avagy gyártsunk szaloncukrot, mert az jó!
 |
| A mézeskalács már 2 éves |
Ha valaki olyan kis selejt, mint én vagyok, akkor a karácsonyi szaloncukor vásárlás felér egy kalandtúrával. Mivel egyre jobban unom olvasgatni a kismillióféle ízű cukron a címkéket, elhatároztam, hogy a 2015-ös karácsonyfán sk szaloncukrok lesznek és pont. (Háztartásunk szaloncukor felhasználása nem túl nagy, az itt leírtakból majd egy kiló lett, ami nálunk bőven elég.)
Be kell vallanom, meglepődtem, amikor majdnem csont nélkül sikerült. A csont a zselés szaloncukor volt, azt ugyanis kidobtuk. Először is, nem sikerült bevonni, összerántotta a csokoládét. A CSOKOLÁDÉT, vazze! Másodszor, izzadni kezdett. Annyira azért nem volt meleg karácsonykor, hogy még a szaloncukor is leizzadjon. Soha többet zselatin. A többi viszont sikerült, íme a receptek, némi kommentárral.
Diós-baracklekváros (fellengzősen zserbós) szaloncukor
Az abszolút kedvencünk, ha rám hallgattok, kipróbáljátok. Tudom, hogy karácsony messze van megint, de kis golyókat formázva a masszából és azokat csokiban megmártva isteni finom, mutatós bonbont lehet belőle csinálni. További előnye, hogy pikpak megvan és nehezen romlik, mert nincs benne semmi, ami úgy igazán meg tudna... oké, nem olcsó a dió miatt.
Hozzávalók: 10dkg darált dió, 1 tk méz, 1 ek sárgabaracklekvár
Ebből a mennyiségből szaloncukor méretben kb. 15-20 darab lesz. Tudomány nincs benne, össze kell dolgozni a hozzávalókat és a hűtőszekrényben pihentetni egy kicsit, kb. fél órát. Az eredeti receptet a NoSaltyn is megtaláljátok, ott tesznek bele aszalt gyümölcsöt is, én nem tettem, mert nem kaptam, de szerintem teljesen felesleges is. A zserbóban sincs aszalt barack.
A bevonáshoz szükséges tudnivalók majd a legvégén...
Marcipános
Kettes számú kedvenc, szintén pofon egyszerű és ez se romlik meg könnyen. Én is be voltam sz..va a házi marcipántól, teljesen felesleges. Figyelem, ez a marcipán nem alkalmas tortabevonásra, ellenben torta betöltésre igen.
Hozzávalók: őrölt mandula/mandulaliszt és porcukor azonos mennyiségben, víz, pár csepp keserűmandula aroma
A mandulaliszt nagyon finomra (porrá) őrölt mandula, nagyobb boltokban, bioboltokban hozzáférhető, de rohadt drága. Nem mintha a mandula maga nem lenne az. Én mezei őrölt mandulát használtam, és nem túl egészségtudatos fehér porcukrot. A 20-20dkg verzió működik, és kb 15-20 darab lesz belőle. Ezt a kettőt szépen összekeverjük és lassan elkezdjük hozzá adagolni kanalanként a vizet. Szigorúan csak annyit, amennyit felvesz. A lényeg, hogy homogén, de kissé ragadós masszát kapjuk. Keserűmandula aromát lehet hozzátenni, így közelebb leszünk a megszokott marcipán ízhez. Ezután tegyük legalább fél órára a hűtőbe pihenni a cuccot, utána lehet formázni és mártani.
Kókuszos
Vigyázat, romlandó! Két hét alatt simán világgá megy és nagyon fura íze lesz.
Hozzávalók: 10dkg kókuszreszelék, 2 lapos evőkanál cukor, 2 dl kókusztej
A kókusztejet felforraljuk a cukorral, ebbe beleöntjük a kókuszreszeléket és addig kevergetjük kis lángon, amíg össze nem áll. Ezután hagyjuk kihűlni, majd formázzuk. Formázás közben jól kiröhögjük azt, akinek annyira hideg a keze, hogy rádermed a massza... (Jelen.)
Én az első adagot egyébként a hűtőben pihentettem egy éjszakát, mielőtt bevontam, de nem kötelező.
Karácsony elmúltával bounti bonbon néven továbbra is gyártható :)
A bevonásról
Kettes számú ökölszabály: 2/3 csokimennyiséget felolvaszt, a maradék 1/3 segít temperálni. Ez azt jelenti, hogy a szükséges mennyiséget vízgőz felett* megolvasztjuk, majd amikor már halmazállapotot váltott, akkor beletesszük a maradékot, és addig keverjük, amíg az is el nem olvadt.
*: ha van csokifondü a lakásban, az főnyeremény. De tényleg, nincs annyi macera a mennyiséggel, nem marad felesleg, vagy csak minimális azt meg ki lehet enni mondjuk banánnal.
Az olvasztott csokiba végül mini villa ( a fentebb említett fondüé), vagy fogpiszkáló segítségével juttathatjuk be és abból ki a szaloncukrokat. Nem annyira pepecs, mint elsőre hangzik.
A csomagolásról:
Bonbonpapír. Én itt kint vettem az Interspárban, staniolpapírkákkal együtt, pedig ezek nem aggatnak szaloncukrot a fára. Csokiesernyőt, mindenféle csokibizbaszt igen, de szaloncukrot nem. Nem tudják, mi a jó.
Igen, nem lesznek olyan kis egyformák, meg hát a csoki se lesz feltétlenül roppanós, de egyrészt, tudjuk, miből készült, másrészt jó móka, és tényleg nem bonyolult.
Na, ki csinál idén szaloncukrot rajtam kívül?
