Ragyog

Szuperszamaram csak úgy ragyog. Mintha új lenne. A mattulás a sárvédőről eltűnt, a tető sem foltos, igaz, kétszer kellett felpolírozni. A műanyagokat is letisztították és átkenték, akárcsak a gumikat. A kemény viaszréteg, amit kapott, másfél évig védi a fényezést.
Szóval, ha valaki megbízható autókozmetikát keres, akkor Autó Néró Autókozmetika a Kelenföldi buszgarázstól nem messze, a Hamzsabégi úton. Ügyfélközpontúság és profizmus megfizethető áron.

Szuperszamár piperészni megy

Szuperszamár a héten befejezi az osztrák turnét és a téli gumis időszakra hazaköltözik. Ez persze azt is jelenti, hogy reggelente ezen túl senki sem fog várni odalent a parkolóban... Nem lesz kivel hétvégente shoppingolni menni és a szerdai flamencora is más visz ezentúl. Ugyanakkor egy 25 éves bébisárkány már nem arra való, hogy kint fagyoskodjon télen a szabad ég alatt. Én is elfoglalt leszek a következő időszakban, nem lenne értelme itt kint állnia, és nem kell sóban-latyakban neki már mászkálnia.
Igen, Szuperszamár idén novemberben betölti a 25-öt, ezt természetesen meg kell ünnepelni. Előzetesen már megkapta a kárpitokat és a vadi új ablakemelő karokat, ezeknek nagyon örült. Ma pedig leszerveztem neki a főajándékot: bejelentettem a kozmetikushoz bőrápolásra. Mivel Szuperszamár számomra felbecsülhetetlen értéket képvisel, és marhára hiú vagyok a kocsi kinézetére (csak azért beálltam a mosóba vele, mert az úton látott öreg kocsik mind ragyogtak, a Szuperszamár pedig nem), úgy döntöttem, hogy felpolíroztatom. Hátha megússzuk a bal első sárvédő újrafényeztetését.
Előirányoztuk neki még továbbá az éves olajcserét is a hétvégére és mielőtt elviszem az autókozmetikába, kiporszívózom, mert arra eddig egyszer se jutott idő. 
Holnap ebben az évben utoljára még együtt megyünk flamencora, aztán Szuperszamár megkezdi több hónapos pihenőjét és már csak a napfényes, száraz téli napokon kepeszt elő a lakosztályából egy kis sétára.

Őszi

Oda a muskátlicsalád... legalábbis a futó muskátlik mind, kivéve a Rambó és azok a tövek, amik vele laktak egy ládában. Ma úgy ahogy volt, kidobtam az összeset a csába, mert a jégverés óta nem tértek magukhoz és egyre betegebbek lettek. Jövőre vehetek új töveket - valahol egyébként azt olvastam, hogy három évente ki kell dobni a muskátlit, mert elöregszik... Rambó idén töltötte a hatot, de miért dobjam ki, ha még mindig virágzik? Oké, nem annyira bokros, meg szép - jó, elismerem, marha ronda, mert fel van kicsit kopaszodva - de akkor is? Miért dobnám ki, ha nem beteg?
A muskátlikkal együtt távoztak a kimúlt levendulatövek is. Azt hiszem, ennyi volt a levendulával való kísérletezés, mert már a második turnus murdált meg nálam.
Még el kell ültetni a tavalyi krókusz hagymákat (reménykedem, hogy kikelnek... muhaha...), meg feltakarítani a mocskot, amit a muskátli-mentesítés során csináltam és igazából fel kéne szedni a burkolatot is. És mielőtt felszedem, le kéne olajozni... És fel kéne számolni a kupit is a sarokban - cserepek, virágföld, mindenféle szirszar...
Jaj, de jó, hogy hétvége van...

Herbert és a kötélidegek

Herbertről volt már bejegyzés itt a blogon - ő az egyik legidősebb gépkolléga a flottában, meg amúgy a legnagyobb csavargó is: Ausztria, Franciaország, Spanyolország, Németország, Szlovénia, Magyarország mind megvolt neki az elmúlt valamivel több mint egy év alatt. A farsangi fánktól kezdve a felnire szerelt 20 colos kerekeken át a két tonna sóderig mindent cipelt már, rendszeresen bikáztunk be vele nála fiatalabb géptársakat - egyszóval igazi ahol tud segít figura a mi Herbertünk, még ha a külsőre nem is tűnik annak. Egy nyugodt, kövér óriás, ha szabad ilyet mondani és nem számít body shamingnek, akit mindemellett nem célszerű bosszantani. Békés, késő őszi szendergésében megzavarni meg még inkább nem, mint ahogy annak jelét is adta, tőle szokatlanul markánsan.
A járművekről köztudott, hogy kiszagolják, ha
1. valaki tart tőlük
2. siet
3. kellően fáradt és ideges ahhoz, hogy ne akarjon még egy kekec járművel is vitatkozni.
Péntekről szombatra Herbertem - még nem tudva, hogy Németországba kéne már megint mennie - rendben levőnek érezte a közlekedést, szívesen jött velem vásárolni, élvezte a napfényt és eszébe se jutott fesztiválozni. Szombaton bementünk reggel hétre, mert ilyen ez a popszakma, néha nincs szombat, ekkor közöltem vele, hogy kolléga viszi Németországba, legyen jó gyerek és ne harapja meg. Hétfőn aztán mégis úgy alakult, hogy én jöttem haza vele. Ekkor már Herbert, hogy érezzem a törődést, elkezdte a nyüffögést, este kilenckor, mert az úgy jó... Legalább tíz perc alkudozás után sikerült rávennem, hogy hazahozzon, de ezután a kis incidens után boldog, a világgal elégedett Herbert volt megint. Egészen szerdáig, amikor aztán nagyon elkapta a gépszíj és WTF-üzemmódba kapcsolva kerek perec kijelentette, hogy ő bizony nem megy Németországba. Utoljára ilyen durcit a haverja vágott le, amikor megharapta egy teherautó és több hétig csak én vakargattam fülön, ha elmentem mellette, más rá se cseszett.
Azt a szégyent, hogy tréleren hozzák vissza a sarokról, Herbert végül nem engedte meg magának (ennél hiúbb), de a rendezett nagyjelenettel sikerült ténylegesen kibújnia a németországi út alól - mehetett helyette egy másik gépállatka, aki egyáltalán nem volt erre felkészülve. Mondani sem kell, hogy a srácok marha pipák voltak rá, a Herbert meg röhögött a markába, és cseszett szóba állni bárkivel - engem leszámítva. Mondjuk, amikor már beszélt hozzám, akkor tudtam, hogy nincs nagy baj, csak mint a kis barátja, ő is akkus lett. Addig viszont eléggé aggódtam érte, tekintve, hogy ő az én sárkánykám, többnyire én ápolgatom, és nagyon nem szeretem, ha beteg.
Ezek után pedig az, hogy még a zárcilinderét is elhagyta valahol, már csak a hab volt a tortán. Úgyhogy most lyukas az ajtó a kilincs mellett, én meg tegnap egész este a netet bújtam, hogy nem-e bűncselekmény áldozata lett az én jól fejlett bébisárkányom...
Mit lehet erre mondani? JajbazmegHerbertazidegeim...

Propaganda

A recept egyszerű, kenyeret és cirkuszt a népnek!

1. Dobj be a köztudatba egy témát, lehetőleg olyat, ami sokakat érdekel és valós problémákon alapul!
2. Kezdj el féligazságokat terjeszteni az első pontban kiválasztott témával, problémával kapcsolatban!
3. Kreálj ellenséget akkor is, ha nincs, kösd össze a választott témával! Eleinte csak utalj rá, később nevezd meg!
3. Támadj be a féligazságaiddal (lózungjaiddal, ahogy azt mifelénk mondják) minden kommunikációs felületet, ezáltal elterelheted a figyelmet arról, hogy voltaképpen fogalmad sincs, mi lenne a megoldás az adott problémára (egyébként sem akarod megoldani, mert rohadt sok, nálad nagyobb hatalmú ember tyúkszemére taposnál rá vele)! A legalapvetőbb érzelmekre hass: félelem, féltés, szeretet, gyűlölet.
4. Egyszerű, rövid mondatokkal operálj! Kulcsmotívumod legyen a küzdelem az ellenség ellen!
5. A károgókat járasd le és tüntesd el! Ha nem sikerül, hallgattasd el őket!
6. Ha csillapodni látszik a hisztéria, vagy fogytán a kenyér, kezd el újra az első ponttól, másik témával...
Ha jól csinálod, úgy kajálják a szrodat az emberek, mint a pudingot - nagy kanállal, két pofára, és eszükbe se jut gondolkodni.

(ma reggeli beszélgetésem margójára egy durván megvezetett osztrákkal...)

Tökszezon

Ha Steiermark, akkor tök. Sütőtök leves, tökmag, tökmagolaj, tökös rétes, tökmagolajos sütik. Minden, ami tök. Tök hátán tök ilyenkor októberben. Már október van, félelmetes. Ha lement a Steierische Herbst, jön a karácsonyi vásár.
Én személy szerint nem rajongok a sütőtökért, csak mostanában kezdtem felfedezni, hogy nem minden tökfajtának van orrfacsaró szaga, ha beteszem a sütőbe.Például a Butterkürbis ilyen, és a Billában lehet kapni kisebb darabot is, nagyjából 75 centért.
Arra gondoltam, közreadom a kedvenc krémlevesem receptjét, hátha valaki megihlet.
Tehát a sütőtök krémleves sárgarépával
Hozzávalók: fél kiló sütőtök, 3 szál sárgarépa, 2,5 dl zöldség alaplé (akár kockából), 1 dl tejszín, kis darab friss gyömbér lereszelve, só, bors
Elkészítés: A tököt meghámozzuk és felkockázzuk. A butterkürbisnek nincsen magja, ha olyan fajtát használunk, aminek van, akkor ki is kell magozni. A sárgarépát megpucoljuk, és felkarikázzuk, majd a tökkel együtt betoljuk a sütőbe 200 fokra. Amikor megpuhult, kivesszük és a zöldség alaplébe tesszük. Ezt összeforraljuk, beleöntjük a tejszínt, hozzáadjuk a sót, borsot, gyömbért. Botmixerrel összeturmixoljuk az egészet, és ha főzelék sűrűségű lenne, akkor felhígítjuk vízzel. Még egyet rottyantunk rajta, és kész. Ha a sárgarépa kicsit keményebb marad, az se baj, a turmixgép leviszi, vagy ha nem, akkor egyszerűen kiesszük a levesből egyben... 

Ez meg ugyan nem a leves, de ezt is a hétvégén csináltam.
A legújabb sünis-baglyos-katicás-galócás ajtódíszem, mert eddig csak szellemes-tökös volt és az csak mindenszentek környékén időszerű.
 

Napi facepalm

Egy kis előzmény: Amióta lehet, mindig a Calzedoniában veszek 50+ denes harisnyát, mivel ez az egyetlen, ami nem ér nyakig. Ez alsó hangon 12-13 évet jelent, a méret azóta nem változott, 1/2 (S). A harisnya ráadásul egy olyan jószág, ami elasztikus, tehát nyúlik, így elég nagy a tól ig határ.
Napi LOL: Bemegyek a Herrengassén lévő Calzedoniában, kérdezi előbb az egyik, majd a másik borzalmasan szétsminkelt bárisnya eladónő, hogy segíthet-e. Ez itt ugyanis még dívik, ha bejön valaki a boltba, annak köszönnek és igyekeznek kiszolgálni. Mondom, köszönöm, megoldom. Muszáj frissíteni a készletet, mert a barna harisnyáim mind elhasználódtak és már csak a feketék maradtak. Kiválasztom a jól bevált harisnyákat, viszem a pulthoz.
- Szatyrot kér?
- Köszönöm, van saját.
- Milyen magas? - Ez ám a gyors témaváltás. He?
- 164, 165 - mondom.
- Akkor M-eset kéne vinni, mert ez nem lesz jó.
Pislogok.
- Miért?
- Mert az S-es csak olyan 160 cm-ig jó.
- Bocsánat, mindig ekkorát vettem és jó volt. Az M-es nem kell, mert mellig ér. Azon kívül a mérettáblázat sem egészen ezt írja.
- Ja, a mérettáblázat az nem jó.
Még jobban pislogok.
- Érdekes. Mióta?
Ekkor már ketteske is ott volt.
- Mindig is így volt - mondta nagyra nyílt szemmel. Szerintem ekkor már erősen WTF arckifejezéssel nézhettem rájuk, mert egyeske mindjárt magyarázni is kezdett:
- Nekem is M-es kell - bizonygatja a leány, aki nálam fél fejjel alacsonyabb, és egyáltalán nem husi.
Eddig a pontig tartott ki az úrinői hidegvérem. 
- Jé, nekem az elmúlt 10 év alatt nem tűnt fel, hogy kicsi lenne, úgyhogy maradnék az S-esnél. Köszönöm, bankkártyás lesz.

Természetesen itthon felvettem a harisnyát, tökéletes a méret.
Lehet, hogy farmerosan-bakancsosan nem tűnök olyan nőnek, aki néha szoknyát is visel, de azért hadd tudjam már, mekkora harisnyát hordok, jó? Köszi.  

Apu hod med be...

Mindig eszembe jut, valahányszor szemben állunk a fagyasztó konténerrel, a behúzott fülű gépsárkány és én, hogy tényleg, hogy? (A gépállatainknak igen jó a térkitöltése, a konténerekben meg többnyire gurulós málnát szoktak tárolni...)
Jön a szezon.