2023. december 31., vasárnap

A nagy kuglóf kísérlet

Mami kelt kuglófját mindenki imádta. 
A mázas formában sült finomság receptje azonban vele együtt távozott evilágról több, mint húsz éve és azóta hiába próbáltuk reprodukálni a neten lelt receptekkel, sehogy se lett olyan, mint amilyenre emlékeztünk. 
De vajon miért nem, ha gyakorlatilag minden kelt kuglóf receptje ugyanazokat a hozzávalókat tartalmazza és hogyan lehetne rekonstruálni azt a receptet, ami megközelítőleg ugyanazt az ízélményt adja? 
Mami 1925-ben született és gyanítható, hogy a sütés-főzést az anyukájától, az én dédimtől tanulta a harmincas években. 
Nem túl módos parasztcsaládról lévén szó egy somogyi faluban, az egyszerű konyha alapanyagaival dolgozhattak, tehát a reszelt citromhéj, rum és a vaníliás cukor rögtön ki is esnek a rostán. Ezeket ugyanis főleg a polgári konyhától felfelé használták ebben az időben, a szegényebb földműves családoknak nem futotta rá. 
Ami tehát volt: vaj, tej, tojás, liszt, élesztő, cukor, só. 
Amit még tehettek egy ünnepi kuglófba: mazsola (aszalt szőlő), csokoládé, esetleg kakaópor. 
Az alaprecept tehát, amit kerestünk, a huszadik század első feléből származhatott, ebből adta magát a kérdés: Van-e valami olyan kelt tészta recept a Mary Hahn-féle Volkskochbuch-ban, amit egy egyszerű falusi parasztasszony is ismerhetett? 
Napfkuchen (alias Gugelhupf) recept, bár volt a könyvben, mind inkább a polgári konyha verziói, de az egyik recept - az egyszerű élesztős tészta, avagy az élesztős vekni - nagyon is illett a képbe. 
A kísérlethez az eredeti mennyiséget lefeleztük, így egy kuglófra való tésztát kaptunk. 
Fontos: a régi lisztek sikértartalma jóval magasabb lehetett a mai lisztekénél, ezért mindenképpen keverjünk a sima fehér liszthez kenyér lisztet, vagy teljes kiőrlésű búzalisztet!

A hozzávalók 1 kuglófhoz:
  • 500g liszt
  • 15g friss élesztő
  • fél teáskanál só
  • 2 evőkanál cukor
  • 50g nagyon puha vaj
  • 1 tojás 
  • kb 0,2l langyos tej

Elkészítés: 
A lisztet szitáljuk keverőtálba, készítsünk a közepébe mélyedést. Kevés langyos tejbe futtassuk fel az élesztőt, majd öntsük a mélyedésbe, és hagyjuk állni 15 percet. (Ez a Hefestück.)
A vajat, tojást, cukrot, sót keverjük alaposan össze, majd gyúrjuk bele a tésztába annyi tejjel együtt, amit a cucc felvesz. Ez kb a 0,2l, de erősen függ a lisztünktől. 
A masszát addig dagasszuk, amíg hólyagos lesz és elválik mind a kezünktől, mind a táltól. Géppel ez nyilván viszonylag egyszerű, hagyományosan, kézzel legalább 20 perc-fél óra meló. 
Ha szeretnénk kakaós részt (mint mi a kuglófunkhoz), akkor ketté vesszük a tésztát, és az egyik félhez kakaóport gyúrunk. Ez a pont jelenleg is fejlesztés alatt áll, egyszer hozzákevertük simán, másodszor kis tejjel összekevertük és úgy ment a tésztához. Az utóbbi esetben kellett még lisztet adni hozzá, mert nagyon felpuhult. 
Ha elkészült a tészta, meleg helyen duplájára kelesztjük. 
Mivel mázas kuglóf formánk (még) nincs, maradt a szilikon. Akinek van mázasa, kenje ki vajjal és szórja meg liszttel, a szilikont nem kell. 
Egy műanyag, vagy fa nyújtódeszkát meglisztezünk, kézzel téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát. Előbb a világosat, aztán a kakaósat. Egymásra tesszük őket, feltekerjük, a rollnit megtekergetjk (próbáljuk meg nem eltépni), így tesszük bele a kuglóf formába. 
Újra hagyjuk a duplájára kelni. (A miénk rendszeresen ki akar mászni a formából kelés közben, amikor ez megtörténik, akkor jó és mehet a sütőbe.)
A sütőt nagyjából 150 fokra (alsó-felső sütés, légkeverés nélkül) állítjuk, a kuglófunkat tűpróbáig sütjük. Ha nagyon barnulna a teteje, alufóliával letakarjuk. Nagyjából 40-45 perc alatt sül ki.
(Az eredeti recept csak annyit ír, hogy alacsony hőn sütjük, és ha nagyon sülne a teteje, akkor vajas papírral letakarjuk.)
Az eredemény: igazi, foszlós kuglóf, pontosan olyan, mint Mamié. Egy nap alatt elfogyott, apukám kérdezte is, hogy mikor sütünk újat... (A képen II. Kuglóf őfelsége látható, a prototípust lefotózni se volt idő, olyan gyorsan felprédáltuk.)      

Összefoglalva: Ha régi családi receptet próbálunk rekonstruálni, érdemesebb gasztroblogok és online receptoldalak helyett korhű, régi szakácskönyveket illetve hagyományőrző blogokat átnézni. 

Boldog új évet kíván a két háború közötti kuglóf mellől Greenie és családja!

2023. december 24., vasárnap

A dísz

 Reménytelen, így tudta volna jellemezni a helyzetet. Sokadmagával üldögélt egy cipősdobozban a decemberi hidegben egy üzlet előtt és azon gondolkozott, hogy ennél talán még összetörve is jobb lenne. 
Akkor legalább véget érne a várakozás és nem kellene nap mint nap azzal szembesülnie, hogy egyrészt kidobták, mint valami kacatot, másrészt az ócska dobozban mindenki szebb nála. 
Pedig valamikor megbecsült darab volt, féltett kincs, akit évente egyszer, karácsonykor előszedtek és többiekkel együtt óvatosan felakasztottak egy fenyőfára. Még emlékezett a csillogó szempárokra, a fényekre, a feje tetejére cseppenő gyertyaviasz melegére... 
Pedig nem volt mindig szép a karácsony. Nem volt mindig meleg a szobában. Néha egyedül is hagyták, mert megszólalt a légitámadást jelző sziréna...
Az évek teltek, a fenyő egyre kisebb és  kisebb lett, már nem fért fel rá mindenki... aztán egyszer csak nem jött fel értük többé senki a padlásra. 
A dísz a régmúlt karácsonyairól álmodott a mind porosabb dobozban, míg egy nap arra ébredt, hogy valaki felnyalábolta őket. Egy pillanatig azt hitte, hogy újra karácsony van...
Többen összetörtek aznap és a dísz rémülten zötykölődött az üvegcserepek között. Fogalma sem volt róla, hogy mi történik velük és hogy hová viszik őket. 
Ismeretlen, unott arcok hajoltak fölé. Az épen maradtakat kiválogatták, a sérülteket a szemétbe hajították és ő egyszer csak ott találta magát egy másik dobozban, benyomorítva vagy húsz, másik gömb közé. 
A műanyag gömbök ragyogtak, míg az öreg dísz a viaszos kobakjával, megfakult mintáival inkább behúzódott a sarokba. 
Sokan bolygatták a dobozt, durván túrtak a gömböcök közé, nem törődve azzal, hogy néhánynak ez a halálát jelentheti. Néha kirángattak egy-egy műanyag sziporkázó díszt, de a fakósárga, kopott gömb nem kellett senkinek. 
A dísz fázott, és azért fohászkodott, hogy még egyszer, utoljára, mielőtt valaki összetöri, felkerülhessen egy karácsonyfára. Szeretett volna legalább egy estét eltölteni egy meleg szobában, a süteményillatban más díszekkel diskurálva.
Szeretett volna még egyszer szép lenni. 
Amikor kézbe vették, nagyon megrémült. Az utóbbi években folyton odébbhömbörgették, teljesen elfelejtette, milyen az, amikor valaki óvatosan felemeli és erősen tartott attól, hogy az aszfalton végzi, darabokban.  
A dísz bánatosan üldögélt az idegen tenyerében. Úgyis vissza fog tenni, gondolta, ám legnagyobb meglepetésére nem ez történt. 
A dísz döbbenten vette tudomásul, hogy bár koszos, kopott és fakó, megvásárolták. Apróért, az igaz, de még be is csomagoltatták és az új tulajdonos féltő gonddal helyezte be a táskájába, úgy, hogy még véletlenül se essen baja. Az öreg gömb egyszer csak ott találta magát egy kis lakásban, egy picike műfenyő előtt, amin több, hozzá hasonlóan sokat látott dísz nézelődött kedélyesen. 
A dísz mosolygó arcot látott és csillogó szempárt.
- Isten hozott, mindjárt kerítünk neked is egy helyet! 

Ha eluntad a régi díszeidet, vagy például tematikus fát szeretnél, kérlek, ne vásárolj távol-keleti bóvlit! 
A helyi charity boltok, régiségkereskedések, bolhapiacok tele vannak jobb sorsra érdemes, a maguk módján igenis szép, üveg díszekkel, amiknek szó szerint lelke, története van. 
A megunt díszeidet vidd be charitybe, vagy add el jófogáson, de ne dobd ki és főleg ne támogasd a kizsákmányoló, környezetszennyező kacatgyárat!
Kellemes ünnepeket kíván mindenkinek Greenie és az ő öreg, fogatlan díszei! 

2023. december 20., szerda

Pfeffernüsse

vagyis puszedli méz nélkül, Mary Hahn Volkskochbuch-jából. 

Egy ideje ugyanis újra felbukkant a Hirschhornsalz, vagyis a szalalkáli a bio boltok polcain és gondoltam, miért ne próbálhatnék ki valami újat. Vagyis inkább régit, mert manapság inkább sütőpor van a tésztákban és a Pfeffernüsse modern változatai is mind ezzel készülnek.
Mary Hahn mindjárt háromféle változatot is kínál a Pfeffernüssere, ebből én a legkevesebb macerával járót választottam, a többit mind pihentetni kellett volna.
Soha életemben nem sütöttem szalalkálival, a családból szerintem Mami használt utoljára ilyesmit a krémes sütik lapjaihoz, de egy idő után már ő is áttért a sütőporra. Fogtörő szerencsére nem lett a puszedlim... 
Ami elkeserítő, hogy bár kimértem a lisztet, ami jó minőségű, "fogós" bio liszt, a tészta sehogy se lett olyan, ami nyújtható és szaggatható volna... Bele kellett tennem még jó pár evőkanállal, mire elérte a kívánt állagot. 
Egy régi recepteket felélesztő blogger írta egyébként, hogy ha nagyjából meg szeretnénk közelíteni a második világháború idején használt lisztet, akkor kb. 80% teljes kiőrlésű és 20% sima liszt keverékét kell használjuk. Nabazmeg!

Ha valaki nem szeretne hieroglifákat fejteni, íme a recept:
125g vajat haborsra keverőnk, egyesével hozzáadunk 5 tojást és 500g cukrot. A masszát legalább 20 percig keverjük! Ezután beleteszünk 500g lisztet, 80g finomra vágott kandírozott citromhéjat, 10g fahéjat, egy késhegynyi őrölt szegfűszeget, egy késhegynyi őrölt borsot. Belereszelünk egy fél szerecsendiót, majd fényes tésztává gyúrjuk. Kisujjvastagságúra nyújtjuk, likőrös pohárral kiszaggatjuk, cseresznyepálinkával, vagy rummal, vízzel megkenjük és közepes hőn aranybarnára sütjük. A liszthez adhatunk egy fél teáskanálnyi szalalkálit is. 100 darab lesz belőle.

A citronátot én elhagytam, kevesebb cukrot is tettem bele és likőrös pohár helyett kicsi pogácsaszaggatót használtam, valamint lefeleztem az adagot, mert nem volt kedvem annyit sütni. 
Ízre, kinézetre remek, reméljük, hogy így is marad. Ha nem, akkor a projekt team kénytelen lesz beérni a lekváros keksszel és a kuglóffal...  

2023. december 18., hétfő

Várólista

 


... avagy húzzon egy sorszámot, kedves!

A konyhaműhelyre várók száma alaposan megnövekedett az utóbbi időben, legfőképpen azért, mert:
  1. folyamatosan úton voltam
  2. valahogy mindig sikerült találnom valamit a bolhapiac-régiségkereskedés-turkáló Bermuda-háromszögben
Jelenleg felújításra vár 
  • egy varrógép (1909), 
  • egy aprócska réz vasaló (XIX.század vége), 
  • egy zárható piknik kosár (XX. század közepe), 
  • egy zseblámpa (harmincas évek vége - II.világháború), 
  • egy fém platós kisteherautó (XX. század közepe), 
  • egy Samara karburátor (1992), 
  • egy A-10 makett (1990es évek eleje) 
  • két pár cipő (XX. század közepe)
  • egy krokodilbőr pénztárca (1940-es évek). 
Továbbá nincs összerakva a születésnapra kapott Lego Technik Shelby GT, vagy fél tucat különböző makett, és meg kell varrnom legalább egy farmert, valamint az egyik nyolcvan éves ruhát is. Tás (szeretett öreg táskám, aki éppen hazatért az ő nagy kalandjáról) is ápolást vár, bátran végigtolta a svéd tesztutat (jobbára a szekrényben fetrengett, de hát akkor is).  
A Nasságának fel kell polírozni a pedálját, és venni kell majd küllőt is, mert egy eltörött. Ő jelenleg egyébként megérdemelt téli szabadságát tölti épp, mivel az alásózott és felnedvesedett utakon eszem ágában sincs használni. 
Az egyetlen, letudott biznisz, hogy Bisziglinek sikerült a fékjeit még a havazás előtt gatyába rázni, így azzal már nem kell foglalkozni, van szutyok időben bevethető közlekedési eszközöm.
   
Mivel a legkevesebb munka a kis vasalóval van, jelenleg ő tartózkodik a konyhaműhelyben. Nagyon jóképű kis vasaló, részletek hamarosan.

2023. december 10., vasárnap

Habalabalaputty újra akcióban

Szombat reggel 08:15, valahol a bolygón, -10 fok

...avagy a prototípusnak is van lelke és megvan a maga véleménye a szombati munkanapról

- Jó reggelt, 261.
Áááááásít. 
- Mondom, jó reggelt, 261. 
- Reggelt. Hideg van itt. 
- Igen, ezt én is észre vettem. 
- Mit szeretnétek? 
- Hmmm... mérni? 
- Szombat van. Reggel. Hideg. Muszáj?
- Egen, muszáj. 
- És ha én ma nem állok szóba veletek? 
- Meg ne... anyááááád!

Egy órával később....
- Kapcsolat! 
Zzzzzzzzzzzzzzzz....
- Öhömm... Hozna valaki egy akku töltőt? A booser is jól fog jönni, azt se hagyd ott! 

Fél órával, két akku töltővel és egy boosterrel később...
- Na jó, legyen nektek, ha már ilyen kirtatóak voltatok. Egye fene, mérjünk!
- Ah, egyem a jó szívedet, te cenk! Gyerünk, srácok, go, go, go, amíg ez a jótét lélek online van!

Egy méréssel később...
- Most meditálnék egyet, ha lehet, ne zavarjatok!
- 261, ne... fszom, már megint eldobta a kapcsolatot! 
Ommmmmmm... ommmmmmmm...
- 261, meddig óhajtasz meditálni? Le fogom késni miattad az ebédet!
Ommmmmmm.... ommmmmmm....
- 261, vétel! 
- Ommmm... hé?! 
- Újra van vele kapcsolat! Meg ne mozdulj, bm, mert ha megint elveszítjük, én kapitulálok!
- Hova megyünk?
- Ki a közútra, fel ne dobd a pacskert, nem akarok trélert hívni! 
- És utána bevisztek a műhelybe?
- Igen. 
- Mikor indulunk? Induljunk már!