Szépséges nyári napot mindenkinek, akit (még) nem vert fejbe ez a rohadt nagy meleg.
Egy ideje fontolgattam már, hogy indítok egy blogot, és megosztom Veletek azt a sok sületlenséget, ami a fejemben van néha... bár néhányan biztosan vitatkoznátok a néhával...
A történet ott kezdődött, hogy kikerültem a korábbi megszokott környezetből (otthon-garázs-egyetem-próbaterem), és okleveles kicsi zöldség lettem. Ez persze nem ment könnyen, de erről talán később.
Mint okleveles zöldség, viszonylag hamar találtam magamnak munkát - így eshetett meg, hogy a palántává fejlődés érdekében egy hét "karantén" után a sógoroknál találtam magam tavaly októberben és azóta is itt nevelgetnek.
Ez az itt:
Graz. Sokszínű, multikulturális egyetem-, és iparváros mindössze négy órányira Budapesttől. A hely, ahol bringával néha pontosan olyan nehéz parkolóhelyet találni, mint autóval, ahol az éjszakai buszközlekedés hajnali fél háromkor leáll és ahol az ittas kerékpárost pontosan olyan szigorúan büntetik, mint az ittas autóst.
Egy hely, ahol a gyalogosokat átengedik a zebrán - naná, mert némelyik úgy lép le, hogy se lát, se hall, csak megy mint a birka -, és a buszvezetők sem somják be a jármű után futó utasok orra előtt az ajtót, mégis többnyire pontosak (a menetrendszerűen kialakuló dugók persze sokat rontanak a statisztikán, de azért így sem rossz)... Uram bocsá, a buszok 98 százalékban tiszták, a légkondi sem optikai tuning rajtuk, és tökéletesen karban tartott bringautak hálózzák be szinte az egész várost. Persze, azért ez sem Meseország - de erről később, egy másik posztban.
És, hogy miért Greenie?
Egyrészt, mert zöldfülű vagyok, de nagyon.
Másrészt aki a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évek elején, gyerekként kezdett angolt tanulni, annak valószínűleg a Linda and the Greenies volt az első angol könyve... Gyerekként imádtam a kis csatornalakó szörnyikéket, úgyhogy miért ne lehetnék egyszer én is Greenie? (Függetlenül attól, hogy nem csatornában lakom, London alatt.)
Szóval itt vagyok kint, bár most éppen bent, mert odakint meleg van, idebent meg nem annyira.
Elsőre ennyire, folyt köv.
