Szamárklinika - Day 2: Dzsuva dögivel

Odarohadt, nem kicsit, hanem nagyon, végül Gyula barátunk - és egy gumikalapács, valamint fél óra közelharc - segítségével úgy lett szó szerint leverve a karbi a motorról. A tömítés elmállott, és ragasztóként fogta a bakelithez a fémet.
És természetesen amilyen mocsok kívülről, olyan belülről is. Lerakódások mindenhol, az első, kivett membrán rég elvesztette membrán jellegét. Ja, és így is ment... A maximális teljesítményt persze nem tudta leadni, de lehetett vele menni... Ruszki vas.
A felső rész jelenleg atomokra szedve, tisztítóval befújva várja sorsa jobbra fordulását, ott bűzlik egy zacskóba becsomagolva a makettezős tepsiben.
Az alsó rész még nagyobb szívás lesz, mert abban még több a membrán és abban vannak a fúvókák is.
Folytatás jövő héten. Holnap és holnapután rajztanfolyamra megyek.  

Szamárklinika - Day 1: Karbi, gyere le!

Napi kedvenc mondat: ...azután vegyük le a karburátort.
És ha nem jön le, bazmeg? Akkor nyomjam meg a piros gombot és nyugodjak békében?
 
A téli időszak a regenerálódásé, nemcsak a természetben, de a veterán gépek körében is. Mondjuk, az abszolút ideális az, ha van egy kellemesen fűtött garázs, ahol ideális hőmérsékletben lehet dolgozni és nem fagy le az ember keze, lába harc közben. Mert, hogy Murphy törvénye itt is érvényes. Harc biztosan lesz, és az első ipont is tuti, hogy a gép viszi be.
Őfelsége, mint azt többször említettem, még mindig nem teljesen egészséges, ezért úgy döntött a családi kupaktanács, hogy karácsony elmúltával neki ugrunk és végre hajtjuk a régóta esedékes szívműtétet: Levesszük és megpucoljuk a karburátort, vagy ha nem javítható, akkor felszereljük az újat. Egy Ladás kolléga nagyvonalúan felajánlotta, hogy segít, aztán persze szépen elfelejtette a dolgot - ha valaki megkérdezi, hogy de hát miért nem bízol úgy általában az emberekben, akkor a válaszom: többek között az ilyenek miatt. Nem antiszoc vagyok (vagy legalábbis nem teljesen), csak realista.    
Na, szóval a családi elhatározást tett is követte: +5°C-ban, vadi új szerelő lámpával és karosszériavédő szoknyával felvértezve el is jutottunk a szívig - ami aztán bszott lejönni. Elvileg csak le kéne emelni, de a dög szó szerint odanőtt és semmi kedve nincs megmozdulni.
Egy csont oda. Holnap visszük a gumi kalapácsot...

Hogyan nem lett Skodám

Őfelsége idei produkciója, valamint több tucatnyi óra flixbuszon és vonaton történt elbaszása után világossá vált, hogy nem húzhatom tovább, kelleni fog egy járkálós kocsi. Olyan, ami minimális energia ráfordítással, megbízhatóan elvisz A-ból B-be és adott esetben nagyobb kalandok nélkül át lehet vele menni Európán.
A Skoda idén szeptemberben jött ki a Kamiq nevű kis crossoverrel, ami nekem persze azonnal megtetszett. Nem nagy, de nem is kicsi, és a 3 hengeres varrógépmotor helyett lehet rendelni 4 hengeres, 150 lovas motorral is. Remek. Össze is konfiguráltam magamnak egy épkézláb jószágot, elküldtem a márkakereskedésnek, hogy szeretnék tesztvezetni egyet... nulla reakció. Érdekes. Mivel nem messze lakom a VW-konszern szalonjaitól, egyik hétvégén be is battyogtam, hogy mi van. Közben persze utána néztem a kiválasztott motornak, ami önmagában egészen jó konstrukció lenne, csak éppen hidegen képtelen volt normálisan együttműködni az erőátvitellel - úgy küldték szériába az első gépeket, hogy simán leállhatott 1-2-ben a motor és kapaszkodjatok meg, idén októberre tudták kijavítani a hibát. Tavaly óta adtak el kocsikat - a teljes konszernt érintette a hiba - úgy, hogy a melegedés alatt bizonytalan volt a gyorsítási képesség. WTF.
Ezek után persze mindenképpen vezetni akartam a dögöt, ami egyetlen apró akadályba ütközött csak: történetesen mind kiderült, a kiválasztott kocsiból EGY DARAB SE VOLT EGÉSZ AUSZTRIÁBAN. Magyarországon is összesen 2. Ráadásul közel fél évet kellett volna várni rá, ha vakon megrendelem. Mindezt közel 32e euróért. Na nem, köszi.
Szóval, Skodám az nem lett. Helyette érkezett Sven-Gustav, egy jól nevelt viking, a családba. Jóval kevesebbért, igaz, nem minden van benne, ami a Skodába rendelhető lett volna. Maradék, egy kifutó széria utolsó példányainak egyike. Ellenben gyönyörű, és nagyon megy, ha pedig mégse lenne elég 150 ló a mozdonydízelbe, akkor fel lehet húzni 177-re. Hivatalosan.
Elvitte a spórolt pénzem egy részét, és rohadt sokba kerül a fenntartása, igen. Két hete láttam meg, csütörtök óta pedig itt csücsül a ház előtt. A rendszámot elintézni 10 perc volt, mert a kereskedő mindent összekészített (DENZEL Bécsújhely) és leküldött Grazba nekem. A pályaudvarról mindkét alkalommal ők gyűjtöttek be és vittek is vissza engem. Az érdeklődésemet követően két órával már le volt fixálva a tesztvezetés időpontja.   
Ma volt először fürdeni - hat fokban nem vicces egy 4,3m hosszú, 2m széles kocsit szárazra törölgetni...