0. adventi hétvége

Elindult az őrület, én mondom. Black friday, az adventi vásárok, tömeg mindenhol.
Ami engem illet, muszáj volt rendet csinálni a lakásban, mert a múlt hétvégén kimosott cucc még mindig elöl volt és úgy nézett ki a nappali, mint amin átsöpört egy tornádó. 
Közben persze rájöttem, hogy közeledik a karácsony is és én az elkövetkező hétvégéken folyamatosan úton leszek (Budapest, Zágráb, Pontresina, ebben a sorrendben), úgyhogy nekiláttam becsomagolni a már meglévő ajándékokat és persze engem is eltalált a készítsünk adventi koszorút kattanás.

Nem szeretem a csicsás dolgokat, tegnap vagy egy órát póklásztam az OBI-ban, mire sikerült kiválasztanom a díszeket... Elkészült az irodai karácsonyfánk is, remélem, a srácok nem dobnak ki vele együtt.

Locsolni nem kell, hullani nem fog, és szerintem aranyos. Unatkoztam, na... Szeretnék csinálni egy grincsfát is, csak még nem szereztem hozzá alapot. 
Arra is rájöttem, hogy nem szabad bemennem könyvesboltba - voltaképp csak körül akartam nézni, hogy van-e esetleg valami gépészeti szakkönyv, erre kijöttem két nyelvkönyvvel és egy kvantumfizika könyvvel a szatyorban... Ügyes.
ÉS igen, legyártódott egy ajtódísz is, mert ha már beüzemeltem a ragasztó pisztolyt, akkor megcsináltam ezt is. Az alap már régóta megvolt, csak lepotyogtak róla a korábbi textildíszek.

Ajtódísz recycling

Állítólag jövő hét közepén már havazni fog Grazban. Hurrá...

Bébisárkány válságban

Herbertünk csupa rejtély. A történet ugye azzal kezdődött, hogy az egyébként szuper megbízható Herbert leszarva mindent és mindenkit úgy döntött, ő márpedig nem megy Németországba és pont. Azóta az állapota először szintet lépett a határesetről a hagyjatokbékénköcsögökmostalszomra. Kollégám három hete az akku feltöltése után meg akarta sétáltatni, mire ő csak annyit mondott, hogy lfa és esti fény, dehogy megyek én bárhova is. Ekkor úgy gondoltuk, hogy az az akku teljesen oda van, mindenki elkezdett ártatlan, könyörgő boci szemekkel nézni a projektvezetőre, hogy lécciléccilécci, vegyünk bele akkut.
Múlt héten aztán említette a kollégám - ugyanaz, akire az előző körben nyelvet öltött a makrancos jármű -, hogy zöld utat kapott a bevásárlás. Már azon voltak, hogy vesznek neki új akkut, a logisztikus kolléga a shopping előtt felkereste a morcos vasat állapotfelmérés céljából. Az idegen szag annyira meglepte a Herbertet, hogy fogta magát és magához tért. Gondolták, akkor ideje cipőt cserélni, kis pajtás, logisztikusunk be is rakodta a négy darab 21 colos felnire való téli gumit, mire a Herbert sunyin röhögve megint nem indult. Vagyis beindult, csak marha nehezen és mivel az indítómotor forgat, az akkuban van kraft. WTF? Kaptam is a kulcsot, hogy légy szíves, és beszélj a döggel, mert ez így nem lesz jó.

Kiolvasom a vezérlőt, csurig van mindenféle hibával. Ezek osztódással szaporodnak, vagy mi, mert a múltkor még csak egy hiba volt, most meg már hat. Aha...

Kitörlöm a hibákat, Herbert boldogan indul. Egymás után többször is. Lehet, hogy mégis csak az ismerős szag számít? Vagy az egyébként mindenkivel degec autók engem bírnak, és kevésbé degecek mint másokkal? A hibák egyértelműen arra utalnak, hogy elektromos gebasz lesz, emiatt aztán senki sem meri kivinni a kocsit telepen kívülre. Ahemm. Anyáááááád, Herbert!

Most az van, hogy a Herbert újra bekepeszt a műhelybe, és addig ki nem jön onnan, amíg meg nem találjuk a hibát. Mert ez bizony nem az akku lesz.

Sejtés 1: elégett valahol egy kábel

Sejtés 2: víz került egy csatlakozóba, lecsúszott valami csatlakozó

Sejtés 3: menyéttámadás történt  

A harmadik opció elég hülyén hangzik elsőre, de simán előfordulhat, hogy valami szőrös kis g megrágott pár kábelt. Nem rágta el teljesen, csak éppen annyira, hogy fejfájást okozzon a Herbertnek, és vele nekünk.  

Dobozolni, dobozolni!

Idén is indul a Cipősdoboz akció, lehet csatlakozni! December 1-től 20-ig lehet vinni a dobozkákat, megtöltve mindenféle jóval. Segítsetek, hogy minél több olyan gyereknek jusson idén ajándék, aki máskülönben semmit se kapna karácsonykor!
LINK

Ha valaki nem akar dobozt összeállítani, akkor is segíthet!
Ajándékba kaptál tusfürdőt, amit fel se bontottál? Évek óta kallódik a csomagolópapír, meg a sok színes csomagoló-bizbasz mindenfelé? Meguntad a karácsonyi dekort? Tele van a szekrény csokival, ami soha a büdös életben nem fog elfogyni? Unod már a legutóbbi partiról megmaradt műanyag poharakat rakosgatni?
NE DOBD KI! ADD TOVÁBB!
A Szeretetszolgálat tárgyi adományokat is elfogad.

Újra itthon

...csak a csomag nincs itt. Persze, hogy nincs, mert 25 perc késéssel indultunk Teneriféről - nem végeztek időben a berakodással - és behozni sem tudtuk. Münchenben így már csak alig háromnegyed óránk maradt az eredetileg közel másfél órából átrohanni a Terminal 1-ről a Terminal 2-re (mert ugye nem egy terminálra jár a Condor és a Lufi...), a csomagjainknak pedig esélyük sem volt átpakolódni.
Busz este a két terminál között nincs, fussál, köcsög! És természetesen újra biztonsági ellenőrzés, minden elektromos kütyüt kipakolni, bepakolni, megmutatni a személyzetnek, hogy amit ők valami egészen másnak hisznek, az egy játékkonzol 150 darab 8 bites játékkal.
A pozitívum, hogy a repülőt sikerült elérni, ez volt aznap az utolsó Münchenből Grazba. A negatívum, hogy a csomag valahol Münchenben van, benne többek között egy vizes fürdőruha és törülköző.
A Tenerife-München repülés egyébként igen előkelő helyen végzett a legszarabb repülőút listán. A miheztartás végett: a düsseldorfi 3 órás kaland rajta sincsen. Ha technikai oka van a késésnek, az legfeljebb bosszantó, de inkább ne engedjék felszállni a gépet, minthogy 10 ezer méteren essen szét valami. Nem, a listára felkerüléshez nálam olyan dolgok kellenek, mint bunkó és/vagy büdös utasok, üvöltő csecsemő, ordenáré kajaszag a repülőn... Na, mindez tegnap összejött. A mellettem ülő, felkapaszkodott újgazdag házaspár (a nőn rajta volt egy XVIII. századi spanyol kincses gálya összes aranykincse) LV táskával, Apple termékek garmadájával felvértezve kimerítette mind a bunkó, mind a büdös kategóriát. A faszit kétszer könyököltem oldalba, hogy vegye már észre magát és ne terpeszkedjen, a folyamatos fing és szarszagtól hányni tudtam volna, ehhez jött a tapas zabálás (fokhagymás kolbász és érett sajt, lehet, nem kéne ilyet árulni egy repülőn) és borivás, meg a légikisasszonnyal való tűrhetetlen beszédstílus. A repülő elejében egyfolytában üvöltött egy nagyjából öt hónapos csecsemő - értem én, hogy nagyon cuki fotókat lehet lőni a kis gumicukkerról a tengerparton, de miért is kell kínozni egy ekkora gyereket az időeltolódással, a nyomásváltozással és a folyamatos zajjal?
Szóval, most várunk, és lessük a csomagkövetőt... 

UPDATE:
A csavargó sporttáska ma délben felül a München-Graz menetrend szerinti járatra és nagyjából egy óra körül landol Feldkirchenben. Innentől számítva néhány órán belül haza kell érnie hozzám, hogy végre kivehessem a bebüdösödött fürdőruhát és törülközőt belőle... 

Edömér kiharcolta

A haspók kis teknőc eredményes napot zárt, 3 db csokoládéval gazdagította a gyűjteményét.

Pampalini

Avagy káromkodva vihogás 28 fokban a földúton...
A navi hatalmas találmány. Hála neki, ma sikeresen megismerkedtünk a tenerifei banánfarmok háta mögötti milliomodrendű földutak és szeméthegyek világával. Voltaképp csak gyorsan szerettünk volna eljutni A-ból B-be mérni, és hát igen, a navi javasolt egy rövidítést... Nos, rövidnek tényleg rövid volt, de gyors semmiképp. Gyanús akkor lett a dolog, amikor egyre keskenyebb lett az út, egyre jobban kanyargott, majd egyszer csak elfogyott az aszfalt és mi ott zötykölődtünk a hangyabokányit érzékeny méréstechnikával a csomagtartóban a pampán. Az, hogy a becses  Kakukkunknak totál összeporoltuk a csini bikinijét, legfőképp nekünk kínos, mivel minket ken össze. Még jó, hogy a mindennapi banánt csak fent a hegyen terveztük megenni...

Muhaha

Aki úgy gondolja, hogy a MÁV sokat késik, az még nem próbált meg eljutni Tenerifére. Áprilisban vettem is egy pólót a reptéren e témában, és ma az is kiderült, hogy a rekordot még mindig nem sikerült megdönteni, azaz mindig van lejjebb... Graz - Düsseldorf, eső, aranyos cuci turboprop - nulla perc késés. Düsseldorf - Tenerife, derült ég, napsütés, böszme Boeing, 3,5 óra késés, mert valaki úgy gondolta, hogy az elomlott gép javítható, majd rájött, hogy mégse, úgyhogy elő kellett ásni egy másikat, ami képes a 250 utast elvinni egyszerre. Fél 3 helyett este 6ra sikerült megérkeznünk, oda is lett az Edömér koktélja, mert vízért kellet menni. Akkor fogunk igazán rábni, ha hazafelé is ez lesz, mert akkor lekéssük a csatlakozást és Münchenben alszunk...
NINCS ALL INCLUSIVE, vazze, főzhetem a szovjet merülő forralóval a levest a 4* hotelben... de legalább a kilátás fasza, és nincsenek csótányok se. Mondjuk valami riasztó már este 6 óta szól valahol, kezd hangybokányit idegesítő lenni. Remélem, hamarosan lemerül a nyivákoló szar akkuja és akkor csend lesz...