Panther Projekt - almost done!

Hogy mi történt? Én történtem.
Szokás szerint nagy elánnal nekiestem valaminek, aztán az egész jégre került, mert jött a karácsony és kitaláltam, hogy mézeskalácsot fogok sütni. Az ipari mennyiséget aztán meg is kellett írni, ami elvitt egy csomó időt, plusz a házi manók se taposták egymást, hogy kitakarítanának helyettem...
Ebből következik, hogy Párduc dobozba került (roppant büszke vagyok magamra, hogy nem zúztam darabokra közben), és velem tartott a karácsonyi ünnepekre abban a hiszemben, hogy hátha befejezem.
Nem fejeztem be. 

Festés előtt

Nagyon cseszte persze a csőrömet, hogy ott van tankocska bezsuppolva a dobozába és egyszerűen nem jutok el odáig, hogy befejezzem.  Az elmúlt hétvégéket többnyire utazással töltöttem - kitört a jó idő -, de pár napja megint rám jött a konzervdoboz-rajonghatnék és úgy döntöttem, itt az idő, mielőtt nyakon ver a húsvéti nyúl és nekiállok tojást hímezni.
Majdnem négy hónap telt el azóta, hogy előbb megutaztattam szegényt, aztán meg elrekkentettem a fiókba, de most úgy tűnik, Párducka a hányattatásai végére ért. (Vagy hát a korábbi makettjeim sanyarú sorsát tekintve lehet, hogy csak most kezdődnek majd igazán... A tengeralattjárók végül is már vagy öt éve húzzák.)
Örömmel jelenthetem, hogy Párducka majdnem kész, már csak a végső festés és egy kis korrekció van hátra. Méreteit tekintve kisebb lett, mint a tenyerem, ami azt is jelenti, hogy orbitális szívás volt összerakni a lánctalpat... de megérte. (Nagyjából két óra anyázás volt, mire minden összejött és a felső rész még mindig természetellenesen egyenes. Túl egyenes. Ezen majd változtatunk.)
További apró malőr, hogy enyhén félresikerült a fröccsöntés és német precizitás ide, vagy oda, csak van egy lik az alsó és a felső rész között, hogy a macska rúgja meg. Tömködhetem ki modellező pasztával.
Ami a festést illeti, először úgy volt, hogy nem a leírásban fellelhető darab fog elkészülni, aztán böngésztem a neten és úgy döntöttem,hogy tök mindegy, milyen a kamó, úgyis egy erősen kopott, téli álcafestés lesz a végső... Jó duma, mi? Valójában az az ok, hogy az ecsettel felpingált kamuflázs...hmm... mutat némi hiányosságokat, erről igyekszik majd a málladozó fehér festék elterelni a figyelmet. (És legalább elhasználom a régi hajlakkot is, másra úgyse jó...)
További tanulság, hogy egy nem túl színgazdag (értsd szürke) repülőgépet simán le lehetett mázolni ecsettel, de egy ilyen kis bébitank terepszínű mintázatát igazán szépen tényleg csak airbrush-sal lehet megfesteni. Messziről amúgy rohadt jól mutat, de közelről... Hát, legyünk őszinték, gagyi.
Kap majd még egyébként egy olajos fedőréteget is, hogy ne tűnjön patikatisztának, meg egy itt-ott egy kis rozsdát, sarat is... Csini lesz, na! Remélem.

Ilyen volt...

Ilyen lett...

Látható, hogy azért még azért hiányos a kis drága, de ha minden igaz, egy héten belül az összes részlet a helyére kerül és Párducka elfoglalja méltó helyét (valószínűleg az íróasztalomon), átadva a munkaasztalt a következő páciensnek.
Merthogy van dobozban egy T-72-esem...

OFF
Az összes "weathering" és "wash" technika amúgy onnan jött, hogy megint rákaptam a Warhammer 40k-ra. A net tele van jobbnál jobb wh40k videókkal - azért akad egy két elmebeteg cucc is, amikor valaki képes vagy száz, kisebb-nagyobb, anatómiailag tökéletes koponyát felpingálni egy Leman Russ Hódítóra - amikből rengeteget lehet tanulni. 
Esküszöm, bevállalnék egy Romboló osztályú páncélosvadászt, csak ne lenne ennyire mocskosul drága.