Trogir, az (üveg)gyöngyszem

A rakpart - óceánjáró yachttal

Mindenkitől azt hallottuk, hogy Trogir hát az hű meg ha, azt látni kell, mert ilyen meg olyan szép... Nosza, gondoltunk egy nagyot családostól, és odaszerveztük az idei nyaralást. Egy hét pancsolással egybekötött punnyadás Čiovon, Okrug Gornjiban, onnan meg majd szépen bejárkálunk Trogirba, és jól megnézzük magunknak.
Aha...
Először a punnyadás része bukott meg a dolognak (én nem tudom, kit mi hozott le a fáról, de hogy a szomszéd családot inkább a gravitáció, semmint az evolúció, az tuti), aztán a fürcsipancsi (egy gombostűt nem lehetett leejteni a strandon, valahogy ilyen lehet egy szoláriummal felszerelt heringes doboz és még saláta is volt hozzá a vízben. Azt most hagyjuk, hogy a parti zuhanyokból este hatra kifogyott a víz...) végül a bejárkálunk Trogirba, merthogy Okrug Gornji és Trogir között nincs ám kiépített gyalogút! Ez nem Makarska, vagy éppen Vodice, ahol az üdülőövezetből szépen besétálhat a turista a "belvárosba" pénzt költeni! Lehet éppenséggel gyalogolni, nincs messze (2,5km), de csak ott, ahol az autók, buszok és robogók is közlekednek. Kétszer egy szűk sáv, ha peched van, valami kisteher tükre úgy orrba ver, hogy bohócnak néznek a korzón!
Marad tehát a kevésbé kalandos menetrend szerinti hajójárat: 20 kuna/fő/út díjért fotózhatod a Zagreb 1-et és a városfal megmaradt részeit a víz felől. Legnagyobb előnye, hogy nincs dugó, se parkolódíj, ráadásul egész klassz a kilátás, lehet számolni a sólya környékén a sirályokat.

Ön hány sirályt lát a képen?

Nem tudom, lehet, hogy csak nekem vannak túlzott elvárásaim Kotor óta (az is világökörségi listán van), vagy másnak is megfordult már a fejében, hogy jelenlegi állapotában mit a búbánatos rossebet keres ez a város az UNESCO listáján.
Oké, hogy főszezon meg nyári fesztivál, de momentán Trogir nem egyéb, mint egyetlen, középkori díszletek közé zsúfolt szórakoztató komplexum éttermekkel, kávéházakkal és night klubokkal, meg persze elvétve egy-egy múzeummal, hogy egy kis tere legyen a kultúrának is. 
Az éremnek nyilván van másik oldala is, hiszen ha sikerült megúszni, hogy nyakon öntsön egy pincér és nem vertem ki a villát kitérés közben senki kezéből, akkor a hófehér falú, öreg házaknak és a kis sikátoroknak igenis van egy sajátos hangulata, ami megmenti Trogirt a "na ide többet biztosan nem jövünk" státusztól.
Szomorú látni a tömegturizmus hatásait. Ki kell szolgálni azt a lehetetlenül nagy tömeget, ami leözönlik a sztrádán, mert ebből élnek, és ha nem jön a paraszt, akkor nem lesz mit enni.
Trogir és vele Čiovo nem erre volt berendezkedve. Gombamód szaporodnak a hatalmas apartmanházak, egyre több hajó köt ki, egyre több az autó és így szmog is.

Esti kép Okrug Gornjiból - a nagyon fényes valami a Zagreb-1

Igen, az itt látható képen az a füstfelhő nem a grillek következménye, hanem tömény kipufogógáz. A két kis híd ugyanis képtelen elvezetni a forgalmat, így aztán általánosak a forgalmi dugók.
Az ember ezt és a szépen lassan beinduló lehúzást látva óhatatlanul visszagondol azokra az időkre, amikor még kihívás volt leautózni Dalmáciába, mert nem létezett az autópálya, a GPS luxuscikk volt, az aknaveszélyre figyelmeztető tábla pedig mindennapos jelenség.
De mit is értek lehúzás alatt? 
A Szt. Lőrinc katedrálisba a belépő 25 kuna fejenként. Ezért cserébe fel lehet menni a harangtoronyba, és meg lehet nézni a kincstárat.

A katedrális

Harangtorony - itt biztosan nem fért volna el Quasimido

 

A jó halál oltára

Fényképezni természetesen nem lehet, tehát a fenti két kép - és itt balra a harmadik - a templom belsejéről érzéki csalódás. Ennek okát nem nagyon értem, mivel a templomnak egyébként nincs szuvenír boltja, tehát nem árulnak képeket a belsőről... A kincstárban van néhány nemesfém ereklyetartó és pergamenre írt, középkori könyv - ezek szépek és érdekesek, de inkább csak olyan "legyen meg a gyerek öröme" jelleggel vannak ott, hogy legyen miért pénzt kérni. 
Ezek után kíváncsi lennék, hogy Korčulán kérnek-e belépőt a katedrálisban... (Régen nem kértek, és a fényképezést sem tiltották. Fogalmazzunk úgy, hogy egész Dalmáciában nem volt szokás az ilyesmi.)

Mondjuk ez az a 25 kuna, aminek az elköltését legkevésbé fájlalja az ember, mert a kilátás lenyűgöző. (Kotor még mindig vezet...)
Azt azért elmondanám, hogy mindenki értékelje reálisan a saját dimenzióit (magasság-szélesség-izomzat) mielőtt nekiindul a toronynak, mert helyenként a feljárat igen szűkös és igen meredek...

Ilyen az óváros felülről, jól látható az egyik konoba szabadtéri grilljének füstje és a háttérben a hajógyár darui.

A toronyban három harang lakik, és akkor is beindulnak, ha valaki éppen nézelődik alattuk.








A Kamerlengo erődbe 20 kuna a beugró, a kilátáson túl itt semmi nincs, még egy nyamvadt kis ágyú se, csak egy romos színpad.
Méreteit tekintve meg se közelíti a kotori Szt. János erődöt, ahol 3 eurót kértek. (A 3 euró kb 21 kuna...)

A Kamerlengo belülről

A város egyik nevezetességének számító Kairos szobrot mi meg se néztük, ahogy a városi múzeumot se, azokról nem tudok nyilatkozni.
 

     

Szt. Márk torony - nem látogatható

A Kamerlengo a focipálya felől.

 

De akkor miért éri meg mégis elmenni Trogirba?
Az utcakövön visszaverődő napfényért, a kis sikátorokért, az öreg házak között megbúvó kézműves boltokért, a Đovan fagyizóért... talán. Másért nem. Itt pihenni nem nagyon lehet, legfeljebb szezonon kívül, amikor már nincs annyi turista és a főtér is visszaalakul kávézóból köztérré. Talán.

Zárásul pedig egy tipikus kép a kikötőről. Alighanem ilyen lehetett régen is, csak akkor nem embert hoztak a hajók...