Hétvégi sütögetés, ablakpucolással fűszerezve

A múlt héten kirúgtam a manókat!

Nem elég, hogy nem takarítottak ki, de még a szemetet se vitték le és a mosott ruhát sem voltak hajlandóak kiteregetni helyettem. Az akut fellépő manóhiány miatt persze kénytelen voltam én végrehajtani a fentebb említetteket - a porszívózást még múlt kedden este letudtam, ahogy az első adag ruha is szépen kimosódott, és kiteregetődött. Másnapra valamiért - karra gyúrok, parkolni kell a Szuperszamárral - beleállt a görcsöcske a hátacskámba és még az olyan bagatel dolgokat is kíméletlenül fájdalmassá tette, mint az orrfújás, vagy az egyik oldalról másikra fordulás. Pár nap kenegetés - vivát fekete nadálytő krém! - és tapaszozás - a Salonpas csodát tud művelni, de tényleg - után sikerült búcsút vennünk egymástól, így aztán szombaton annyira elkapott a gépszíj, hogy elfojthatatlan vágyat éreztem az ablakpucolásra. Szép, napos idő, porszívózúgás, és hát Anyu is annyit mondogatta...

Na most: ha még egyszer ilyen történne, akkor valaki vagy verjen jól fejbe, vagy ültessen le egy csendes sarokba, ahol megvárhatom, amíg a késztetés elmúlik...

Szerencsére csak három ablakom van, azok is könnyen elérhetők, nem nagy kunszt, de az ablakpucolás ugyebár függönymosással is jár...

Én elhiszem, hogy überhiperszuperromantikus a tizenkét méter műszálas drapéria a hálószoba ablakán (bérlakás, nem én követtem el!), de

1. rohadtul vonzza a port - a végére úgy néztem ki, mint Szörnyella deFrász...

2. se levenni, se feltenni nem egyszerű - fél óra anyázás, harc a gombostűkkel és a gravitációval

Nézték is lent, akik éppen autót takarítottak, hogy mit balettozik az az idióta ott az ablakban, belegabalyodva valami halványzöld drapériába.

A jelenlegi dizájnt én ahogy sikerült felszenvedninek neveztem el. Annyira nem lett gáz - á, dehogy -, de még néhány ablaknyitás és magától leesik.

Sikerült továbbá a mindeddig a szállónál hajléktalankodó biciklimet is begyűjteni. Kis pumpálás, WD-40 és már hasított is a drótszamár.Eddig azért nem hoztam el, mert hóban számomra annyira nem élmény bicajozni, különben is a gumira még az van írva, hogy made in Csehszlovákia, szóval nem mai gyerek...

Vasárnap meg úgy döntöttem, hogy croissant fogok gyártani leveles tésztából. A miért is kezdtem sütni kérdésre igen egyszerű a válasz: az ágyból kifordulva és élelem után kutatva jöttem rá, hogy kifogyott a zsemle készlet (és bolt nincs nagyon nyitva vasárnap, becsüljétek hát meg, feleim a plázákat és hipermarketeket odahaza!).

Az ötlet alapvetően nem volt rossz, csak a kivitelezés hagyott némi kívánnivalót maga után - szegénykék, sok mindenre hasonlítottak, csak croissant-ra nem. Nevezzük őket inkább leveles kiflinek, az közelebb áll a valósághoz - lekvárral jó volt, mogyorókrémmel jó volt. Ennyi. Különben is olyan vagyok reggelente, mint valami zombi. Nem érdekel hogy néz ki, csak ehető legyen. A különbség még annyi, hogy én nem agyakra pályázom, hanem narancslére és zsömlére...

Emellé persze gyártottam még csokis párnát (na, az sikerült), meg pizzás rudat (pizza fűszerkeverék és fűszersó sajt alatt), és pizzás masnit, meg medvehagymás párnácskákat... Sőt, kivételesen még főztem is! Sóska főzeléket, mert az pottyant ki a frigóból... (Igen, öltözködni is hasonló tudatossággal szoktam...)

A medvehagymás párnácska amúgy nagyon guszta lett - itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a mélyfagyasztott medvehagymát ne hagyjuk felengedni, hacsak nem akarunk valami zöld izét mászni látni a konyhapulton...   

Itt a recept, ha valakit érdekel. (Saját kreálmány, nem nagy ördöngősség bolti leveles tésztából pikpakk megvan)

Greenie-féle medvehagymás párna

Hozzávalók:

leveles tészta (legalább két rúd), reszelt sajt (lehet bármilyen), medvehagyma, H.Rozália-féle 9 fűszer só (opcinális), tojás (felverve)

Elkészítés:

A leveles tésztát kicsomagoljuk, ha fagyasztott volt, akkor hagyjuk felengedni.

A medvehagymát felszeleteljük (jó lesz az szálasan is, nem kell vele sokat piszmogni).

A tésztát félbevágjuk, az egyikre rászórjuk a medvehagymát és a reszelt sajtot, finoman megsózzuk, és a másik féllel betakarjuk. A két lapot sodrófával összenyomjuk.

Megint félbevágjuk középen, egyik félre a medvehagyma és a sajt (só már nem nagyon kell), betakarjuk a másik féllel, és megint összesodorjuk.

A tetejét tojással megkenjük, sajttal megszórjuk, és felszeleteljük.

A sütőt mondjuk 160 fokra előmelegítjük, és ezen a hőfokon addig sütjük, amíg szépen megbarnul a teteje. (Hőlégkeveréses sütő-tulajdonosok előnyben, eszméletlen jól feljön a tészta.) 

U.i: Az internetem utálja a gúglméjlt... Folyton ledob. Grrr...

Száguldó vaspapripa hátán érkeztem...

Azt hiszem, valahol ott hagytam abba, hogy majdnem másfél hete vonatra pattantam hajnali hatkor és irány haza! Graz-Budapest közvetlen járat, az ablakokat valamikor a múlt században pucolták meg utoljára, de ettől eltekintve se koszos, se büdös nem volt. Hállelúja, és ahogy a táblákat láttam, a határtól Győrig tartó pályaszakaszt is felújítják hamarosan - éppen ideje lesz, mert még Krinolin, Szuperszamár bólogató kutyája agyrázkódást kapna, annyira rázós. Nem is szaggatja az istrángot a jószág arrafelé - a Budapest-Győr távot viszont hihetetlenül gyorsan teszi meg. Fogalmazzunk úgy, megy mint a veszett fene.

Utazni amúgy mindig tanulságos.

Én például most megtanultam, hogy Európai Unió ide vagy oda, a kommunikáció kelet és nyugat között, de még határon belül még mindig nem zökkenőmentes. (Ha nagyon pesszimista - vagy inkább realista - akarok lenni, akkor azt mondom, sose lesz az.)

Merthogy volt egy kis változás december elején a magyar szakaszra vonatkozóan, csak ezt valahogy az érintett felek nem tisztázták le, és így egy vagonra való magyar, meg osztrák nézett bután a kalauzra, hogy mi van? Miért is kell még különböző kiegészítő jegyeket vásárolni a vonaton, ha a közvetlen kocsiban ülünk és nem cipelgetjük a csomagot szakaszonként másik vagonba? Miért nem szólt senki a főpályaudvaron, hogy helyjegy nem kő?

Merthogy kalauzék szerint hely-, és IC-pótjegy köteles lett a vonat, de nemcsak a közvetlen, hanem az átszállásos RailJet is. Azért kalauzék szerint, mert nyugaton a helyzet fokozódik ám: a MÁV utastájékoztatása szerint ugyanis nem kell a kiegészítő vacak, ha közvetlen kocsiba száll az ember. Most akkor mi van? Kell, vagy nem? Most akkor van nem IC-kocsi, vagy nincs? Ha van, akkor miért nem írják rá, hogy ez az? Utastájékoztatás, kedves mammutok? Vagy legalább a munkatársakat nem kéne rendesen informálni, hogy ne abajgassák már a népet, mert a végén még ennyi turista se jön..?

Külön poén: A GySEV kalauz csak Győrig tud helyjegyet adni. Utána majd jön a MÁV-os kalauz és ő ad Budapestig. Ojjé, boldogult gyerekkorom, amikor még volt külön villamosjegy és buszjegy!

Utólag megnézve a Scottyt - osztrák Elvira - valóban jelzik, hogy december 9-től változtak az utazási feltételek a magyar szakaszon, de mindössze annyit írnak, hogy Bitte reservieren. Ennyi.

Friss hírekkel az ügyben hétvégén jelentkezem.

Kitekintő

A szabi egyébként jól telt, és Szuperszamár elgémberedett tappancskái is meg lettek mozgatva.

Azóta kaptam a hírt, hogy megint kitört rajta a téli depresszió, és nem akart beindulni. Ha hazamegyek, majd jól megmondom neki, hogy itt az ideje fitnesszezni, mert jön a tavasz, jön a jó idő - különben is, esedékes az idei olajcsere...