Én vagyok a fa, a kapu, a világokat elválasztó, s azokat vállaimon hordozó.
A világokon túlról, onnan jöttem én.
Hol a sötét és a fagy az úr, ahol az őskáosz szíve lüktet. Ott termett a mag, mely egykor hosszú útra kélt.
Én vagyok fa, világod tengelye. Öröktől fogva állok, s örökké létezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése