A naptár szerint május közepe van, de tegnap Bajorországban talaj menti fagyot jelentett a rádió. Köszi. Két napig gyönyörű idő volt, erre a harmadikon elöntött bennünket a víz. Persze, hogy akkor, amikor fent lógott az ufó a vonóhorgon, amivel csak száraz időben lehet mérni...Még jó, hogy volt egy olyan érzésem, hogy körbe kell ragasztanom a nyitva lévő (nem lehetett felhúzni a kábel miatt, ami a két egységet összekötötte) ablakot.
Hogy mit kerestem a bajoroknál? Tesztúton voltam, ismét, hála égnek. Azért hála égnek, mert végre visszakerültem oda, ahova tartozom, a gépszörnyek világába. Érdekes módon a közel másfél éve tartó hátizom problémám egy csapásra eltűnt. Jé... Hogy ehhez miért kellett egy főmérnök váltás, nem tudom. Pontosabban inkább hagyjuk, elég kárt okozott nekem a korábbi, teszetosza figura. A lényeg, hogy végre megint élek, és vannak kicsi szörnyeim, a Szösz és a Zepp. A Zeppet tegnap megértem begyömöszölni a parkolóba, konkrétan úgy kellett kibalettoznom mellette, annyira jó a térkitöltése. Zuhogó esőben, fülemen is csomaggal annyira nem voltam kecses.
Bad Gögging. Elvileg Bád Göggingnek mondják, de mi elkereszteltük Bed Göggingnek. Amit mi láttunk belőle, az a termálfürdő szekció volt, mindenhol szállodák, tele nyugdíjassal. Annyira nem nagy szenzáció, későn vettük észre, hogy van valami történelmi rész is, de oda már nem volt időnk elmenni, mert várt bennünket a terített asztal. Ha valaki egyébként Hévízt, vagy Zalakaros valami puccosabbra cserélné, akkor kitűnő választás Bad Gögging. Tudom ajánlani az Il Tartufo olasz éttermet és az Eisvogel éttermet, ez utóbbi kicsit drágább, de srácok szerint jó a kaja, én csak az eperkehelyig jutottam, mivel jó magyar módra bekajáltam a szállóban az elemózsiából...
Apropó szálloda. A Hotel Monarch esküszöm olyan, mint Stephen King Ragyogásában a Panoráma. Labirintusszerű folyosók, konkrétan azt vártam, hogy szembetalálom magam az ikrekkel, vagy valamelyik másik bentlakóval... Minden áldott alkalommal sikerült eltévedni, a végén már röhögtünk kínunkban, hogy GPS kell idefent is. Az meg mondjuk pláne vicces, hogy este tíz után az egyes lifthez nem lehet bejutni, a szálló mélygarázsából nyíló ajtót ugyanis biztonsági okokból bezárják éjszakára. Csak úgy mondom, hogy a mélygarázsba a recepció előtt kell elmenni... öhömm. Valami mégis csak lehet a Panoráma-párhuzamban?
Az Edömér az egyik pillanatban még a kanapén pózolt, a következőben már a
teknőcbőrt húzta. Elfáradt, egyem a szívét, pedig egész úton a
hátizsákban lapult (szó szerint), még csak vezetnie se kellett.
Na mindegy, ismét itthon vagyok, hétvége jön, tudok foglalkozni az erkélyemmel. Petrezselymet kéne vetni, meg a paradicsomoknak is nagyobb edény kell, mert kinőtték a régi cserepüket.
Az állítólag egynyári, fagyot nem bíró növényem is életre kelt és a muskátlik is szépen virágzanak. Most már csak jó idő kellene, hogy ki lehessen ülni és gyönyörködni bennük.
