Szívműtét és egyéb nyalánkságok

 Őfelsége átesett a szívműtéten, és köszöni, a körülményekhez képest jól van. Kemény gyerek, túl fogja tenni magát rajta - nekem meg a gatyám rámegy, de egy veterán olyan, mint egy kisállat. Ha beteg lesz, sokba kerül és családtagot nem dob ki az ember akkor se, ha az ellátása zabálja is a pénzt.

A cárevics ahhoz képest, hogy min ment keresztül, pöcc-röffre indult, és megszűnt a kék füst is, ami örömteli, mert azt jelzi, hogy nincs gyűrű sérülés. A keverék még dús, de nem fullad le terhelés alatt, sajnos, kifutottam az időből, így a pontos beállítás tavaszra marad. 

Ami hajtépős, hogy a vezérszíj cseréjénél elkövettek még egy aljasságot: mivel szettben cserélik, ki kellett vegyék a vízpumpát, ergó lejött a teljes hűtőkörből a közel 10l fagyállós folyadék is, amit mezei egyszerűséggel FELFOGTAK valami edényben (nem túl tiszta) és VISSZAÖNTÖTTEK, nekem pedig felszámolták a fagyálló + desztillált víz árát. Tavasszal tehát hűtőfolyadék csere. A szíj maga legalább tisztességesen lett beszerelve, a fedelet meg én szépen a helyére igazítottam, ha már a mösziő erre nem volt képes. A műhely is alakul, össze lett szerelve a polc, már csak egy munkapad kell és örömebódottá.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Ja, és megúsztam a karantént, mármint a hivatalosat. Ettől függetlenül egészen szombatig nem mentem emberek közé, csak este 8 után futni. 

Most pedig dobpergés: Grazban nyitva van a Karmeliterplatzon a jégpálya! 5,5euro a beugró, online kell jegyet venni, és cserébe 2 órát korizhat az ember. Ja, hogy így is lehet. A jég minősége mondjuk nem éppen pazar, kicsit likas, meg hepehupás, de ettől még el lehet rajta lenni. A csúszkálni vágyó közönség ennél sokkal zavaróbb. 

Direkt 9-től vettem a jegyet, mondván, nem lesz gyerek... Böse Fehler. Dehogy is nem lesz, ráadásul hála a jó égnek, mind óvodás korú, elvétve egy-egy kisiskolás. Ott csúszkál a nagy jégen a pingvinnel, hiába van elkerített rész kifejezetten ennek a még nem túl koordinált korosztálynak. Anyukának persze fontosabb mobillal fotózni a csemetét, ahogy hasal a jégen, meg próbál szigorúan X-lábbal megállni a pingvin mögött, mint bármi más. Hogy útban vannak mindenki másnak? Kit érdekel!? 

A legjobb, amikor a már nem pingvin-függő gyerekkel KÉZEN FOGVA csúszkál a jégen, lehetőleg mindkét kezén egy-egy darabbal, miközben ő maga se stabil a többnyire bérelt korcsolyában. Bravó! Hasonlóan nagy tapsot érdemel az egymástól elszakadni nem tudó, cukin szintén egymás kezébe kapaszkodó párocska, akik egyformán billegárisak, és úgy rántja el egyik a másikat esés közben, mint a pinty. 

Lejönnek persze bunkóék is, a vadi új, drága műkorcsolyában és csak azért is szembe siklanak a forgalommal. Meg keresztbe. Meg kasba... Mert nekik lehet, ők úgy érzik. (Ex-Yugo amúgy) A gyereknek nem mondják el, hogy attól még, hogy már képes pár dologra korcsolyában, még kurva nagyot eshet és ha arccal előre esik, a sisak se fog sokat védeni. Az eredmény: falfehér kisiskolás fiúgyermek levezetése a jégpályáról legalább 10 perc kényszerpihenővel, miután sikerült talpra állítani valahogy az esés után. 

Ja, és igen, a korcsolya éles. Ezt sem árt elmondani a csemetének, vagyis kapja fel a kezét, ha már leseggelt a jégre, illetve ne csússzon el a kedélyesen földön fetrengő barinője orra előtt 2cmre, mert nagy sírás lesz belőle. Mint ahogy lett is, és az addig vidám kislányt vérző arccal vitte az öltözőbe az anyukája, aki hogy hogynem épp a jég másik oldalán trécselt, amikor a baleset történt... Szerencsére csak felületi sérülést okozott a korivas, de ezek mind elkerülhetők egy kis odafigyeléssel és neveléssel. 

Tisztelet. Egymás iránt, a sport iránt, a jég és a fizika iránt. Olyan nagy kérés ez?

Vannak persze normálisak is, akik odafigyelnek másokra és a gyerekükre, akik tanítják, leviszik a "nagyok" közül a piciknek fenntartott részre a pingvinfogó kisembert. Kár, hogy olyan ritkák!    

Gondoltam is, jobb lesz elhúzni Karinthiába a Weissensee-hez, ott van 25km szabad jégszakasz... Aha, meg 2m frisshó a tavon, a koripálya lezárva, 24-e előtt nem is nyitják meg. Faxom... Akkor marad ez, mert a görkori pálya havas-vizes, az most felejtős, a Funhalle meg be van zárva. 

És, hogy jól induljon 2021 is - megdöglött a laptopom. Szegény pára, majdnem 10 év után egyszer csak jobblétre szenderült. Vinyóhiba. Ha szerencsém van, egy adapter segítségével még le tudom szedni a rajta lévő holmimat és fertőtleníthetem, mielőtt a következő veszélyeshulladék járattal megy vissza a körforgásba. A mázli az, hogy november végén csináltam biztonsági mentést, és mivel decemberben nemsokat használtam, így nagyon nagy veszteség nem ér kudarc esetén se. A hét végére remélhetőleg megérkezik az új és akkor végre végigjátszhatom újra a teljes Total War szériát.      

Rückspiegel

 2020 szar év volt, ezzel szerintem nem mondtam újat és hogy 2021 jobb lesz-e, azt még nem lehet tudni.

Reményeim szerint igen, talán valami félig-meddig normálisat sikerül összehozni... 

Panaszkodhatnék, de nem fogok, mert akármi történt is, a szüleim élnek, jól vannak, miközben kiadhatta volna ez bőven máshogy is... 

Palmchen ellenben elpusztult - ez fájt. Túlélte a több hónap lockdownt, hogy belehaljon 2 hét szabiba egy hibás öntöző miatt... Bravó. Tanultam belőle... Késő bánat, hogy most már tudom, Palmchen nem is volt igazi pálma, hanem egy succulens, nevezetesen egy madagaszkár pálma, latin nevén Pachypodium Saundersii. Alapvetően pótolható, de mivel Palmchen az első teneriffei tesztútról jött velem közel 5 éve, azért nem érintett jól. Megpróbáltam megmenteni, nem sikerült. 

Őfelségét pedig szarrá vágták a szervízben, ahová egy vezérműszíj csere és műszaki vizsga okán került be. Úgy hagytam itthon júniusban, hogy frankón működött, már csak a finomhangolás volt hátra... A szíjcsere viszont már esedékes volt, szóval felhívtam azt a műhelyt, ahova 25 évig járt, hogy vállalják-e és hogy van-e még olyan szerelőjük, aki ért hozzá. A főnök nagy pofával bevállalta (ennél bonyolultabb kocsikkal is megbirkózunk), apuék felvitték hozzá a Cárevicset gond nélkül - aztán másnap jött a telefon, hogy nem indul és hogy kompressziót mértek, és hogy beköpte a gyertyákat... Mire sikerült járóképessé tenniük újra, nekünk már 80e forintunkba fájt, mert csak vették és vették hozzá az alkatrészt, mert FOGALMUK SEM VOLT, MIÉRT NEM INDUL, MIÉRT NEM MEGY. Megkérdezni a tulajt pedig kínos, főleg azután, hogy a pofátlan kis manóféle első kérdése az volt, hogy ÉRT-E MÉG HOZZÁ VALAKI.

Amikor kompressziót mértek rajta, majdnem felrobbantam. Kompressziót ugyanis akkor mérünk motoron, ha gyanítjuk, hogy károsodtak a dugattyúgyűrűk, magyarul motorsérlés van, vagy olyan mértékben kopott egy öreg motor, hogy teljes nagygenerálra szorul. Na már most, a Cárevicsre egyik sem volt igaz, a főnök azzal indokolta a mérést, hogy olyan volt, mintha valamelyik henger nem menne.

Persze, hogy nem, ha a gyertyák szénfeketék a koromtól, mert annyira szar az égés... A kérdésemre, hogy a gyújtási időpillanatot nézték-e, azt a választ kaptam, hogy izé, meg kell néznie, hogy megvan-e még a stroboszkópja... mert már nem javítanak ilyen öreg kocsit, az újakhoz meg nem kell. 

Mire a kocsi újra járt, a főnök nagy arca igencsak kicsire ment össze. 

A vizsgán novemberben valahogy áttolták, gyomorgörccsel vitték fel a szüleim, hogy egyáltalán kibírja-e addig az utat. Szivatóval ment. Kibírta. Az orosz tajga réme mindent kibír, ha beledöglik is. Hazafelé a garázs előtt 15 méterrel fulladt le. 

Bűzlött, mint a dög. Kértem anyuékat, hogy amikor indítják, vegyék fel, hogy mit hörög ki - én ugye kizárva az országból, vírusgazda nyugati rohadék fúj... (Háromszor teszteltek, egy gyorsteszt ingyen, két PCR-teszt fizetős, de én vagyok a fertőző) Őfelsége a videón KÉKEN füstölt. Soha a büdös életben nem füstölt még kéken. A kék füst olajat jelent az égéstérben. Hogy a p****ba?

Enné az olajat? Nos, nem. 

Amikor most így az ünnepek után feltűrtük az ingujjat és nekiugrottunk, hogy a család nagybeteg kiskedvencét gatyába rázzuk, első dolgunk volt kivenni a friss, nagyjából 10km "öreg" gyertyákat - természetesen rattyon az összes. Az, hogy szó szerint úgy beletépték őket a blokkba, alig bírtuk kiszedni, már csak a hab a tortán. Ha beletört volna bármelyik, vérrel mosom le a blokkot... A szerelő vérével. 

Következő lépés, nívópálca ki... Szentbébijézusmiezbazmeg? Víz? Na, csak azt ne! Az hengerfej sérülés, és az nagyon drága lesz, de akkor perre megyek. Nem... BENZIN! TÖMÉNY BENZIN, A MOTOROLAJBAN! Nulla kenési képesség, mert a tüzelőanyag ömlött be, és csak mosta, mosta a hengerfalat, folyt át a híg trutyi a gyűrűkön, mindenen, égett az olajos benzin.. Húakurvaéletbe, azonnal olajcsere és meg kell találni, honnan folyik be a benzin, mert szarrá megy a motor. Az olajcseréhez azonban fel kell melegíteni, legalább 70 fokosra... Bakker. 

Amikor beindult, nem ismertem rá az autómra. Iszonyú nyígás a szíjak felől, mintha nyúznák. Az ékszíj túl van feszítve, mert 5mm-rel rövidebb a beszerelt a típus eredetinél és valószínűleg ezt nem vették figyelembe. A vezérműszíjat még nem néztem. A szerelő itt már szerintem tárcsázta a 112-t, hogy orvosi segítséget kérjen a csuklás miatt. 

Kézzel toltuk be végül Őfelségét a garázsba, mert ahogy melegedett, úgy vált egyre instabilabbá, míg végül leállt és nem indult. Az olaj úgy zúgott ki a leeresztő csavaron, hogy pocakon öntötte édesapámat - még jó, hogy már nem volt annyira meleg. Több mint 4 liter, olajos benzin jött le. A szelepfedél olyan tiszta volt, mintha nem is látott volna 15W40 olajat mostanában és nem egy közel 30 éves gépszív lenne alatta. A 100as benzin pedig brutál büdös. 

Nem vagyok ideges... dehogy!

Már munkalapot vezetek, hogy tudjam, mit csináltunk/csináltam meg és mi van még hátra. 

A 2020 elején feljavított karburátor most lejön (amúgy tuti, hogy elállították, mert én szegényre vettem a keveréket, de a fekete gyertya dús keverékre utal) és megy a helyére az új, le kell venni a mechanikus benzinpumpát, a gyújtáselosztót, a gyújtást újra beállítani. Átnézni MINDENT, mert így nemhogy menni nem szabad vele, de még beindítani se.

A két infra fűtötest már megszolgálta az árát, ahogyan az amúgy fitneszgépek alá való gumipadló is, amit letettem, így nem a betonon állunk. A Viking fullon volt cuccal hazafelé. 

Mocsok dolog egy alig fűthető garázsban fém szerszámokkal dolgozni. 

Ebbe a szervízbe pedig soha többet nem megy, még akkor se, ha grátisz megcsinálták a ködlámpát...

Gondolkodom amúgy az OT-n, 2022-ben már eléri a szükséges kort, de ahhoz nemcsak motorikusan kell gatyába rázni Őfelségét, hanem külsőleg is, mivel azért vannak harci sebei, amiket ő büszkén visel (engem meg nem zavarnak), viszont a minősítőn elhasalna miattuk... Oké, a kárpit se valami szép... és repedt a műszerfalblokk is. Nem megy a ventillátor rendesen. Nincs visszajelzés a tanktól. Öhömm... lenne mit csinálni. Csak kéne egy fűtött garázs... meg hogy én és Őfelsége egy helyen legyünk. 

De amíg a papírnapóleon úgy gondolja, hogy az országban korlátlanul terjedő vírusfertőzés megállításának legjobb módszere a határzár és a kaspó-törzs bohóckodása, addig ezt kicsit nehéz megvalósítani.         

A karácsony egyébként szuper volt. 

Amikor pedig visszamegyek Ausztriába, vár rám 5 nap karantén (10 lenne, de megyek teszteltetni). Olyan kimenni tilos karantén, hacsak azt nem hazudom, hogy ingázó vagyok. A határon is emberek állnak, akiknek tele van a töke az egésszel... Ha villantok egy munkaszerződést, szerintem simán ki tudnám dumálni, és mehetnék 8 után futni. Az oltást meg majd meglátjuk, először kapják meg azok, akiknek kell, én ráérek. A gyorstesztek úgyis ingyenesek lesznek Grazban, hetente el lehet ugrani. 

És alig várom, hogy újra nyisson a terem, és mehessek görkorizni.

A Weissensee is befagyott...