Valamikor, a második világháború után, Graz mellett megszületett egy csinos, bordó kerékpár. Ügyes kezek szerelték össze és festették meg sablonok alapján a bordó váz fehér és arany díszeit, húzták meg a fehér-zöld csíkokat a fekete acélfelniken.
Valamikor, a második világháború után valaki boldogan pattant fel a StyriaLastik nyeregre és suhant végig a háború tépázta város utcáin.
Az évek teltek, és a csinos, bordó kerékpár felett lassan elszálltak az évek. Régi fénye megkopott, a rozsda is kikezdte, míg végül egy fészerbe került, Graztól nem messze, többedmagával. Évek teltek el, és a csinos, bordó kerékpár nem suhant többé az utcákon, a gumik leengedtek, a váz olajába beette magát a por. Várt és várt, hogy ő is sorrakerül majd és ügyes kezek egyszer őt is újra csinossá varázsolják.
Egy nap aztán érte jöttek be a fészerbe. Kivették a sarokból, ahol álldigált, és úgy nagyjából leporolgatták, de amikor a kerekeit próbálták felfújni, baleset történt. Az öreg gumi nem bírta a nyomást.
Egy nap egy kék Volvo gördült be a kocsibejáróra. A valaha csinos, bordó kerékpár a fészer falának döntve napozott és várt. Várta az ítéletet, leeresztett kerékkel, rozsdásan, avasolaj szagúan, a régi szép napokról álmodozva. Vajon kell-e így is? Fáradtan, járóképtelenül, vagy visszakerül a kacatok közé...
Az öreg, bordó kerékpár nem tudta, de a döntés már órákkal korábban megszületett. 2022. április 24-én délután, amikor a kék Volvo elindult Grazból, a hátsó üléssor le volt hajtva benne, a vaskos takarók odakészítve, hogy a zsíros lánc és a rozsdás fém ne tehessen majd kárt a kárpitban.
Az üzlet megköttetett és az öreg, bordó kerékpár elindult egy új élet felé. Hónapokig tartó lábadozás után, hála a szorgos, bár néha baromi ügyetlen kezeknek, kora nyáron végül megtette az első kilométereket.
Az újra csinos, bordó kerékpár büszkén suhan azóta is a város utcáin. Patinás teste egy év alatt kilométerek százait tudhatja maga mögött anélkül, hogy komolyabb karbantartást kellett volna végezni rajta. Hol vásárolni megy, hol süteményt szállít, néha még kerékpáros rendezvényekre is benéz, ha ideje engedi. Reggelente dolgozni jár (kivétel télen, amikor sózzák az utakat, akkor nincs az az isten, hogy kivigyem), bár eleinte arra gondolt a lökött gazdája, hogy a korára tekintettel csak amolyan vasárnapi parádébicikli lesz majd belőle.
Kedves Méltóságosnasságospuchasszonyom! Boldog 75. születésnapot kívánok neked és még sokszáz balesetmentes, csodás kilométert magunknak!
