Végre minden összejött: a régi projekt lecsengőben, az új épp felfutóban, tesztutak még nincsenek - illetve csak a nagyonfontosemberek mennek egyelőre smúzolni a kedves vevővel -, tehát fel se tűnt senkinek, hogy nem vagyok ott. Vagyis feltűnt, mivel home office-ban voltam szerdán és ez úgy kb. fél éve, amióta a menazséria rongálja az idegeinket, nem fordult elő... (30 darab nyiffogó gépállat kb olyan, mintha lenne 30 darab kiscsoportos óvodásod. Lehetetlen őket home office-ból gardírozni, főleg akkor, ha az egyetlen laptop, ami hozzáfér a kis lelkükhöz, a tiéd.)
Szerdán tehát 14:30-kor be a kocsiba, gyors látogatás a Media Marktban (memóriakártya kellett a második gépvázba) meg a benzinkúton (éves osztrák matrica), aztán vadliba mód ON. Közben jött az e-mail, hogy másnap reggel 08:00-kor van a találkozó Kecskeméten. Öhömm... Ez bizony finom lesz, mondaná Mable.
Csütörtökön hajnali 05:10-kor orcával előre kizuhanás az ágyból kelés, kávé, jégréteg lekaparása a szélvédőről, majd 06:10-kor ismételten vadliba üzemmód ON. Feladat: túlélni az M0-ást, majd pedig az M5-öst, és lehetőleg anyagi-, illetve személyi kár nélkül, időben megérkezni a repülőbázis elé.
Task completed, 07:20-ra a Morzsaviking leparkolva, én a Pilóta Presszóban. Egy élmény, gyerekek, reggel korán ilyen helyen kávézni, ne hagyjátok ki! Kint -7 fok Celsius, a -30 fokon edzett kis hátsómnak ez kb koranyári idő, de azért jól jött a réteges - értsd elfogyasztásom esetén az elkövető egy hétig rongyot szrna - öltözet. Bónusz: az autópályáról lehajtva kikapcsolt a navi, mert túlmelegedett a készülék. Édösanyád, remélem, jól van... Megállás az út szélén, újraindítás, szerencsére a beépített iránytű jó irányba vitt, végül eltévedés nélkül sikerült abszolválni az utat. Taktikai hiba elkövetése rögtön kiszállás után: a sok szeretettel, majonézzel és salátával készített rántotthúsos zsemle, kávés termosz és a mobiltelefon gépjárműben hagyása.
Nagyjából 40-45 ember gyűlt össze, névsorolvasás után felszállás a buszra, ami kicsiny habtestünket volt hivatott eltranszportálni a spotterkedés helyszínére. Gyors pit stop, aztán gépek összerakása és indulás fotózni. A szervízből Airpower után visszakapott tele újra fitt, és a kis véncsont kit obi, amit még az EOS300-zal együtt kaptam, ismét bizonyította, hogy öreg objektív nem vén objektív.
Fényképezés - várakozás - fényképezés - várakozás. Számomra mégis élmény volt, mivel az ember-gép interakciót repülőnapokon nem látja a közönség. Ennek is megvan a szépsége, és bár nyilván a műrepülő zümi látványosabb, ő csak akkor fog műrepülni, ha van ember, aki felkészítse és irányítsa. (Gondolom, a kivivé avanzsált griffmadához is volt a személyzetnek pár keresetlen szava. Én legalábbis beígértem a 047-nek, miközben az ÖAMTC-re vártam a platón ülve, hogy még egy ilyen és elásom valahol a pampán...)
Számomra a program 13:00 magasságában ért véget, amikor is úgy döntöttem, hogy az utolsó érkezőket már nem várom meg és elindulok vissza Pestre, igaz, kizárólag azután, hogy a csomagtartóban ülve kivégeztem a majdnem fagyott rántott húsos zsemlét, majd pedig a jeges kávét a termoszból, mert éhesen, koffeinhiányosan kb. annyira vagyok toleráns, mint a T-Rex a Jurassic Parkból.
Köszönöm, hogy ottlehettem, MH vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár, köszönöm a szervezést és a kísérgetést. Remélem, lesz még ilyen alkalom, amikor ha csak rövid időre is, de bepillantást nyerhetünk ebbe a szép, zárt világba.
 |
| Mr. Zil |
További fotók a Facebook oldalamon hamarosan
