Heti *assza meg...

Vasárnap vettem észre, hogy megtetvesedett az árvácskám.
Az én gyönyörű árvácskám, ami túlélte a telet! Egyik percről a másikra. Szombaton még semmi, vasárnap meg már tele volt a zöld kis g****kel. Országomat egy kupac katicáért!



Próbáltam megmenteni, de nem sikerült...

R.I.P

Ráadásul nem elég, hogy ki kellett dobnom őket - az én gyönyörű árvácskáimat!!! -, de most:

1. moshatom ki a balkonládát, nehogy a betervezett szegfű is a tetvek áldozata legyen

2. a balkonláda mocsok nagy, tehát csak a kádban tudom kimosni, amit utána szintén pucolhatok

Azon túl pedig őszintén remélem, hogy a kis zöld #&@*-k nem kerültek át a többi növényre - az egyikük gyanús, ő most karanténban van és megelőző jelleggel kezelést is kap. Főleg, hogy lebújtottam Rambót, vannak kis Rambók...

Erről jut eszembe... a PALÁNTÁIM! Le fogja vinni a szél a palántáimat!

Látnivalók autóőrülteknek 1. - Stuttgart, Porsche Múzeum

Porsche Múzeum

Tipikus márkamúzeum - rengeteg tök ugyanolyan Porsche, és egy kevés technika. Sokkal jobban nézett ki most, mint annak idején, amikor először láttam. Pár éve az egyetemi tanulmányút alatt ugyanis már egyszer volt szerencsém eljutni ide és hát akkor eléggé betette nálam a kaput.
Az épület azóta elkészült, a környék is rendezettebbé vált - és ha valaki azt hiszi, hogy gigadugók csak építkezés miatt alakulhatnak ki, az nagyon téved. A háromsávos autópálya úgy állt be minden délután Stuttgart körül, hogy "öröm" volt nézni...
Szóval, Porsche Múzeum. Nálam 5 csillagból még mindig csak gyenge hármas, éspedig a kevés technikai érdekesség miatt. Rohadtul nem tud lekötni az xedik, közel ugyanolyan autó, ellenben egy széttrancsírozott motor, vagy váltót bármeddig képes vagyok szemlélni.
Az időszakos kiállítás - valami Porsche rajongó német zenész fasziról - meg legfeljebb egy német fanboynak/fangirlnek lehet érdekes, nekünk - ezzel az osztrák kolléga is így volt - inkább zavaró tényező volt, semmint érdekesség...
És akkor pár random fotó:

A múzeum honlapja
Cím:
Porscheplatz 1
70435 Stuttgart-Zuffenhausen

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Hímesek 2014-ben...

és 2015-ben

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Oda a nyúl...

Bent felejtettem a csokinyulat a kocsiban... A dolog kétesélyes: vagy összetörik, vagy megeszik, de hogy egészben nem látom viszont, az szinte biztos. Szegény. Lehet, hogy holnap a pályaudvarra menet beugrom érte, hogy megmentsem.

Fontos update: A nyúl megmenekült. Kollégám megtalálta és kimentette, mielőtt megették volna. Azóta az íróasztalomat és a dracénát őrzi. 

Az időjárás végre megemberelte magát, derült ég, napsütés volt végig az autópályán... meg egy kis elektronikai mallőr, hogy mégse tudjunk olyan jól jönni. A Kicsi Kék ugyanis nem hiába kék. És ha megtalálom azt a szadista állatot, aki kitalálta ezt a figyelmeztető hangot (kling, kling, kling), tuti ráuszítom a teknőseimet! Hatszáz kilométeren keresztül hallgattam a rohadt nyüffögést. Se lámpa, se navi, se multimédia. Igazán felemelő élmény, amikor kb. 170-nél egyszer csak elszáll a középkonzol, és közli a műszerfalon keresztül, hogy ennél és ennél a rendszernél funkciókiesést érzékel, ezért leáll... A diagnosztikai eszköz meg persze a csomagtartóban van, ami félreálláskor kiderült, hogy beragadt.
Azt hiszem, életem egyik legjobb döntése volt, hogy beruháztam bagolyra (mini akkus hangfal)... és ha szabad javasolnom annak, aki ilyesmiben utazik, qva gyorsan felejtse el, hogy a hátsó ülések ledöntését lehetővé tevő kart nem az utastérben helyezi el. A tanulási folyamatot meggyorsítandó, nagyon szívesen átszuszakolom az illetőt a síléctartón keresztül két R18-as felnire szerelt kerék mellett, csak hogy érezze, milyen iszonyatosan remek az ötlete, amikor valami oknál fogva nem nyílik a csomagtartó. Ilyenkor örülök, hogy erősebb vagyok, mint azt az alkatomból - ötvenegynéhány kiló cinizmus 164 centihez - sejteni lehet és a táncos karriernek köszönhetően hajlékonyabb is, továbbá hogy Pocok kapcsán már rájöttem, hol lehet még a nyitókar... Azt mondtam egyébként, hogy a Pocok és a JJ rendszáma összehozott nekem egy kettest a lottón?
Na ja, járművekkel dolgozni csupa móka és kacagás. Háááát, rohadtul nem. Géppel dolgozni veszélyes üzem és nagy felelősség. Észnél kell lenni, mert könnyen ölhet, ha elszabadul és nemcsak azt, aki a volánnál ül.

Ígértem képeket a hotelről, íme:

 

A legfrankóbb a vízforraló. Mivel nincs étterem a házban, csak reggelizni lehet, a felkészült utazó bármikor összeüthet magának egy kávét/teát/zacskós levest/instant kaját.

Elszaladt

Rohadt gyorsan elment ez a hét, és máris sajnálom, hogy vége. Fantasztikus embereket ismertem meg, találkoztam rég nem látott ex-kollégával és még a kártyáról is sikerült gyakorlatilag maradéktalanul leenni a rátöltött lóvét. (Gondoltuk sorba állunk még egy salátáért, mert akkor kapunk még egy csokinyulat és akkor lesz egy egész nyúlcsaládunk...A mérnökök és tesztsofőrök úgyhogy mindenhol egyformán lököttek, bár az is lehet, hogy csak mi voltunk rossz hatással rájuk.) Ráadásul ma nyilvánosan megdicsérték az éppen nagyon malac Kicsi Kéket, hogy milyen szép. (Kint parkoltan vele a gyár portája előtt és vártam a kollégát, hogy kilapátolja a bérautót a vendégparkolóból, amikor elment mögöttem két helybéli dolgozó. A visszapillantóban láttam, hogy nagyon nézik a kisállatot, fel voltam készülve, hogy kiszállok és megkergetem őket a laptoppal, ha csúnyát mondanak rá, de pont a fordítottja történt. Hallottam, amikor az egyik azt mondta a másiknak: Nézd, milyen szép ####! Úgyhogy a Kicsi Kék most boldog, látszik a fején. Amúgy tényleg szép.)
Holnap irány haza, remélhetőleg nem tájfunban és mivel a Kicsi Kék (még) nem tud úszni, őszintén remélem, hogy az özönvíz is elmarad. Legalábbis jó lenne haladni ott, ahol lehet.
Az eheti időjárásról egyébként csak annyit, hogy:
06:45 - havazás
07:15 - szélvihar, havazás nélkül
07:20 - verőfényes napsütés
07:30 - jégeső
07:35 - szélvihar esővel
07:50 - szélvihar napsütéssel
07:55 - eső szélvihar nélkül
Ehemm... oké, hogy április, meg bolondja, na de ennyire? Ennyire.
A hotellel maximálisan elégedett vagyok, nyugodt szívvel merem ajánlani bárkinek, hogy ha Stuttgart környékén jár és egy csendes, egyszerű szállást szeretne, válassza a Hotel Weissach am Neuenbühlt. Majd töltök fel képeket a szobáról. Élelmiszerintolerancia nem akadály, szólni kell nekik, és lesz laktózmentes/gluténmentes cucc reggelire. A kiszolgálás elsőrangú, mindenki nagyon barátságos, és segítőkész.

Utóirat: 
A nyulas isler nagyon finom volt. Nyúl ide, nyúl oda, megállok hazafelé is a pihenőben és boltolok még.