Recycling

 

Volt néhány szupercuki, de az idők során szuperrondává vált kéztörlőm az Ikeából és mivel kidobni sajnáltam volna, gondoltam, újrefeldolgozom. 

A pöttyös anyagot anyu vette pár éve, hogy varrjak magamnak belőle rókás széktámla takarót - na, azt persze azóta se varrtam, de az anyag MNS (community mask, vagyis csináld-magad textilmaszk) alapjaként már bevált, gondoltam, varázsolok puccos nempapírtörlőt meg nemszivacsot belőle. 

A konyhai papírtörlő ugyanis roppant praktikus, de ezzel együtt óriási szemétgyár is (szivacs dettó) és én már egy ideje a fejembe vettem, hogy csökkenteni fogom a szeméttermelésemet, ahol csak tudom. Így lett a bambusz mosható konyhai nempapírtörlő is, meg az arctisztítókorongok vatta/törlőkendő helyett. Roppant módon elégedett vagyok mindegyikkel, szóval előszedtem a varrógépet (Hofer gazdaságos, a közel száz éves Singer otthon ül) és nekiültem megint varrogatni. 

Ajándékba készült négy textil szalvéta és egy asztali futó retro mintás anyagból (nem ebből a pöttyösből), aminek a megajándékozott (szintén környezettudatos táncos ismerős) nagyon örült, magamnak pedig két szivacs és négy törlő. Ez utóbbiból anyukám is kapott kettőt. 

A nemszivacs pamut és műanyag szúnyogháló kombinációja - igen, szúnyogháló. A két-három éve felrakott szúnyoghálóból ugyanis maradt éppen annyi, ami még egy ablakra már nem volt elég, azóta tologattam összevissza... Hát, most lett belőle mosható nemszivacs. A hatásfoka teljesen azonos a normál eldobhatóéval és ennek nagy előnye, hogy a többi, konyhai ronggyal együtt egyszerűen kimosható mosógépben, így amig szét nem foszlik teljesen, szuperül használható. 

Lehet mondani, hogy minek ilyen puccos rongyot gyártani, szét köll vágni, oszt jónapot. 

Persze, lehet úgy is, a régi pamutbugyik simán végzik ebben a formában nálam is. De azért így szerintem tetszetősebb, nem kell rejtegetni, meg nem is foszlik, ami a frottírnak remek fícsöre egyébként.

Lehet mondani azt is, hogy ugyan, én egyedül mit tehetek? Egy fecske nem csinál nyarat. 

Nos, nem, tényleg nem. De már egyetlen fecske is sokat tehet azért, hogy ne legyen annyi szúnyog és légy. 

Apropó fecskék. Idén szerencsénkre a kis tollas vadászgépek visszatértek. A többi énekes madárka meg lopkodja a szomszéd veteményeséből a zöldfűszereket. A legjobb, hogy még meg is mutatja, hogy épp mit visz el... Leül vele az ablakba... Beszarás. 

Na, ezért is gondolok arra, hogy ne szórjam tele a kukát feleslegesen. A magam módján szeretnék vigyázni a bolygónkra, mert egyelőre rohadtul nincs innen hova menni.   

  

  

A Cárevics origója

 Na, szóval kihasználva a KA adta lehetőséget, hazaruccantam kiváltani a veszettségi igazolványomat és természetesen akkor már Őfelsége inkontinens hűtője is sorra került. 

Szóval, ha beoltottak valamelyik izével nyugaton, nincs más dolgod, mint kivárni a sorodat valamelyik kormányablaknál - ha van Ügyfélkapud, még ennyi dolgod sincs, online el tudod intézni. Beviszed az igazolást arról, hogy le vagy szúrva és kész. Egy hét alatt megvan a jégkaparó. 

Mázlim volt, röpke fél óra alatt el is készültem az ügyintézéssel.

De vissza a hűtőhöz. A Cárevics hűtője, ugye, eresztett, muszáj volt kicserélni, mert azért mégse jelölgesse már a területét, amerre megy. Az öreg autók nagy előnye a maiakkal szemben, hogy nem kell lebontani a fél kocsit ahhoz, hogy az ilyen aprócseprő dolgokhoz hozzáférjünk. Ha a megfelelő szerszám kéznél van (csőkulcs, krova-készlet, csillagvillás, kisebb méretű isteni csoda), akkor viszonylag egyszerűen végrehajtható a feladat. Nem mondom, hogy batman-ben szerelni (értsd fejjel lefelé) szórakoztató, de kitört nyak nélkül az ember nem látja, hova kéne tenni a kulcsot, szóval ezt az áldozatot meg kell hozni. A 29 év alatt berohadt csavarokat ne is említsük - a csavarlazító és némi közelharctudás csodákra képes. Úgy nagyjából egy óra húzd meg, ereszd meg után (négykezes hűtőre), kint volt a mocsok, mehetett be az új. Ezt egyébként családi nyaralásokon csiszolt tetris tudásom - és egy útban lévő tömlő lebontásával - segítségével villámgyorsan abszolváltuk. S lőn tádámm, nem folyik! 

Motorindítás, járatás, termosztát nyit, ventillátor kapcsol - örömébódottá. Egy pont a listáról, pipa. 

Na, akkor karbi. De mielőtt karbi, gyújtás. Ugye, amikor a szervízben őfelsége nekiállt megrendezni a riói karnevált kicsiben, az első dolog az volt, hogy kihajították belőle a mocskos gyertyákat (Vajh mitől fekete az a gyertya, lelkem? Nem arra kéne rájönni? Neeeem.) és a teljes gyújtókábel köteget, hátha varázsütésre megszűnik a csökönyös szamár állapot és visszaáll a kezes bárány. Hahaha. Ez nem afféle jószág, barátom, hogy ennyivel megelégszik, ha már elkezdte! Ha egy szamár szivat, akkor nagyon szivat és ha se eszed, se időd, se műszered hozzá, akkor rábszás level1000000. 

Az ötödik telefonnál, amikor a műhelyfőnök arca kb egy kertitörpéébe ment át méretileg, kérdeztem, hogy gyújtási pillanatot néztek-e. Válasz: izé, majd megnézik, ha megtalálják a stroboszkópot... 

Oké, de ugye tudja, hogy ennek a kocsinak 4+-1 fok az előgyújtása, nem 0? Igen. Jó.

Na, akkor, mérjünk erre rá, mert tuti el van bszva.  

Rámértünk. 

El volt. 

Akár honnan néztük, kövér nullára állítva. Abból baj nem lehet. Hogyaqrvaanyátok. Mint, amikor motorolajat öntöttek a váltóba a Cárevics zsenge gyermekkorában, mondván, hogy Samara váltójába az kell. Igen. A négygangosba. De ebben ötgangos van, abba pedig már Spirax való.

Gyújtás beállítva, a nyígás is elhalkult. Jéééééé. 

Na, akkor most már tényleg karbi. Puff, letelt az idő. Görénymelegben, görénymeleg motornál megint nem sikerült a végére jutni. A rohadék kis csavart ugyanis csak fogásztükörrel, fél batman-ben lehet látni, és a csavarfej vágása nem elég mély ahhoz, hogy érezni lehessen, amikor elkapja a csavarhúzó. Így lehet, hogy az ember azt gondolja, már vagy százat fordított rajta, de a valóságban legfeljebb kettőt. De, most már nem fullad le terhelésre, ami jó jel. 

Több tucat munkaóra után visszaértünk a kiindulási pontba (2019 októberi állapot), hurrá! Még mindig nem vágnék bele egy nagyobb útba vele, de ha legközelebb otthon leszek, megcsináljuk végre a karbi beállítást is és akkor legalább a környéki krúzolást abszolválhatja egy fürcsi erejéig, mert szegényem pont úgy néz ki, mint aki már hónapok óta egy pajtában áll. 

Mindezt egyébként bucira dagadt térddel nyomtam végig, miután pár hete kinyírtam a bal lábamat. A helyzet addig fajult, hogy most a héten elmentem vele orvoshoz. Szerencsére nincs komoly sérülés, két hétig viszont piano van, se görkori, se tánc, sétálni és bringázni lehet és kenni, tapaszolni nonszteroiddal. Nem, tizenhatezer lépés, benne Várhegyre fel, Várhegyről le, nem számít sétának.  

A javulás már szemmel látható és azért felemelő érzés tud lenni, amikor az ember nem sziszegve megy le a lépcsőn... (ugyanitt diszkrét térdkattogás eladó)