Má megint...

Még jó, hogy szeretek utazni, és nem zavar, hogy hónapokig egy bőröndben - vagy kettőben - lakom. Szeptemberig ugyanis gyakorlatilag ez a helyzet, megy a km rendesen a lábamba. Utána meg, ha bejön a munka - aláírják az új szerződéseket a kedves vevővel -, akkor újra indul minden és meg se állunk az elkövetkező 3 évben. Persze én könnyen vagyok, max a szomszéd majd locsolja a muskátlikat, de a családosoknál ez azért nem feltétlenül előnyös. Jó pénz, persze, de könnyen lehet a válóperes ügyvédet is fizetni belőle...
A vonatozás egyébként vicces dolog, múlt héten pl Bécstől álltam a railjeten, mert már nem tudtam helyjegyet venni. Se légkondi, se klotyó. Nem, nem a menekültek miatt, a franc se akar Ausztria felől keletnek menni. Egyszerűen csak a szokásos hozzáállás, ahogyan az is, hogy valamiért egyre többször sikerül a grazi direktre kalauz helyett ogrét beosztani. Nagyon bírom Shreket, nem az ogrékkal van bajom úgy generel, de nem tartom szerencsésnek, ha magyaron kívül semmiféle idegen nyelvet nem beszélő, kimondottan ellenszenves példányokat nemzetközi forgalomba, egyáltalán utasközelbe engednek. A stílus, amit egyik-másik megenged magának, enyhén szólva bicskanyitogató, és a baj ezzel az, hogy az ember azokra is ferdén néz utána, akik nem érdemlik meg. Nagyon sokáig nem volt amúgy ilyen probléma, mert ha nem is tudott angolul a kaller, legalább nem voltak kompenzálandó komplexusai és nem kezelte úgy a nyomorult külföldi utast, mint egy darab szart.
A másik nagy kedvencem, és szintén csak a szokásos, ellenben nemzetfüggetlen probléma, hogy mihelyst a k. Utas leteszi a seggét a vonaton, nekiáll zabálni. Naná, hogy kolbászt, leberkäsesemmelt, vagyis valami orrfacsaróan büdöset, amitől mindenkinek hányingere lesz körülötte. Legközelebb pálpusztait is hozzá, légyszi, ha már lúd, legyen kövér! A szelfizést hagyjuk, ezt se értem, de én régimódi vagyok. Vonatozni egyébként azért szeretek, mert kényelmes, és tudok nézelődni, ami a volán mögül téve hangyabokányit veszélyes.

Granada kèpekben - első felvonás

Arra kell menni

Alhambra a Generaliféből

Generalife

Ember alkotta csepkövek

Oroszlános udvar - Nazari paloták

Az Alhambra tényleg gyönyörű. A sok szájtáti persze zavaró, szóval aki nem szeretne anyázni a kelembóláló, szelfiző siserehad miatt, az menjen főszezonon kívül. 

Bazársor Granada - mintha Sarajevot látnám

Szent Jeromos rendház

Kerengő

Izabella és Kolombusz

Még mindig nem számoltam össze, hány képet is lőttem a tesztút során, de ez a digitális gépek korában nem is igazán lényeges. Az analóg meg amúgy is otthon szunyált a szekrény aljában - nem fért be... - szóval ennyit erről.

És akkor Greenie mégis bejutott az Alhambrába

Sokan mondták már rám, hogy makacs és keményfejű vagyok. Nos, ez igaz, vállalom. Viszont enélkül aligha jutottam volna be az Alhambrába. Merthogy bejutottam, és megnéztem mellette még vagy 5 másik műemléket is, Granada kártyával. Ez ugyan nem a legolcsóbb megoldás, ha valaki nem akar mást látni, mint a mór palotákat, ellenben az egyik legjobb, ha igen.
A legtöbb idelátogatónak sajnos ugyanis Granada = Alhambra, és az, hogy van emellett még számos egyéb műemlék is, az nem érdekli. Itt emelném ki a két monostort, a Szt. Jeromost és a karthaúzi rendházat. Mindkettő lenyűgözően gazdag, igazi építészeti és kulturális kincs, érdemes megtekinteni. A katedrális és a királyi kápolna szintén, a környéken rozmaringgal hadonászó dzsipsziket meg mindenki válaszra se méltatva pattintsa le. (Ezek azok a jósolós fajták, mint régen a Deák téri metrónál is előfordultak. Hülyeségeket locsognak, és mindenáron papírpénzt kérnek.) Szintén nem kihagyandó a Szt. Miklós templom az Albaicínben, ahonnan 2 euróért a legszebb panoráma fotókat lehet lőni. A belépővel a helyreállítás és régészeti feltárás költségeihez járul hozzá az érdeklődő.
A Granada kártya további előnye, hogy a helyi buszokon 5 ingyenes útra jogosít (a 3 napos, az 5 naposhoz 9 utazás jár), így nem kell taxizni. Amúgy is vicces bkv-zni külföldön.
További javasolt tevékenységek Granadában: flamenco est, elveszés az Albaicín kerületben, tapas evés. Sört ne igyon senki, mert az nem jó. Képek hamarosan.

Granada - először

Néha nemcsak a rémálmok elevenednek meg, hanem az álmok is... itt vagyok Granadában. Amióta gyerekként láttam az 1492, a Paradicsom meghódítása című filmet, arról álmodtam, hogy egyszer eljutok ide, és megnézem az Alhambrát. Most 2,7km, ennyi választ el tőle. Az egyetlen gond, hogy nincs jegy - elfogyott. Azért még próbálkozom, a reményhal megy utoljára. Idefele meg majdnem összenyálaztam a Picúr kormányát, amikor egyszer csak ott termett a hegyen Lorca erődje. Vazze, ekkora böszmeteget már régen láttam! Valami eszméletlen lehet... sajnos, a konvoj nem állhatott meg - különben sose érünk le -, úgyhogy fotó nincs. Mondtam is az Edömérnek, hogy egyszer visszajövünk ide, és megnézzük.
Szóval Granada. A szállónk csúcs, végre tudok aludni. Ugyan mocsok meleg van, 40 fok körül, és továbbra se nyaralunk, de akkor is, nagyságrendekkel jobb, mint Sitgesben.
Amit nem értek, az a szállók általános hozzáállása a selejtekhez: a bolt tele van laktózmentes holmival, a minibárt már elfoglalták nálam a joghurtok, szóval hogy a retekbe lehet az, hogy előre szóltunk és mégsincs, csak nagy pofahúzogatásra kaja. Akkor is csak tej. Ja, és azt sem értem, hogy minek a szalámiba tejpor. A paprikás szalámiba. Noooooormális?
Ráadásul akkor se fogják a vételt, amikor kakaóval és joghurttal vonulok le reggelizni. Ehh... az se teljesen világos, hogy az hogy lehet, hogy valaki egy 4 csillagos szálloda recepcióján nem beszél angolul.
Na mindegy, még egy hét, azt már kibírom. Közben úgyis megyünk vásárolni. Hétvégén meg városnézés, esetleg kirándulás. És reménykedem, hogy valahogy mégis bejutok az Alhambrába.

Barcelona fél nap alatt

Láttad a Sagrada Familiát? Nem. És valamit Gaudìtól? Nem. Akkor mit láttál, Greenie, bm?
Például a La Ramblát. Érdekes, Váci utca qva nagyban, a fridzsider fokozatra kapcsolt klimával megvert üzletekkel. Azért a disney bolt vicces volt, kész mázli, hogy nem volt 158as méretben elza kosztüm, mert beígérték, hogy kapok egyet, és a következő specialista meetingre abban kell menjek. Mondtam, hogy szívesen, amennyiben az ajánlat tevője olafnak öltözik... há hogy néznék már ki hóember nélkül?!
Meg a Tibidabot. He? Vidámpark, csak éppen nem terjeng trágyaszag, és nem juttatták csődbe, hogy aztán valami haver újranyissa más néven, kevesebb játékkal.
Igen, így is lehetett volna csinálni, Tibidabo módra. Ilyenkor jövök rá, hogy Magyarország milyen kincseket herdál el... hogy mennyi mindenünk van, ami számunkra megszokott és kacatnak véljük, holott valójában kincs. Mint a javítóban rohadó gőzösök például, vagy a vidámpark. Az osztrákok be voltak ájulva a miénknél valamivel fiatalabb körhintától, én meg néztem, hogy mi itt a látnivaló. A repcsi persze tényleg mókás, az egyedi, akárcsak a mi hullámvasútunk.
Mondjuk a karszalag nagyon nem éri meg, ha nem akarja ott tölteni az ember az egész napot. 28,5 euro, cserébe minden játékra jó. Onnan tudom, hogy ennyi, mivel az akusztikus kollegával fel akartunk ülni a hullámvasútra.
Röviden: Barcelona meleg, és párás, jó nagy kikötővel, ahol nagyon szép hajók is vannak. A nevezetességek meg jól szétszórva mindenfelé. És ha valaki úgy gondolja, hogy csak a nők járnak boltról boltra, az sosem próbált még ajándékra vadászó pasikkal shoppingolni.
Azt is meg kellett állapítsam, hogy az 50+ naptej oltári találmány, csak éppen kitűnően ragad bele a kosz is. Mindegy, én legalább nem sültem well done-ra, mint egyik másik srác, aki a szombati dizsizés után a strandon töltötte a vasárnapot.
(Arra persze csak Sitgesben jöttünk rá, hogy szupermarketbe elfelejtettünk bemenni... sebaj, itt nincs vasárnapi zárva tartás, üdülőhelyen meg pláne.)
Még egy napunk van egyébként itt, aztán indulunk Granada felé. 880 km, és az Alhambra.

A Peppi természeten fotózkodni akart, csak hogy bosszantsa az Edömért, aki nem fért be a táskába. 

Sitges

Íme, néhány fotó Sitgesről, ahol szállásunk van. A teret, amit mi egyszerűen csak mozinak hívunk, nem fotóztam le...

Úgy tudnám leírni a legjobban, hogy a neonx színű napernyők alatt nem hetero párok/csoportok ülnek és bámulják a felhozatalt... avagy ahogy az egyik kollega mondta: Basszus, életemben először fordult elő velem, hogy utánam fütyültek az utcán...

Az egérbirodalom visszavág és egyéb nyalánkságok

Avagy Greenie on the road again

Nem tudom, nekem nem annyira begyere a spanyol tengerpart. Egyrészt homokos, aminek meg vannak a maga hátrányai, pl nem lehet csak úgy letenni a türcsit a földre, ès persze az előnyei is, minthogy nem vàgja szét az ember tappancsát a kő. A víz amúgy meleg - kivéve dagálykor... akkor mocsok hideg. Brrrrr...
Másrészt a zajszint sokszorosa a horvátoknál mgszokottnak, és éjjel egyig megy a dajdaj. Tekintve, hogy nem nyaralni jöttünk, ez  annyira nem vicces. Persze, valamit valamiért - a tengeŕre néző erkély mellé utcafront is jár ám, nemcsak kilátás. Arra is kíváncsi vagyok, hogy szuszakolom ki a pindurit a mélygarázsból, mivel a kapu nem túl széles, a jószágnak meg jó a térkitöltése.
A net harmatos, legalábbis nálam - olyannyira, hogy a recepciós már jelet se talált, amikor feljött megnézni. A klotyót meg alig lehet lehúzni... well done. Ami plusz nagyon zavar, az a 15 fokra bekapcsolt klíma: a takarítók folyamatosan buzelálják a kapcsolót, sikerült is megfáznom, ami nem túl örömteli, ráadásul nem hoztam bundás pizsamát. (Van persze annak is bája, amikor 35 fokban neocitrant kortyolgat az ember a plázson koktél helyett...)
Az utazásról röviden annyit, hogy Airbus A321 vs. fehér laboregerek 1:0, a kapitány arca pedig a priceless kategória gyémánt fokozatát érdemelte ki, amikor megpróbálta röhögés nélkül elmondani, hogy a korábbi egérszállítmány egy része kereket oldott, és jelenleg is a fedélzeten tartózkodik. Egy óra késés lett a vége a cincin szabotázsnak, mivel egérrel a csomagtérben nem szállhattunk fel, és keríteni kellett egy másik gépet, de iziben. Tavaly a kígyó, most az egér. Kíváncsian várom, jövőre mi lesz...
Akit pedig felkavar, ha két pasit lát kézen fogva sétálni az utcán, az ne Sitgesbe szervezze a családi nyaralást. A helyzet ugyanis az, hogy a plázson a tangás pasik száma a tangás nőkéhez képest egy nagyságrenddel nagyobb, és akkor finoman fogalmaztam.
Folyt. Köv.

Második állomás következik

Jackass túra - második állomás: ON
Nem tudom eldönteni, hogy én vagyok-e pakoló-zseni, vagy a felét nem csomagoltam be annak, ami szükséges lenne... Valahogy kevésnek tűnik a cucc, igaz, azt még nem tököltem ki, hogy Gombóc Artúrt hogyan fogom kiegyengetni annyira, hogy beleférjen a kézipoggyászba. A helyzet ugyanis az, hogy a bőröndöm ugyan kézipoggyász-kompatibilis, de csak akkor, ha teljesen le van lapítva a teteje, különben meghaladja a 23 cm-t. Beszuszakolom én a tartóba, a nyers erő sok mindent megold, csak nem akarok hisztit a reptéren. A másik nagy találós kérdés, hogy hogyan vigyem magammal úgy a kenyeret és az abonettet, hogy ne morzsaként érkezzen meg. A kézipoggyászba ugyanis már nem fér, kell a hely a Gombóc Artúrnak és a csokoládéknak, Edömérről és a kispárnámról nem is beszélve.
(Mivel eddig minden évben gebasz volt a csomagokkal, nem akarom a számomra fontos dolgokat a feladott táskába tenni. Így aztán Edike, az Artúr és a párna MUSZÁJ, hogy a kézipoggyászban legyenek.) Igazság szerint be kellett volna tenni a kaját valamelyik kocsi csomagtartójába, de nem voltam ott, amikor elindult a transzport. Úgyhogy most szívás van és tetriszezhetek a zoknikkal. Szóltunk ugyan a szobafoglaláskor, hogy selejtes vagyok, de az árban csak a reggeli van benne, és míg a többiek vidáman bekajálnak bármit, amit eléjük tesznek, addig én nagyon könnyen kicsinálhatom magam pár nap alatt. Hja, laktózintolerancia. Mondjuk még mázli, hogy "csak" laktóz és nem glutén. (Van laktáz enzimem, de annak is megvan a böjtje utána...sajnos.) A szomszéd nénivel már lezsíroztam, hogy öntözi majd a virágaimat, amíg nem leszek, úgyhogy idén úgy néz ki, Rambó és társai is megússzák keményebb kiképzés nélkül.
Mondjuk, kíváncsi vagyok, mit tud arrafelé egy 5 csillagos szálloda... remélem, lesz konditerem, ahol tudok majd pattogni, mert a futócipő már végképp nem fért a táskába.