Universalmuseum Joanneum mérnök szemmel

Hogy technokrata vagyok, az többé-kevésbé köztudott, éppen ezért viszonylag ritkán bukkanok fel olyan helyeken, mint a természettudományi és mezőgazdasági múzeumok. A kitömött állatokkal, mindenféle növényekkel és ásványokkal ugyanis egy bizonyos idő után nem tudok mit kezdeni, unatkozni kezdek és menekülőre fogom, de nagyon gyorsan.
A Joanneum ettől függetlenül tud érdekes lenni, még egy magamfajta számára is.
Lássuk, hogy miért.
1. Interaktív, birizgálható cuccok mindenhol
Egyszerűen zseniális, hogy a termek tele vannak játékokkal. Valahogy így lehet felkelteni egy gyerek - és egy nem különösebben biológus beállítottságú felnőtt- érdeklődését a természettudományok iránt.

  A képen látható tárló volt az egyik kedvencem a földtörténeti kiállításról - mondjuk ez speciel még érdekelt is -, ahol kis ecsettel kellett kiásni különböző leleteket a homokból. Óriási, de komolyan.
Aztán voltak még mikroszkópok, ahol az ásványok finom összetevőit lehetett látni, földrengés szimulátor, hegység-generátor...
2. Földtörténeti kiállítás
Ez a kiállítás szerintem elképesztő. Részletesen és szemléletesen mutatja be mindazt, amit az ember többnyire halálra unt a föci órán. Oké, hogy a tanár elmondja, hogyan alakult ki az Alpok, de mindezt animáción látni, az sokkal szórakoztatóbb, ahogy a kőzetlemez-mozgás is érthetőbbé válik, ha folyamatában látjuk, mint szárazon elmondva. Mivel rengeteg minden nyomkorászni, tapizni való van a termekben, észrevétlenül el lehet tölteni itt egy órát is akár.
3. A "Mozgó csontvázak" terem
Biomechanika a legszebb módon tálalva. Preparált állat mellett ugyanabban a helyzetben kihelyezett csontváz, plusz egy rövid leírás és mindjárt érthetővé válik, hogyan mozog, miért vannak olyan képességei, amilyenek. Az egész állatos részlegen nekem ez volt a kedvencem, az összes többi nem tudott érdekelni. 

Oké, a bagoly cuki volt, de ennyi. 

4. Ásványgyűjtemény

Ilyen mennyiségben ennyi követ én még nem láttam, és nyilván ez a gyűjteményüknek csak a töredéke.

Kicsit tömény, de mivel minden csillog, meg színes, és vannak mikroszkópok, meg interaktív játékok, így azért emészthető. 

5. A megújuló és fosszilis energiaforrások kiállítás.

A végére hagytam a legzseniálisabbat. Na, ez volt az, ami miatt azt mondom, megérte. Fantasztikusan okos módon, játékosan mutatja be a vízenergiát, a szélerőműveket és a napenergia hasznosítását, a pincében meg felépítettek egy bányatárnát... Igen, lemész a csigalépcsőn, és egy szénbányában találod magad. Eszméletlenül jó.   

Még pár kép:

 

 

Legvégül a piszkos anyagiakról:

Felnőtt belépő csak a természettudományi múzeumba 9 euró, tehát ha valaki mondjuk több, a Joanneum kezelésébe tartozó múzeumot szeretne megnézni, akkor érdemes 24 órás belépőt váltani, ami 13 euró és több helyre érvényes. Minden angolul is ki van írva, tehát a német nyelvtudás nem feltétel. Fotózni lehet, de csak vaku nélkül, fotójegyet váltani nem kell. Az audioguide 2,5 euro, a hanganyag pedig a múzeum honlapjáról letölthető. 

Üdvözöljük a 21. században...

Meg amit malacka elsőre gondolt...

Az hagyján, hogy négyből két csavarnál kiverődött a menet... ha csak ennyi lett volna, akkor már múlt szombat délelőtt vidáman pöfögött volna a gép, de nem.
.................................................................................................................................................

Szombat délelőtt négy gyertya ki, újak be. Krigli leszerelése, menetfúrás, új csavarok be. Semmi. Jó, akkor régi AC le, takarítás, új AC fel. Tádámm - s lőn alapjárat.
Szombat délután próbaút - jármű visszaküzdése a sarokról, utolsó métereken már tolva, mert még beköpi a frankó, új gyertyákat. Jelenség ugyanaz: alapjárat nincs, teljesítmény nincs, fullad, prüszköl, ehh...
Szombat esti program: Samara Biblia részletes átnézése, agyalás, ez bizony elektromos gebasz lesz, az alattomosabb fajtából.
Vasárnap reggel gyújtáselektronika le, csatlakozók felcsiszolása. Semmi.
Végső kétségbeesés. Trafó le, tartalék trafó fel, gyújtáselosztó fedél le, kitakarít, már mindenhonnan folyik a kontakt spray és a WD40.
Motor nagy nehezen röffen... alapjárat stabil... Próbaút? Próbaút. 3km, hiba nélkül. Nem fullad, nem rángat, megy. Ehhe... Indít, leállít, hűlni hagy, újra indít. Működik.
...................................................................................................................................................
Két hétvége ment el, de életre kelt a csökönyös csacsi, és most megy. Mentem vele ma kb. 20km-t és egy nyüffenése se volt, pedig ennyire ótvar, teszetosza forgalomhoz már régen volt szerencsém.
A legrosszabb az egészben persze nem a műszaki hiba, hanem a bizalomvesztés. A tudat, hogy még simán lehet vele gond, hiszen sok alkatrész 23 éves, sosem volt cserélve és nem feltétlenül pihentető úgy vezetni, hogy közben az ember minden idegszálával a gép rezdüléseire koncentrál.
400km van előttünk, HAZA KELL MENNIE, mert nem lehet ilyen időjárási körülmények között tovább a szabad ég alatt. A pára megrág mindent a motortérben, a csatlakozók oxidálódnak, ez az istenverte etanolos szar benzin - érdekes módon mindig a magyar területen betankolttal csinál hisztit, osztrákkal még sose volt gond - széteszi a membránokat, csőbelsőket, a karburátor halála pedig a kosz (meg a gőzbuborék és a víz, de ez már egy másik téma).
Haza fog menni, tudom. Kemény, tajgai fajta. Ha pedig végre otthon leszünk, garázsban, akkor át lesz nézve töviről hegyire, mert ideje lesz törődni is vele egy kicsit és nemcsak hajtani többezer km-t.
Most hétvégén meg, hogy ne legyen annyira unalmas, felújítom szépen a régi benzinpumpát, és felfúrom a régóta sarokban álló polcokat. Ennek is ideje lesz már...


Update: hazament, gond nélkül. Otthon is eldöcögtem még vele pár helyre, húzott, mint a disznó. Úgy néz ki, jól van, bár a fordulatszámmérő néha csinál érdekes dolgokat...