.

• A Schär termékcsalád nemcsak gluténmentes, hanem glutén-, és laktózmentes termékeket is tartalmaz. A csomagoláson kis ikon jelzi. 

• A dupla kakaós Pilótakekszben nincs tejtermék, ahogyan a Győri édes kakaós kekszeinek többségében sincs. A kakaós nápolyi a Győritől szintén tejpor mentes.

• A Müller drogériák, valamint az Auchan nagyobb mennyiségben forgalmaz laktózmentes termékeket a Minus L és a Frankonia cégektől. A DM-ben az Alnavit család termékei között érdemes szétnézni. 

• Nem mindenki szereti az alternatív tejpótlékokat, ezért mielőtt szójatejjel kínálunk valaki, érdemes rákérdezni. Én például kimondottan utálom a szója minden formáját, ellenben a rizstejet és a mandulatejet simán megiszom. A kókusztej (ami kinyitva sok minden, csak tej nem) nálam főzésre való, házi bounty szeletbe például tökéletes.

• A Pannónia sajton kívül az Aldiban sok saját márkás laktózmentes sajtot lehet találni. Az Auchanban a Schärdinger sajtjait is érdemes keresni. Itt Ausztriában minden boltban kaphatók, és szinte kivétel nélkül laktózmentesek. A Schärdinger mozzarellája például laktózmentes, és jóval olcsóbb, mint a szintén laktózmentes Minus L mozzarella. Csak úgy mondom...

• A Tchibo üzletlánc is - legalábbis Ausztriában - bevezette a laktózmentes süteményt a kávézóiban. 

• Sok májkrém laktózt tartalmaz, ahogyan a kenőmájasok egy jelentős százaléka is. A Gyulai azonban már jelöli, hogy melyik májasa laktózmentes. Májkrémből a Podravka Teapástétomja volt eddig tejpor mentes. Felvágottak közül a Pick Téliszalámi teljesen tiszta, gond nélkül ehető, de az Aldinál is sok laktózmentes felvágott kapható.

• Ugyanez vonatkozik a kakaóporokra és pudingokra, valamint rengeteg péksüteményre is. Vigyázat, kenyerek is tartalmazhatnak joghurtot. Itt Ausztriában például nagyon nehéz olyan teljes kiőrlésű kenyeret venni, amiben nincs szója (ez nálam tiltólistás, utálom), vagy joghurt.

• A margarinok jelentős részében tejpor van. Mielőtt valaki házi sütivel kínálna egy laktózintoleránst, nézze meg a felhasznált alapanyagokat, mert olyasmiben is lehet laktóz, amiről álmában sem gondolná az ember.  

• A Lipóti Pékség csokis-kókuszos csigája szintén ehető laktáz nélkül is, nekem még sose volt vele problémám. 

• Nagynevű csokoládé gyártók, igen magas kakaótartalmú csokoládéiban tejpor van! A Tibi étcsokoládé azonban tejszármazék mentes.

• Fűszerben is lehet laktóz. (Egy gyros fűszerkeverékben már találtam...)

• Rengeteg olyan termék van, amit nem vizsgáltak be, ellenben simán fogyasztható. Ezekre többnyire azt írják, hogy nyomokban tejszármazékot tartalmazhat. Érdemes próbálkozni velük, mert ha nem szerepel tejpor, vagy hasonló az összetevők között, akkor nagy eséllyel tényleg nincs is benne és nem okoz gondot. 

• Ropik, chipsek, krékerek is tele vannak tejporral. A Soletti és a Kras azonban gyártanak olyat, amiben nincsen. 

• Ha valaki szereti az ízesített instant kávét, akkor eddig nem nagyon volt lehetősége ilyesmit inni, mivel a különböző 2 in 1 és 3 in 1 porok mind tejport tartalmaztak. A Little's termékeiben azonban nincsen semmiféle tejszármazék, így aki Irish Cream ízű kávét szeretne inni, az megteheti. Hasonlóan egyébként a Beanies Coffee dupla csokisában sincs.További jó hír, hogy ezek cukrot sem tartalmaznak, csak kávét és aromát, így aki cukor nélkül issza a kávét (mint én), annak ezek szuperek. Áruk sajnos van, a Little's otthon a Culinarisban szerezhető be, Beanies pedig a Tescoban, vagy pedig a gyártók web boltjából. 

• Általánosságban elmondható, hogy amin a VEGÁN címke szerepel, az laktózintolerancia esetén is fogyasztható, mivel nincs benne állati eredetű cucc, így tej se. Nyilvános étkezdékben rendszeresen keverik a vegetáriánus és vegán kifejezéseket, ott érdemes kérdezni. 

• A levesgyöngyök szinte kivétel nélkül tejport tartalmaznak, maradjunk inkább a cérnametéltnél...

• Léteznek laktózmentes jégkrémek, és a fagylaltozókban is találhatunk, főleg gyümölcsfagyit, ami tejmentes. Haladóbb szellemű - piaci rést felismerő - fagyizók kínálnak alternatív tejpótlékokkal készült fagyikat is, de ezek ritkák. A jégkrémek előfordulási helye Tesco, Auchan és az Aldi, ez utóbbiban még pálcikás jégkrémet is forgalmaznak. 

• A levesporok nagy százaléka tejport, tejcukrot tartalmaz, ezért mindig olvassuk el az összetevőket! Igen, a tyúkhúsleves és a paradicsomleves is. Van néhány, amelyik tiszta, de nagyon kevés.

 Hivatalos, orvosi igazolással a laktózintolerancia adóalap csökkentő tényező, rajta van a NAV fogyatékossági listáján.  

Úton - Steyr

 Olyan munkám van, ahol gyakoriak az üzleti utak. Időbeni eloszlásuk igencsak hektikus, van olyan év, hogy semmi, a következőben meg egymást érik. A legjobb ezekben, hogy azért mindig van egy kis szabad ideje az embernek, amikor barangolhat az idegen helyen.(Így jutottam el Granadában az Alhambrába...)
A héten Steyrben voltam két napot egy tréning miatt (na ja, megértem azt, hogy én tartok tréninget másoknak, ráadásul németül - öhömm, osztrákul - ami külön eredmény számomra.)
Azt kell mondjam, marha szép. Mármint Steyr. Legalábbis a belvárosa. Parkolni amúgy egy rémálom, én nem is vittem magammal a kocsit, az bent aludt a cégnél, mivel másfél km simán legyalogolható felmálházva is.
Őszintén szólva, nem bántam meg, hogy 200km levezetése és két, egyenként 2 órás tréning után még nekivágtam a városkának, mert nagyon szép. És igen, finom a fagyi is.
A Buburuza fagyizóba érdemes betérni, bár mindig sorban állnak a népek... ha valaki olyan nyomorult, mint én, akkor is tud enni finomat, mert van vegán fagyijuk. Nyugodt szívvel ajánlom az eperfagyijukat, isteni és egy percig se érzi rajta az ember, hogy nincs benne tej.
Sajnos, nem volt annyi időm, hogy felfedezzem a sikátorokkal teli, tényleg régi belvárost, de azért pár helyre eljutottam.
Íme a képek!

 

A szállásom direkt a belvárosban volt, a Stadthotel Styriában. Réges-régi ház, udvarias személyzet, választékát nézve minden normális emberi igényt kielégítő reggeli,  igaz, a szobának olyan régi szaga volt és én ezekért a giccses bútorokért se rajongok annyira. A hely nyilván nem olcsó, hiszen a történelmi belvárosban található, amit mindenhol meg kell fizetni, viszont csendes. (Először nem találtam a bejáratot, amit meg találtam, az nehezen nyílt és azt hittem, hogy zárva van. Ehh...) A wifi csapnivaló (abban a szobában legalábbis, ahol én voltam, így nem tudtam futtatni a virtuális motorkámat, pedig kellett volna nagyon), de legalább nem hallani a szomszéd TV-jét, mert vastagok a falak. 

Szóval Steyr abszolút bakancslistás, érdemes meglátogatni.

Überbunkó

vagy nem is tudom, minek kéne neveznem azt, aki nekiáll manikűrözni egy távolsági buszon. Komolyan mondom, a Stájer Expressz kezd kissé furcsa lenni...
Nem, nem szőke nő volt (csak hogy a sztereotípiáknak is adjunk kicsit), hanem egy agyonszolizott, rosszul szocializálódott latin amorózó kőbunkó, egy magát férfinak kiadó főemlős, rózsaszín ingben. Az ing színe amúgy mellékes, tőlem lehetett volna feketében is, akkor is egy primitív gyökér, aki se a többi utasra, se a sofőrökre nincs tekintettel. Mert a körömvagdalékot valakinek össze kell ám takarítania, az előtte ülő meg húzzon esernyőt, ha nem akarja, hogy a nyakába potyogjon a cucc...
Ha valakinek esetleg betörik a körme és levágja, egye kánya. Az viszont qvára nem normális, hogy valaki nekiáll körmöt vágni, és körmöt reszelgetni egy közösségi közlekedési eszközön. A busz nem szépségszalon, legközelebb mi lesz? Megborotválkozik, esetleg intim gyantáz gyorsan egyet randi előtt vazze?
(Tudom, adni kellett volna neki körömlakkot...)

Apropó, Stájer Expressz!
Van ám közvetlen buszkapcsolat Graz és Budapest között, csak éppen nem reklámozzák agyon. A Volán üzemelteti és jóval olcsóbb, mint a vonat, főleg Bécs felé kerülve. Igaz, hat és fél óra menetidő, de a wifi hasít rendesen, a sofőrök rendesek és szinte sosincs tömeg. Jól kiegészítik egymást a közvetlen vonatpárral.
Bővebb információ itt

Tavaszi szél

A pincében teleltetett muskátlik meghaltak sajnos. Valószínűleg nemcsak a nem öntözés, de a fagy is betett nekik,  ami még a transzport előtt csípte meg őket. Kimúltak továbbá a tavaly nyáron balesetet szenvedett jujpiros muskátlijaim is két tő kivételével. Ez roppant kellemetlen, mivel ők voltak a korelnökök és most az egy szem Rambóra hárul a falkavezérség, igaz ő kemény gyerek. Rambó ugyanis jól van, szépen zöldül, és múlt hétvégén már újoncok is érkeztek, akik rendkívül gyorsan megkezdték a felzárkózást a többiekhez, egyikük a jó kosztnak hála már virágzik is.  Igazi vérmuskátli lesz belőle, már látom. 
Első Paradicsom is cserépbe került (fotó később), és hamarosan az eperpalántáim, valamint a maradék 3 tő paradicsom is kikerülhet az inkubátorból, ahol eddig laktak. Mivel az Edömér (velem együtt) megúszta, hogy tengeren túli teknőssé avanzsáljon, így már bátrabban láthatok neki a további erkélyszépítésnek, és talán idén lesz alkalmam lerakni a tavaly vett burkolatot is. Vagy nem. Majd kiderül.
Utóirat: kezdem érteni, miért nem engedik használni sok távolsági buszon a klotyót. Itt ülök a másik oldalon és már nagyon jönne fel rükvercben a perec olyan büdös van...

Priceless

A pillanat, amikor kinyitod a makettes dobozt, és meglátod az összeszerelési útmutatót és a két spulni cérnát a vitorlázathoz, na az priceless.
Hogy a jó ég áldja meg azt a hülye fejemet, amikor a leárazáson levettelek a polcról, te fregatt! Még jó, hogy nem egy teaklippert néztem ki magamnak...
USS Constitution, "Old Ironsides", a legyőzhetetlen... akkor is össze foglak rakni!
(Találtam egy blogbejegyzést, az illetőnek több hónapjába telt összerakni és közben kétszer törte ripityára az árbocokat... csak kétszer. Szép kilátások...)

Irish soda bread

mert zsemlét venni a boltban a papírkutyáknak való...
Ha nem listával megyek, tuti elfelejtek venni valamit a boltban. Pl. zsemlét. És amikor az ember rohadt éhesen, a konyhaszekrény ajtaját kinyitva, utazás előtt egy nappal döbben rá, hogy hát bm a zsemle... az epic.
Semmi baj, sütő van - és recept is, hála a jó égnek, mivel én már csak ilyen konyhabolha vagyok és szeretem az ilyen hagyományos cuccokat.
Íme:
A mérce egy 1decis kávésbögre volt, így nem egy malomkereket sikerült sütni.

• 4 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
• 2 bögre finom búzaliszt
• 1,5 teáskanál só
• 1,5 teáskanál szódabikarbóna
• 3 bögre buttermilk (vagy kefír, ha csak azt lehet kapni)

A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd elkezdjük hozzáadagolni a buttermilket. Bucit formázunk belőle és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük, majd X-alakban bevágjuk a tetejét. Nem kell mélyen, csak úgy 1-1,5cm.
Ezután a tepsit egy másik tepsivel lefedjük és 220 fokos sütőbe tesszük 30 percre, majd a végén még 15 percet sütjük fedő nélkül. Ha túl kemény lenne a héja, le lehet teríteni nedves konyharuhával.
Ennyi. Nincs benne mazsola, meg dió, meg egyéb hülyeségek, az ír parasztnak nem tellett rá minden nap, hát nem tette kenyerébe. A parasztkenyérben sincs, akkor ebbe miért kéne? Ha valaki nem akar teljes kiőrlésű lisztet venni, akkor az arányok a következők:

• 4 bögre liszt
• 1 tk só
• 1 tk szódabikarbóna
• 2-3 bögre buttermilk/kefír   

A folyékony hozzávaló azért érdekes, mert ugye az eredeti recept angolszász mértékegységekkel dolgozik és a száraz uncia meg a folyékony uncia nem egyenlő... A lényeg, hogy annyit adjunk a lisztes keverékhez, hogy egy se nem túl lágy, se nem túl kemény kenyértésztát kapjunk. Én mindig beleöntöm az első két csészét, a harmadikat meg csak akkor és annyit, amennyit még felvesz a tészta.

Hát nem gyönyörű? Elvileg hat órát kéne hagyni állni, de azt én nem bírom ki.
A recept egyébként innen van:
link